Fandom kalandok!

2.Star Wars - Megmentő - Ben solo

Kyla Thea Hunter, Luke Skywalker egyik tanítványa még mielőtt Ben Solo rossz oldalra áll a lány párja. Még a tűz előtt. A körül belül 16. Élet évében járó vörös hajú lány útját egy caata állta. Ő és a haza jutás között sok száz rohamosztagos áll.
Kyla rohanva haladt végig a poros úton, miközben rohamosztagosok tucatjai lőttek körülötte. Futott a lézerkardját szorongatva. Ugyanis vártak rá. Még nem halhatott hősi halált. Várták haza, még pedig Luke a mestere, a lány barátai és a szerelme.

Értük kell küzdenie, értük kell megmenekülnie. Értük kell túlélnie. Még ha veszekedett is párjával de attól még szereti.

Így futott... Olyan sebesen ahogy csak a lába bírta vissza vert pár támadást és egy elköthető hajóért reménykedett. Majd egyszer csak valami eltalálta a vállát. Nagyon fájdalmas volt a lézerrel lőtt sebe de akkor sem hátrált. Hátára fordult és felnézett támadójára. Égett a válla és beütötte a fejét is. De nem hagyhatta magát. Most nem.

A fekete ruhás rohamosztagos a fiatal lány elé állt két méteres távra mielőtt rá szegezte fegyverét. És lőtt.

Abban a pillanatban ahogy a remény elszállt volna egyszer csak kipördült pontosan a hölgy elé a megmentője. Ben a bal lábát nyújtva a jobbot behajlítva bal kezében lézer kardjával jobbal takarva védte szíve hölgyét. Világos ruhája és fekete haja meglibbent. Fény Kardjával hárította a támadást majd a fejét hátra fordítva ellenőrizte minden rendben van e ott hátul a lánnyal. Ahogy egymás szemébe tekintettek, ahogy a sárga és barna szempár találkozott. A két szív egyszerre dobbant és ezután egy újabb lövés érkezett. Amit már a lány védett ki fegyverével még mielőtt eltalálhatta volna szerelmét. Aztán kikapcsolva fénykardját

_Ben szemszöge_

Kyla bekapcsolta fénykardját. De nem hagyhatom harcolni. Nem veszíthetem el hisz ő a mindenem. Lassan oda fordultam és az arcára helyezve a tenyerem oda súgtam neki "fuss" ő pedig megmakacsolva magát a szemembe nézve így válaszolt. "Csak ha te is velem jössz". Így felhúztam a földről majd együtt lesújtva pár katonára megindultunk a hajóm felé.

Rohantunk végig a csatatéren de persze egy két lövés hárítása mellett nem kellett sokat védekeznünk szerencsére. Ahogy beszálltam a hajómba az ölembe húztam Kyla-t. Eddig meg se tudtam eléggé figyelni mennyire nyúzott az arca, mekkora seb van a vállába és, hogy egy csúnya véres lövés van az oldalán. A lány lassan kezdett elájulni így gyorsra vettem a formát és nagy szerencsénkre elszabadultunk. Mégse voltunk képesek többre mert csúnyán megsérült a hajó, mint jelet küldeni majd leszállni szerelmem szülőföldjén és várni. Lassan kiemeltem a hajóból és leültem vele egy fa tövébe. Csak várni tudtunk és reménykedni, hogy egy ilyen elmenekülés után nem a karjaimba hal meg itt és most.

- Kyla! Csillagom. - simítottam végig az arcán miközben a fának dőlve szorítottam magamhoz. Sápadt fehér bőre csapzott vörös haja és sérült ruhája ellenére is a legszebb még mindig.

Kinyitotta lassan a szemeit majd álmosan kijelentette. A lélegzése lassú volt és egyenletes. A szívverése is hasonló.

- Csak pihentettem a szemeim.

- Ne. Nem szabad! Nem aludhatsz el. Figyelj vedd le a felső részt. Bekötözöm a sebeidet.- jelentettem ki az egybe ruhájára célozva.

Ő lassan le is húzta magárol az anyagot így már csak a trikója takarta ami segített benne, hogy a hasán a sebét lemossam és betekerjem. Annyira rossz volt nézni ahogy a nő akit annyira szeretek így szenved. Ezüstös szemeiben könnyek csillogtak és az alvás hiánytól hatalmas karikák terültek el alatta.

Szépen lassan tekertem be a vállát míg Ő a lábamat szorongatta. Nemsokára pedig már csak ültünk és néztünk egymás szemébe amíg vártunk. A fáradt tekintete az én eggódó pillantásommal fonódott egybe míg vártunk.

Bámulatos egy lány. Belsőre és kinézetre is a tökéletes lelkitársam.

_Kyla szemszöge_

- Eljöttél értem... Miért?- kérdeztem rekedt hangon megszakítva a csöndet, miközben egy hajszálával játszottam.

- Komolyan azt hitted ott hagynálak?- kérdezte a fiú miközben maga felé fordìtott. Így oda térdeltem az ülő fiú elé és a szemébe nézve vártam.

- Kyla... Dühébe sok dolgot mond az ember amit megbán. - Mondtam a szavakat miközben két tenyeremközt tartottam puha arcocskáját.

-Tudom

Ezek után egymásénak döntöttük homlokunk és egyszerre kijelentettük egy kisebb csend után.

- Szeretlek...