Lopez és Én ||Marcus Lopez ff.||

31.rész

Reggel a gyengélkedős néni hangjára ébredtem fel.

-Jajj, mit mondtam én neked? Mégis visszajöttél. -mondta a néni.

-Elnézést...csak nem tudtam aludni.-mondtam.

-Szép is a szerelem. -mosolygott a néni.
Enyhén én is elmosolyodtam.

-Jobban lesz ugye?-kérdeztem.

-Persze. -mosolygott a néni s erre elkezdett mocorogni Regi.

-Regi?-kérdeztem.

-Marcus..-mondta halkan.

-Hogy érzi magát?-kérdezte Madam Pomfrey.

-Jól. -mondta Regi.
Én megfogtam Regi kezét s örömömbe megszorítottam kicsit.

-Marcus..nem gyógyszereztem be magam. Vagyis nem az volt a szándékom. -mondta Regi halkan.

-Akkor?-kérdeztem a kezét fogva s a haját simogatva.

-Csak ideges voltam, nyugtalan és próbáltam nyugtatni magam s kicsit sok nyugtatót vettem be.-mondtam.

-Ahj szegény. -mondtam s nyomtam egy puszit a homlokára.

-Visszamehetek a klubhelyiségbe?-kérdezte Regi.

-Ha jól érzi magát, akkor igen.-felelte a gyengélkedős néni.

-Majd én ápolom őt.-mondtam vigyorogva s átvitt értelemben.

-Maga hogyne.-kuncogott a néni.

-Marcus menjünk. -kuncogott Regina is s óvatosan kivezettem a gyengélkedőből majd visszamentünk lassan a klubhelyiségbe.

-Nézzenek oda Csipkerózsika felkelt a hosszú álmából. -mondta Daphne a kanapén ülve gúnyosan.

-Daphne sz***** f@szt. -mondta idegesen Marcus, én nem mondtam semmit.

-Azért azt is mond el neki, hogy a távollétében smároltunk!-mondta gúnyosan Daphne.

Na itt sokkot kaptam.

-Hogy mi?-álltam meg.

-Fent megbeszéljük Regi, gyere. -mondta Marcus.

-Jól hallottad. -vigyorgott Daphne.

-Ouhf kapd be. -mondtam neki majd felmentünk a szobámba, ahol furcsa látvány fogadott.
Pansy és Adrian öhm az ágyban feküdtek és nem vagyok benne biztos, hogy mit csináltak.

-Ez nem az aminek látszik!-mondta Pansy ijedten.

-Egészségetekre. -kuncogott Marcus s becsukta az ajtót.

-Remek. -mondtam kínosan.

-Gyere az én szobámban csak én vagyok. Elférsz te is. -kacsintott

-Nem Adriannal voltál egy szobában?-kérdeztem.

-De, csak pár napja elköltözött más szobába. -mondta Marcus.

-Jajj, értem. -mondtam s bementünk a Marcus szobájába. Teljesen méreg zöld volt a fal, a bútorok meg feketék voltak. Jól nézett ki a szoba. Tetszett.
Egy ágy volt csak. Egy kétszemélyes franciaágy. Remek. Biztos idehozta a csajokat "párnacsatázni" amikor nem voltunk még együtt.
Leültem az ágy szélére, ő pedig mellém.

-Át is költözhetnél.-mondta. -Magányos vagyok egyedül.

-Szegénykém. -mosolyogtam s beletúrtam a göndör sötét barna hajába.

-De komolyan mondom. -mosolygott.

-Pansy megharagszik. -mondtam.

-O dehogy. Látod most is Adriannal van, ha te is ott lennél Adrian nem tudna átmenni. -mondta Marcus.

-Igaz. Pár napig akkor maradhatok, de nem örökre. -kuncogtam.

-Ameddig csak akarsz. -mosolygott.

-Szeretlek. -mondtam, erre közelebb jött hozzám.

-Én is szeretlek. -csókolt meg, s csók közben mindketten elmosolyodtunk.

-Megyünk órákra?-kérdeztem.

-Szombat van szerelmem. -mosolygott.

-Jajj, tényleg. -kuncogtam s ledőltem az ágyra. -Akkor szabadok vagyunk hála.

-Van időnk végre egymásra.-mondta s fölém hajolt az ágyon.

-Nézünk valami filmet?-kérdeztem.

-Felőlem. -mosolygott s elindította a laptopon a netflixet.
Majd kerestünk egy sorozatot s azt néztük egész estig.