Divine move (Void stiles ff.)

Part 1

Annabell

Ott ültem a kémia terem közepén a tanári aztalnak dőlve egy kis könyvel a kezemben. Már szinte mindenki hazament de nem érdekelt, egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Kedves naplóm... kezdtem el írni amikor ajtócsukódásra lettem figyelmes. Felkaptam a fejem és akkor megláttam őt. A kegyetlen és vad nogitsunét, Void Stilest. Fel akartam állni, de intett, hogy maradjak, és nem volt kedvem vitatkozni vele.

-Mit keresel itt?- kérdeztem tőle flegmán.

-Unatkoztam ezért gondoltam megkereslek, és egy srác azt mondta, hogy itt vagy.- vonta meg a vállát.

-Milyen srác?- vágtam amolyan 'létszi mond, hogy nem csináltál semmi hülyeséget' arccal.

-Nem tom valami random srác mondta miután megfenyegettem, hogy kivágom a nyelvét.- jelentette ki a legnagyobb higgatsággal.

-Kegyetlen vagy.- mondtam neki, mire csak vigyorogva megvonta a vállát.

Legugolt mellém és mélyen elgondolkodva fürkézte az arcom, majd mint aki felvilágosodott egyszerűen kilyelentette:
-Sírtál.- mire én csak elfordítottam a fejem. Tényleg sírtam, de nem akartam, hogy gyengének lásson (ami elég ironikus figyelembe véve, hogy kettőnk közül egyedül én ülök a földön). Megfogta az állam és maga felé fordított, hogy a szemembe tudjon nézni, mire nem tudtam nem halványan elmosolyodni. Megfogta a kezem és felhúzott a földről.

-Mi történt?- nézett rám aggódó tekintettel.

-Miért teszel úgy mint akit érdekel?- kirántottam a karom a kezéből.
-Tégy magadnak egy szívességet és csináld ki magad.- viharosztam ki a teremből.

Még hallottam ahogy kikiabálja:
-Az elég nehéz lenne, de a kedvedért megpróbálnám!- hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog...