Fandom kalandok!

3. Theo Reaken

Ahogy a falkám ült a házamban a többiek mind azt próbálták kitalálni mi lehet a következő probléma megoldása. Még pedig hová mehetett Brett és Lori. Mert igaz meghaltak. De mint kiderült valahogy újra élesztette őket a valami amit kergetünk és ezután eltűntek.
Én energikusan este 10kor rohangáltam, hogy valami nyugtatólag ható teát dobjak össze. A rádióból közben kedvenc zenéim bömböltetve. 

Ahogy dobáltam bele a kocka cukrot egyszer csak megjelent Theo a hátam mögött és kikapta a kezemből az utolsó két darabot. Én rögtön felé fordultam és már nyúltam is a kezéből kikapni az édesítőt. Mire ő csak még hátrébb tette és ahogy nyúltam a kezéért és elkaptam a csuklóját lendület tovább vitt és Theo ajkai találkoztak az enyémmel. Lágyan csókolt ugyanis mind a ketten meglepődtünk. Aztán visszacsókoltam ami még jobban meglepett és erre ő gyorsan váltott és már tette is két kezét arcomra. Én még mindig meglepve és már egy fokkal vörösebb arccal tettem kezeim a mellkasára. A helyzetet az szakította meg, hogy egyszer csak a konyhába vezető folyosó végéről meghallottuk Stiles hangos magyarázását. Gyorsan eltoltam magamtól a fiút. És hirtelen visszafordulva a teás pulthoz amire rögtön támaszkodtam is rá. Ekkor lépett be Stiles nagy hévvel és sétált a hűtőhöz közöttünk. Én hirtelen kaptam le a tűzről a tea főzőt úgy hogy egy része a víznek rám csöppent és rendesen a megégetett.
Letettem és egy pillanatra összenéztem Scottal. Ő Stiles-al meglepetten állt aztán visszavezettem a szemem a teára és kiöntve magamnak egy pohárba eltűntem a szobából.

_harmadik szemszög_

Theo a teával szembelévő pultnak dőlve állt a tarkóját birizgálva. A másik két fiú ránézett majd Stiles folytatva a mondani valóját hadonászva indult kifelé. Scott pedig már követte is.
Theo csak állt és nézett maga elé mint aki nem hiszi el a dolgokat. Aztán kisétált ő is a többiekhez. Letty a sarokban ült le a teájával a kezében felhúzva mesztelen talpát a fotelba.
Theo vele szemben ült le a szoba másik végében. Végig nézte a lányt egészen addig amíg a lány észre nem vette és le nem lépett.
Theo nem gondolta volna, hogy így jön el ez a pillanat. De tetszett neki a szitu. Eddig csak játszottak most meg bumm a flörtböl hirtelen ez lett.

Letty ahogy észre vette a fiút felállt és felkapva egy mamuszt a lábára kiment a ház erkélyére. Nem akarta megbeszélni a dolgokat. Nem a szavak embere. Nagyon nem. Kissé tartott az új helyzettől még ha ő a nagy király is. De ezen a téren még nem igazán járt jól. Egyszer volt eddig kapcsolata az szörnyen jött ki. Isaac lelépett miután a lány tesója meghalt. A lány mielőtt testvérét temethette volna megijedt a kapcsolattól és elment. Mikor vissza jött a nővérét megölték az Onik. Lehet ezt kéne most is tennie? Kimenekülni a helyzetből? Vagy belefolyni és lesz ami lesz? Ah ennyire nem bátor. Nem tudta mihez kezdjen. Oké, hogy ő a jégkirálynő aki mindenkit visszautasít és megszerezhetetlen. De ez most más. De ez nem jött be. Érez valamit Theo iránt. Ugyanis amennyivel próbálja távol tartani magát Theo-tol és a gondolatától. Annyival jobban beleszeret. Ahogy ezen gondolkodott. Érezte a pánik elhatalmasodik felette. Aztán egyszer csak ajtó nyitódására nézett hátra. A zöld fa ajtóban állt Scott a lány alfája.

- Tudod a hóba nem kéne így kijönni. - jelentette ki a kabátját a lányra terítve. De a lány rögtön vissza is tette amikor meglátta, hogy az alfája egy szál pólóba lenne a kabát nélkül.
- Csak gondolkodtam.
- Theo-n?- erre felkapta a fejét a vörös és mélyen régi barátja íriszeibe tekintett.
- Ismerlek már. Te is tudod.
A Lány csak lehajtotta a fejét a korlátra támaszkodva.
- Szerintem megérdemled, hogy boldog legyél.
- Mire gondolsz? - kérdezte a fiatal WereCoyot újból felnézve az alfára.
Arra, hogy szereted. Látszik a szemeden. Ahogy felcsillannak ha meglátod és a szívveréseden ahogy felgyorsul. Még ha flegma és hideg is vagy vele.
- Az nem számít.
- Dehogy nem! Itt van az esélyed a boldogságra.
- Túl nagy a kockázat.
- Kockázat nélkül nincsen győzelem.
- Ez nem egészen így igaz... - akarta a lány kimondani de a fiú megállította.
- Letty... - nézett a lány szemébe az alfa sokatmondóan.
- Ha te adsz neki egy esélyt akkor én is adhatok. Azthiszem... - Motyogta az a fiú.
- Ez a beszéd!
- Figyelj én félek.
- Ez teljesen normális. De nem bánthat. Külömben gondolj bele Argent az apád, Én Scott az alfád, A falkád és mennyi olyan ember lenne aki rögtön menne meggyilkolni.
- Naja ennyire csak nem hülye. - kuncogtam fel.
- Csak nem. - ismételte meg a mondatom végét.
- Figyelj itt jön hagylak titeket és itt hagyom a kabátot. - majd folytatta.
- Nem!
- Melyikre?
- Mind kettőre.
- Bent leszek ha bármi van tudni fogom.

Én újból kinéztem a havazó égboltra aztán megjelent Theo a hátam mögött. Erre rögtön megfordultam. És szembe néztem a fiúval a korlátnak dőlve. Ekkor esett le hogy a két keze a kétoldalamnál pihen a korláton.

- Nos? - Nézett rám le miközben én az ujjaim tördelve lehajtott fejjel tanakodtam. Aztán úgy voltam vele megfogadom Scott tanácsát és kockáztatok. Még mindig lehajtott fejjel de hiper gyorsasággal átöleltem.
- Oh ho ho- lepődött meg majd a már jégcsappá fagyott kezeimet a két kezébe vette és utána a meleg kezével a kabátja alá dugta kezeimet.
Én persze erre felnéztem a szemeibe és ő magához húzott egy ölelésbe így a fejemet a vállának döntöttem. Így immáron kb már én is a kabátja alatt voltam. Egyik kezével a derekam fogta a másikkal pedig a tarkómnál túrt a hajamba. Aztán lassan felemeltem a fejemet és felnéztem rá ő pedig le rám.
A Bal kezét az arcomhoz csúsztatta és a hüvelyk ujjával megsimogatva arcomat a szemembe nézve megkérdezte.
- Szabad?
Én csak haloványan bólintottam kettőt és a kezeim a mellkasára helyezve a vártam, hogy lépjen. Ő pedig végig simított a hajamon lágyan és az állkapcsomnál megtartva a fejem megemelte és egy lágy és lassú csókba húzott. Én a kezeimet a nyakába vezettem ő pedig sajátját a derekamra. Elváltunk egymástól levegőért majd a homlokom az övének döntöttem. Nem tudom mennyi ideig hallgathattuk így a másik szívverését és lélegzetét de elvettem a homlokomat és amikor a szemembe nézett az orrunkat össze dörgöltem és a kezét megragadva behúztam a házba ugyanis a halálra fagyás szélén álltunk már.