Lopez és Én ||Marcus Lopez ff.||

30.rész

Egész éjjel forgolódtam s Regina járt az eszembe. Mi van ha felébredt és nem tudja hol van? Oh baszki, mellette kellene legyek. Gondoltam odamegyek. Úgysem tudok aludni szóval mindegy. Lementem a klubhelyiségbe. Éjjel 3 óra volt. Valami hangot hallottam a kanapéról. Sötét volt ezért nem láttam, hogy mi az vagy ki az. Akkor a kanapéról valaki leszállt s odajött hozzám.

-Lumos. -mondtam s sütettem a pálcámmal.
Pfhu, Daphne volt az. S a kanapén még ült egy csávó valami mardekáros gyerek.

-Marcuuus. Mit csinálsz itt?-kérdezte Daphne.

-Te mit csinálsz itt? Vagyis bocsánat, mit csináltok itt?-javítottam ki a csávóra nézve.

-Semmit sem. -mondta Daphne. -De ha gondolod csatlakozz hozzánk.

-Kösz, kihagyom. -kuncogtam.

-Nem akarod kihagyni szerintem.-mondta Daphne s közelebb jött hozzám.

-De igen. -mondtam.

-Ne már Marcus, a Regi úgysincs itt szóval nem fogja megtudni, ígérem.-mondta Daphne s akartam válaszolni de lesmárolt. Olyan hirtelen történt, hogy nem tudtam mit reagáljak. De sikeresen ellöktem magamtól.

-Egy k*rva vagy, tudod?-kérdeztem s azzal kimentem a klubhelyiségből. Siettem a gyengélkedőre. Bementem s a Regi ott feküdt az egyik ágyon. Mozdulatlanul. Nem ébredt fel. Odamentem s nyomtam egy puszit a homlokára.

-Szeretlek. Nem bocsátom meg magamnak, hogy nem voltam ott melletted...nem vettem észre, hogy ez annyira megvisel téged..ezentúl jobban odafigyelek rád, ígérem. -suttogtam.

-Marcus...-szólalt meg halkan Regi.

-Regi? -kérdeztem.

-Nem...nem mi....-mondta Regi de olyan halkan és makogva, hogy alig értettem.

-Hm?-kérdeztem.

-Nem miattad...volt -mondta.

-De mi? Nem miattam gyógyszerezted be magad?-kérdeztem.

-De..nem..is. -mondta halkan.

-Regi, alig értelek, pihenj egy kicsit még, majd megbeszélünk mindent. -mondtam s ő egyet bólintott meg megcsókoltam s melléje feküdtem. S úgy aludtunk el ketten.