𝗜 𝗦𝘁𝗶𝗹𝗹 𝗪𝗮𝗻𝗻𝗮 𝗕𝗲 𝗬𝗼𝘂𝗿 𝗙𝗮𝘃𝗼𝗿𝗶𝘁𝗲 － NUMBER FIVE

𝗡𝗨𝗠𝗕𝗘𝗥 𝗦𝗘𝗩𝗘𝗡

"Menj mi itt maradunk..vele."mondta Luther én meg leültem az Ötös melleti székre és csak figyeltem őt.

Az apokalipszisben

Five szemszöge:

Már több mint 40 év telt el. Deloressel ültem egy romos épület szerűségben. "Emlékszel arra a kis villára a város határában? Kiderült hogy a boros pince épségben maradt. Szereztem pár palackkal a kedvenc boraidból." Beleittam alkoholomba. "Ez azért erős túlzás, nem is iszom annyit. Tudod hogy egész nap keményen dolgozom....Miért mondasz ilyet?" erre hallottam egy hangott amit nem én okoztam. Fegyveremet megfogtam majd rá céloztam egy..hölgyre...full feketében volt, száján piros rúzs volt és felém integetett. Évtizedek óta nem láttam embert csak magamat tükör maradékokban. A szemeim nagyra nyíltak.

Jelen

(Y/N) szemszöge:

"Mikor fog bekövetkezni? Az apokalipszis" Kérdeztem Ötöstől aki nem sokkal Diego távozása után magához tért. "Órára pontosan nem tudom megmondani. De ha minden igaz 4 napunk maradt." magyarázta Ötös. "Akkor miért nem szóltál hamarabb?" Kérdezte magasabb hangon Luther. "Nem számított volna." teljesen nyugodt volt gondolom a pia hatása miatt. "De számít! Összefoghadtunk volna, hogy segítsünk." mondta ismét Luther. "Igazából megpróbáltátok.." "Hogy érted?"kérdeztem mikor láttam arcán hogy valami nyomasztó dolgon jár a agya. "..Megtaláltalak titeket..Mármint holtan." "Meghaltunk?"Luther."Szörnyű módon. Együtt voltatok...és próbáltátok megakadályozni az egészet." ezek hallatan teljes sokkba estem. "Ezt meg honnan tudod?"tette fel a kérdést Luther szintén sokkoltan. "Ezt szorongattad a kezedben, amikor rád találtam." Elővette azt a szemet a zsebéből és odadobta a bátyánkhoz. "Biztos kitépted a fejéből, mielőt meghaltál volna." "Kiéből?" "Mint mondtam azt nem tudom." "Van egy sorozat szám a hátulján.." tette fel a nagy felfedezést Luther. "Zsákutca. Csak egy üveg darab." Mondtam. "Ezt meg honnan tudod (Y/N)?" Luther. "Lényegtelen." Majd visszaadta Ötösnek.
Diego hirtelen berontott. "Te kis szaros." Mondta miköben idegesen jött le a lépcsőn. "Van róla fogalmad, hogy mit tettél?" Neki akart menni de Luther megfogta. "Ne! Engedj el!" Félig kiszabadult a karjaiból én pedig Diego elé álltam. "Állj le vagy én állitalak le!"mondtam hisz tudom hogy most biztso tudná Ötöst bántani hisz ő most gyenge. "Ne te akard nekem megmondani. Nem is tudsz megállitani hisz nem használod az erődet!" Mondta Diego miközben egyre jobban csak szabadult ki. "De tudod hogy erősebb vagyok nálad és bármikor használhattom rajtad és kitörhettem a nyakad." mondtam teljesen fapofán és a végén rámosolyogtam miután lenyugodott. "Szóval, elmondod miről van szó?" Kérdezte Luther. "A tesónk tett ezt-azt a napokban. Ott volt a fánkozós lövöldözésn, majd az áruházban, ami után a maszkosok megtámadták az Akadémiát! Mert őt keresték!" Mutatott Ötösre. "Csak hogy ez téged egyáltalán nem érint." "Most már igen...Megölték a barátomat." Mondta Diego majd Luther Ötös felé fordult. "Kik ők, Ötös?" Luther. "A volt főnökömnek dolgoznak. Egy nőnek, az Intézőnek. Ő küldte őket, hogy megállitsanak. Amikor Diego barátja az útjukba állt, hát léptek."mesélte Ötös. "És most én fogok lépni. Meg fognak fizetni érte." majd Diego elindult kifelé. "Az hiba lenna. Nálad sokkal veszélyesebb emberekkel is végeztek." Figyelmeztette Ötös. "Azt majd meglátjuk!" De hát Diego túl makacs így el is hagyta a helységet.

"Volt főnököd? Mi ez az egész? És ne gyere ezzel a 'nem a te dolgod' szöveggel érted?" Próbáltam megérteni mi történt vele. "Elég hosszú történet.." mi csak leültünk és vártuk a történetét.

Az apokalipszis

Five szemszöge: