Shoto arcát néztem, ahogyan a sobát szürcsölte. Azon tanakodtam, hogy hogy lehet egy ennyire egyszerű dolgot így szeretni. Hogy miért nem tud inkább engem olyan ragaszkodással szeretni, ahogy ezt a tésztát. Valósággal féltékeny voltam a tésztára, amely az élete állandó pontja volt, minden nap azt evett, amikor csak lehetett, mintha úgy érezné, hogy megbántja a sobát, ha mást eszik. Éreztem, ahogy összefacsarodik a fejem a gondolatra, de már nem tudtam megállítani.
- Te meg miért vágsz olyan fancsali képet? - kérdezte. Észre sem vettem, mikor nézett fel.
- Semmiért, csak... - féltékeny vagyok a sobára, tettem hozzá gondolatban.
Féltékeny voltam a sobára, mert hozzáért az ajkaihoz.. Sóhajtottam.
- Csak mi?
- Csak a tésztán gondolkodtam - mosolyodtam el. Ő ránézett a tésztájára, mint aki kicsit elgondolkodott, majd vissza rám.
- Te is kérsz? - kérdezte. Azon tűnődtem, hogy vajon azt gondolta-e végig, hogy maradt-e elég, hogy megkínáljon. Megráztam a fejem.
- Csak azon tűnődtem, hogy mennyire szereted - sóhajtottam újra - Shoto.
- Hmm?
- Ma délután egyedül vagyunk itthon - azonnal rám emelte tekintetét.
Mindketten tudtuk, hogy miért említettem ezt meg. Pillanatokig néztük egymást, mielőtt felállt volna. Megkerülte az asztalt, és a karjaiba vett a székből, de nem a szobám felé indult.
- Hova mész? - kérdeztem valamivel jobb kedvvel. Nem válaszolt azonnal, csak amikor felültetett a konyhapultra.
- Ma itt akarom - vonta oldalra tekintetét.
Megfogtam, az arcát, hogy magam felé fordítsam a fejét. Pillanatokig bámultam felemás szemébe, mielőtt megcsókoltam volna.
A mai Shoto egyértelműen más volt, mint a korábbi. Valami olyasmit akart tenni, amit azelőtt még sosem. Mint korábban... Mint gyerek korunkban. Köré kulcsoltam a lábaim, és szorosan magamhoz ölelve simogattam a teste minden porcikáját, a csók közben, ahogy ő is az enyémet.
Szenvedélyesen és érzékien csókolt, ahogy mindig. De ma valahogy türelmetlen volt. Ez az érzése átragadhatott rám is, mert rángatni kezdtem fehér pólóját. Hagyta, hogy levegyem. Amikor a földhöz vágtam, azonnal az övcsattjára tévedt mindkét kezem.
- Furcsa vagy ma - suttogta a fülembe. A hangján hallani lehetett, hogy halványan mosolyog.
- Te is. Szokatlanul... türelmetlen - válaszoltam, aztán gyengéden beleharaptam a nyakába.
- Úgy tűnik, nem zavar - lehelte a fülembe csak elhalóan, mert közben eljutottam a nadrágja cipzárjáig, és simogatni kezdtem a merevedését.
- Tetszik - suttogtam a fülébe. Puha tincsei simogatták az arcom.
Erre már nem válaszolt, nagy tenyerével végig simított a combom belső felén, egészen a szoknyám alá. Forró keze most a bugyimon keresztül simogatott. Úgy éreztem, hogy egy perccel sem bírok többet, azonnal akarom.
- Kérlek, vedd le - könyörögtem váratlanul. Talán ilyet még sosem tettem ezelőtt.
Néhány pillanatra elhúzódott, hogy a szemembe nézhessen. Talán azt akarta tudni, hogy biztosan én vagyok-e. Azt nem tudom, hogy mit látott a tekintetemben, de az övé azonnal elsötétült, ahogy az arcomra nézett. Lehámozta rólam a fölöslegesnek ítélt alsóneműt, és várakozást nem tűrve behatolt. Mintha megérezte volna, hogy nem akarok tovább várni rá. Belemmélyesztettem a köreimet a hátába, ő pedig szorosan körém fonta bal karját. A jobbat pedig a tarkómra csúsztatta, és kínzó lassúsággal mozogni kezdett.
Az érintése mentén felforrósodott bőröm és ez a lelkemig hatoló bizsergést okozott. Úgy éreztem, olyan szükségem van a csókjára, mint egy félig kiszáradt gyereknek a sivatagban a vízre. Mint mindig, most is tudta, hogy mire van szükségem, és meg is adta. Forró szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Utána a karjaiban vitt be a szobámba. Mögém bújt és átölelt, mintha egy nagy plüssmackó lennék. Nagy, forró ölelésében biztonságban éreztem magam.
De nem annyira, hogy hagyjam sokáig pihenni a közös szabadnapunkon.
- Kipihented magad? - kérdeztem néhány perc elteltével, és az arcára sem mertem nézni, csak éreztem, ahogy néhány pillanatig szorosabban ölel. Azután a hátamra fordított, és fölém tornyosult.
Azonnal simogatni kezdtem kidolgozott testét, majd megmarkoltam odalent. Halkan felnyögött, aztán cserébe csókokkal jutalmazta a nyakam, le egészen a mellemig. Nyelvével megnedvesítette, majd lágy ajkai közé fogta és szívni kezdte mellbimbómat.
Sóhajtottam.
Aznap, kihasználva az üres házat, még rengetegszer megtettük újra és újra. De az én agyamban így is valami mindig elpattant, amikor rá néztem. Úgy éreztem, semmi sem elég.
ČTEŠ
Szendvics 🔞 - Todoroki Shoto - Bakugou Katsuki Fanfiction - My hero academia
FanfikceA történet egy lányról szól, aki két fiú között rekedt az elkövetkezendő évre, amikor aláírtak egy lakásszerződést. Az egyik fiú a gyerekkori barátja, Todoroki. A másik középiskolás haverja Bakugou. A dolgok akkor kezdenek komolyra fordulni,amikor...
