Szendvics 🔞 - Todoroki Shoto - Bakugou Katsuki Fanfiction - My hero academia

5 - Bakugou teljesíti a kívánságot? 🔞

- Felejtsétek el ezt a baromságot - dohogta Bakugou és becsapta maga mögött a szobája ajtaját.

- Hagyd, nem fontos egyáltalán - mondtam Shotonak - mégis hogy gondoltad, hogy ebbe bele fog menni?

- Nem tudom. Én sem örülök neki, hogy ezt akarod... De bármilyen eszközt megragadnék, hogy boldoggá tegyelek a születésnapodon - mondta, és kisimított egy tincset az arcomból.

- Azt hiszem, ennél többre nincs is szükségem, Shoto. Nálad jobb barátot nem kívánhatnék - miután ezt mondtam, kissé távolságtartó lett.

Mindenki elvonult a maga szobájába, én a beágyazott ágyamon fetrengtem kétségek között. Itt volt a közelgő szülinapom, a két lakótársam. Összegeznem kellett az agyamban, hogy mit is tettem. Biztosan nagyon megbántottam Shotot a kérésemmel. Azóta igen érdekesen viselkedett. Másrészről... Ott volt a kíváncsiság, hogy vajon mit gondolhatott Bakugou.

Azt nem tudtam volna letagadni, hogy tetszett, amit velem csinált. Ahogy azt is szeretem, amit Shoto csinál.

Szeretem Shotot...

De kívánom Bakugou érintését is. Mi van velem?

Az alsó ajkamba haraptam a gondolatra. Az egész testem megbizsergett. Milyen lenne, ha mindketten... azon fáradoznának, hogy nekem örömet szerezzenek?

Egyszer csak kinyílt az ajtó. Be sem kopogott az a szemét. Hirtelen szégyen fogott el, mintha ettől belelátna a gondolataimba.

- Te meg mit keresel itt?

- Beszélni akarok veled - morgott és tekintetét a földre szegezte. Felültem és megpaskoltam magam mellett az ágyat.

- Tényleg ezt akarod?

- Eljátszottam a gondolattal. De nem várom el, hogy ti is akarjátok. Teljesen természetes, ha undorodtok az egésztől. Ne aggódj emiatt - mondtam.

- Mégiscsak együtt vagytok?

- Mit gondolsz, ilyesmire kérném, ha együtt lennénk? - boxoltam a vállába.

- Én azt gondolnám, hogy a legjobb barátomat sem kérném ilyesmire - gúnyolódott.

- A mi barátságunk mindig különleges volt - suttogtam.

- Teljesíteni akarom a kívánságod - sziszegte fejét lehajtva, mintha szégyenkezne amiatt, amit mond.

- Hogy mit mondasz? - lepődtem meg.

- Úgy döntöttem hogy megteszem ezt a baromságot.

- Mi? Miért?

- Mert... Fogd be a szád és kész - morgolódott, aztán elfordult. A vállára tettem a kezem.

Ő vadállatias mozdulatokkal maga alá tepert és az arcomba morgott.

- Megteszem, mert így döntöttem - úgy nézett végig rajtam, mintha azonnal fel is falna a tekintetével.

- Mit csinálsz?

- Egyáltalán nem is vagy olyan ártatlan bárányka, amilyennek néhány napja mutattad magad, ha? - vigyorgott az arcomba.

- Nem. Egyáltalán nem - löktem le magamról - A közeledésed nem várt vágyakat ébresztett bennem. Mardos a bűntudat...de közben akarlak - suttogtam a fülébe. A szemei tágra nyíltak, és nem mulasztottam el észrevenni, hogy kényelmetlenül mocorog.

Megfogta a kezem, és a férfiasságára vezette.

- Nézd meg mit csináltál... - dörmögte a fülembe. Kirázott a hideg - Ezt neked kell helyre hoznod.