A hét pecsétes titok - Csak mi négyen

Bekezdés

  A madarak felreppentek a megpihent faágról a nesztelenséget megzavaró hang ricsajt követően. Velőt rázó sikoly díjazta a 3-as trió munkálatát, amit egy jól eső pihenés követett...  Legalább is ez volt tervben.

  - Hogy a retkes faszomban van ez? Augh... Nem hiszem el, mikor jönnek már azok a nyomorékok!? - Fakadt ki magából a sátor rúddal szenvedő fiatal, miközben próbálta össze illeszteni a két tartó rudat. 

  - Nyugodj már meg Em! Azt nem is úgy kel. Másrészt meg te küldted el őket fáért szóval ne nyavalyogj - Biggyesztette oda mellékesen barátnőjének az össze rakási rajzról továbbra sem levéve szemét egyik főszereplőnk. Megigazította szemüvegét, hogy jobban átlássa a rajzokat, majd azt letéve a bénázó kezéből kivette a két anyagot és rendesen egybe illesztette. Mindeközben az említett személy csak ült és figyelgette társa mit csinál és példát vévén róla, ő is neki látott a folyamatnak, tovább folytatva közben a társalgást.

  - Igaz, de akkor is, mi tart nekik ennyi ideig? Azóta kb.  fél óra eltelt, és egy rohadt erdőben vagyunk. Most ne mond, hogy egy kicseszett helyen, ami tele van fával, nem találnak száraz ágakat. - Sóhajtott miközben levezette a fejében lévő gondolatokat és fáradalmaskodó kezeit kicsi csukló körözgetésekkel próbálta enyhíteni. - Alex fordítva. - Egyből kivette a kezéből a kalapácsot és megfordította a földbe beleerőltetett csövet és  enyhén be kalapálni kezdte.

  - Bocsi... De amúgy most, hogy így említed, hol lehetnek? - Aggodalmaskodott Alex és képzelő ereje beindulva a legrosszabbakra gondolt. - Mi van ha eltévedtek? Vagy megsérültek? Lehet utánuk kéne néz- 

  - Csikhadjál már! Chris mindig tudja merre kell menni, ő soha nem téved el, ha meg baj történik akkor tudod, hogy Dani elintézi. Az a két nyomorult nem szerencsétlen. Sőt már itt is vannak. Hé balfácánok, mi tartott ennyi ideig? - Kiáltott a két közeledő személynek akik csak leintették, majd mikor oda battyogtak, lepakolták az össze gyűjtött ágakat és a már készen lévő sátort nézegették. Az új emberek köszönhetően felálltak és leporolva magukat, várták mi lesz a mondandójuk.

  - Nem lett rossz. De ebben biztos, hogy elférünk mind a négyen? - Tette karba a kezét a magas szőke fiú és kérdőn lenézett Alexre, mivel ő tőle várt normális választ. Mikor nyitotta volna a lány a száját, valaki be előzte.

  - Elvileg igen, de ezt csak nyolcvanszor kérdezted meg. Ha nem lennél ekkora idióta akkor még fel is tudtad volna fogni. De most még egyszer megkérdem, hol voltatok ilyen sokáig? - Háborodottan nézett fel bátyára aki csak egy szemforgatással próbálta elengedni, azonban húga nem akarta ennyivel elengedni.

  - Emily, mi lenne ha egyszer a büdös kurva életbe befognád? Nem is hozzád pofáztam!

  - Én meg hozzád pofáztam! Attól még hogy cula vagy nem kel a szádnak is nagynak leni! Egy egyszerű kérdést tetem fe-

   - Halottunk valamit és azt akartuk megnézni. - Teljes higgadtsággal közölte a kék szemű barát, akire 2 kíváncsi és 1 gyilkos szem irányult. Mikor Dani készen volt már arra, hogy letépje a fejét, rá jött, hogy már túl késő és sóhajtva masszírozni kezdte orrnyergét.

  - Milyen zaj? - Kérdezte és lépett közelebb a szemüveges a sráchoz, aki nem tudta, hogy most merjen válaszolni, és segítséget kérő szemekkel tekintett a magasba.

  - Egy sikolyt hallottunk. Nem hiszem el, hogy ti nem hallottátok. - Engesztelte ki válaszával a kérdést, de a kérdést feltevő csak zavartan össze nézett barátnőjével, aki felelt helyette is, kissé lehangolt fejjel.

  - Persze, hogy hallottuk. Azt hittük, hogy egy állat volt, vagy csak ti hülyéskedtek. - Csípőre tette kezét és reménykedett, hogy ez a két opció egyike volt, bár kételyek kezdtek felmerülni benne a két fiú arcát látván.