Megint veled

1.RÉSZ

Hajszál vékony pengeélen táncol a testemben pezsgő alkohol mennyiség. Ha még azt a fél pohár koktél megiszom, talán elvesztem a fejem, de szerencsére van annyi eszem, hogy ezt ne tegyem meg. Sőt, még arra is tudok figyelni, hogy a mellettem dülöngélő barátnőm kezéből kikapjam az asztalon felejtett italát, amibe kerek kettő perc alatt ki tudja mit tettek.

- Tifi, gyere! Ne igyál többet, mindjárt kapunyitás.- rángatom a kijárat felé a lányt aki azonban maradni szeretne. Pár perc erejéig farkas szemezve próbál a pult felé kalimpálni, végül mégis sikerül kirángatnom a kocsmából és a színpad felé vesszük az irányt.

- Gyere már! Megígértem, hogy első sorban állunk majd. - karolok belé és hagyom, hogy a hűvös esti szellő belekapjon a hajamba. Tifivel a gimnázium utolsó évében ismerkedtünk meg és azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Együtt mentünk egyetemre, együtt kezdtünk el dolgozni és még az első randinkra is együtt mentünk. Ami mondjuk nem direkt volt, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy már régóta mondogatja nekem, hogy van ez a zenész srác és hogy mennyire elmenne már egy koncertjére, meg minden. Így hát szülinapja alkalmából megleptem őt két jeggyel, mondván tartsunk akkor egy csajos estét. Az igazat megvallva, még soha életemben nem hallottam erről az emberről, szóval tegnap este meghallgattam egy-két dallát, hogy mégse legyen teljesen ismeretlen. Zeneileg teljesen oké volt a csávó, még az animált videóklippjei is elmentek egynek, arra azonban már nem volt kapacitásom, hogy magát az előadót lecsekkoljam. Ami hiba volt. Oltári nagy hiba.

-A jegyeiket kérem, hölgyeim. - állunk meg a bejáratnál. Természetesen a táskám legaljába tettem őket, ami némi háborgásra ad okot a mögöttünk állóknak.

-Gyorsabban Linus. Elfogynak a jó helyek.- tapsikol Tifi izgalmában. Végre megtalálom a két papírdarabot és átnyújtom a jegyellenőrnek. Ő beszkenneli őket majd beenged, kedvesen mutatva merre kell menni. Tifi abban a pillanatban futni kezd én azonban nem sietek sehova, ráérősen ballagok a merch pult felé, azzal a szándékkal, hogy ezzel is meglepjem a legjobb barátnőmet. Mert ráférnek a jó dolgok. Mindkettőnknek nehéz mostanában, sok veszteség ért, mégtöbb kudarc és stressz, jó lesz egy kicsit kiadni a gőzt. Beállok a sorba és nem kell sokat várnom, mert tényleg korán ideértünk.

- Hello! A Tezo-s pólóból szeretnék kérni egy M-eset. - mutatok a sárga ruhadarabra. Az eladó srác pakolászni kezd és közben bárgyú képpel bámul engem.

- Néha irigylem a fiút.- szólal meg, miközben összehajtogatja az ajándékot. Rákérdezek, bár tudom nem kéne.

- Ugyan miért? - veszem el tőle a tárgyat.

- Vajon miért?- néz rám vádlóan.- Amíg én itt nyüglődök ebben a szarságban,-mutat körbe.-addig őt körbe rajongják a dögösebbnél dögösebb csajok.

-Én nem vagyok fan.- vágok azonnal közbe, mintha védekezni próbálkoznék, pedig nem tudom mitől kéne.

-Igen?-csillan fel a szeme.- Akkor megadod a számod? - hajol előre, épphogy megakadályozza a pult. Kissé rémülten hátrálok pár lépést és felé nyújtok egy tizest.

- Tartsd meg a visszajárót.- vetem oda neki és inkább kereket oldok.

- Látod ez a baj a mai lányokkal, olyan...-kiabál utánam, de az is lehet hogy magának. Arra gondolok, hogy milyen sok a hülye a világon, majd egy kicsit gyorsítok a tempón, mert eszembe jut, hogy Tifi egyedül álldogál a színpad előtt. Elrebegek jó néhány bocsánat kérést, mire elérek hozzá.

-Ezt nézd mit hoztam neked.- nyújtom át a pólót kíváncsian fürkészve a reakcióját.

-Jézusom, Linci! Ez az?-ugrik a nyakamba örömében én pedig magamban megveregetem a vállam.

- Boldog szülinapot, Tifi.- mosolygok és előkapom a telefonom, hogy lőjjek egy képet magunkról. Egy hatalmas tömeg áll mögöttünk, nem csoda hisz teltházas koncert lesz. A képről tisztán kivehető a hatalmas tömeg, ami egy kicsit meg is ijeszt.Egy üzenet ugrik fel a képernyőn. Boti az.

BOTI: SZIA, MINDEN OKÉ?

LINA: IGEN, TIFI MÁR NAGYON IZGUL.- válaszolok neki azonnal,sőt még a képet is elküldöm.

BOTI: JÓL NÉZTEK KI! VIGYÁZZ MAGADRA.

LINA: MINT MINDIG.- vigyorgok mint a tejbetök. Ez persze Tifinek is feltűnik és rögtön kérdezősködni kezd.

-Ki az? Boti? Írd meg neki, hogy szakadjon le rólad, ez csajos este. - megpróbálja ki venni a kezemből a telefont, azonban én gyorsabb vagyok és elfordulok vele.

BOTI: HÍVJ FEL, HA VÉGE. ÉRTETEK MEGYEK. PUSZI

LINA: KÖSZI, PUSZI

Hangos sikoltozás zendül fel a közönség soraiból és Tifi teljes extázisba esik. Mosolyogva nézem őt, teljesen feltöltve a szívemet melegséggel. Mégegyszer megnézem a barátom üzenetét, majd lezárom a képernyőt.

- Nézd, Linci! Ott van! - karol át és vadul mutogat a színpad felé.

- Hol?-kérdezem a nyakamat nyújtva, mert a füstgép elárasztja az egész terepet és emiatt csak nehezen tudom kivenni a bevonulást.

-Ott. -hadonászik előttem idegesen amiért ilyen vaksi vagyok. És akkor meglátom. A szívem egy nagy dobbanást követően megállni látszik, teljesen kimelegedem, a pulzusom hirtelen kúszik az egekbe és az ájulás kerülget. Az nem lehet, hogy ő az. Évek óta nem láttam és most mégis itt áll előttem, kezében egy mikrofonnal és énekelni kezd.Teljesen lefagyok, legközelebb csak akkor eszmélek fel amikor befejezi az első számot és beszélni kezd. Ugyanaz a rekkedtes, férfias hang, ugyanaz a haj, az arc, a mozgás csaképpen az ember nem.