Lelkitársak - Clone Wars ff.

6.rész

A Szenátus köré lepelként terült az éjszaka. Ám ez a városbolygó nyüzsgését cseppet sem akadályozta, továbbra is színpompában lehetett látni a járművek okozta fénycsíkokat.
Mióta Tarkint admirálissá léptették elő, szinte ki sem mozdult az irodájából. A kancellárhoz hasonló panoráma üvegek jellemezték, bíborvörös falakkal, hosszú fabeültetéses asztallal, a világ legprémesebb állataiból szőtt bársonyszékkel, amelyből a kinti világot méregette. De ő mit sem elégedve meg ezzel a titulussal, többre vágyott.

- Uram! - lépett be iparkodva egy vörös páncélzatú klón. - Elhoztam, amit kért. Tarkin a klónra emelte groteszk tekintetét, majd eleresztett egy elégetett biccentést. 

- Köszönöm, Fox - jegyezte meg, miközben átvette a holonaplót. - Remek munkát végzett, minden a terv szerint halad - Fox mintha egy szobor lenne, minden moccanás nélkül figyelte az admirális következő mozdulatait.  Gyorsan elolvasta a jelentést, majd elmosolyodva kezdte fürkészni a parancsnok vörösre festett sisakját. 

- Fox! Kérem követtesse nyomon a szökevényeket! - sietősen felpattant fekete bársonyszabású forgószékéből. - Szeretnék mindent tudni a mozgásukról...  

- Uram - szólt a klón derekasan. - Ne értesítsük a személyes egységét? - Tarkin teljesen felegyenesedve, kissé túl öntelt arckifejezéssel meredt maga elé a kérdés hallatán. Végül fejét finoman a klón felé biccentve halkan válaszolt. 

- Szóljunk nekik, Fox... Szóljunk!

***

Amint átlépte szobája küszöbét, meggyötört rogyott tartással csak annyira tellett ereje, hogy levágja magát a sarokban elhelyezkedő köralakú fotelbe.

Amint elkényelmesedett, fejét hátra döntötte majd a plafont kezdte el bámulni megpróbálva csitítani gondolatait, de mindhiába. Mint a siklók coruscant utcáin úgy száguldottak és ugyanannyi számmal is jelen voltak.

Mégis mi késztette padawanját, hogy erre vetemedjen? Tudta, hasonlítanak de legrosszabb rémálmaiban sem hitte volna el, hogy ekkora szabály szegést követett volna tanítványa. Mindig is ott volt neki, bármi nyomhatta szívét, bármit csinálhatott ő ott volt neki és mindent elmondhatott neki. Bármikor számíthatott rá, amit tudott is nagyon jól.

Fáradtan, és összetörve hátra felsóhajtott és vissza döntötte hátra a fejét. Amennyire tudott csak azon agyalt témát váltva, hogy tudná megtalálni és visszaszerezni padawanját.

Már majdnem belebolondult a gondolataiba és aggodalmában mikor mint mindig a tökéleset időzítéssel megjelent volt tanítója. Kenobi mint mindig csengetés nélkül és szakállát simogatva lépett be a Kiválasztott szobájába. Szinte az egész templom hallotta mire merészkedett a két padawan, amit Kenobi nehezen tudott elhinni, de Anakint látva rájött, minden is igaz amit a templomban sutyorogtak. Csak felvonta szemöldökét miközben arcszőrzetét birizgálta.

- Ahogy látom tényleg igaz, amit mondanak - jegyzete meg Kenobi egy bólintással és szájhúzással. Anakin csak egy pillanatra emelte fel fejét, hogy gyilkos tekintetet vehessen volt mesterére.

- Ha kioktani szeretnél Mester, ne fáradj - sóhajtott fel hátra eresztve fejét, mire Kenobi csak megforgatta szemeit a maga módján, és abbahagyta szakálla simogatását.

- Hogy került erre sor Anakin, miért szöktek meg? - kérdezte miközben leeresztette kezét és összefonta mellkasa előtt. Anakin azonnal felkapta a fejét feldühödve és előrébb dőlt.

- Szerinted ha tudtam volna, nem akadályoztam volna meg? - akadt ki az ifjabb jedi - Nem kommunikált velem szinte egy mondatott sem, ha meg szóba állt velem csak fellengzősködött és gúnyolódott - tárta ki a kezeit kiakadva. Obi-Wan szinte csak pislogni szokott. Az első pillanattól fogva belelátott Anakin és Ahsoka kapcsolatába. Napi szinten voltak közöttük viták, de sohasem romlott meg ennyire a kapcsolatuk.