SzJG - Cortez szemszöge - ÁTÍRÁS ALATT -

[Egyedül] December 31.

December 31.

Ha ezt a mai napot egyetlen egy szóval kéne leírnom, az ez lenne: KÁOSZ. Csupa nagybetűvel. De mindent csak sorjában.

A nap elején konkrétan semmi érdekes sem történt, de aztán hatkor elkezdődött a szilveszteri buli Zsoltiéknál, és héttől fellépett a Jalapeno. Egy pontig totál jó volt a nap, felléptünk, kajáltunk, röhögtünk, egyesek jól leitták magukat, egyszóval rohadt jó volt a hangulat. Viki eszméletlenül tapadt, néha már alig kaptam levegőt. Igen, ő az a tipikus „ugrálós, fojtogatós" lány. Ha nem vécére mentem vagy bújtam el, mindig a nyakamban volt. Aztán kicsit becsípett, és mosdóba is velem akart jönni, de hála az égnek arról lebeszéltem. Tökre megrökönyödötten sétáltam oda Ricsihez, akik épp ötleteltek valamiről.

- Hallod, C., gyorsevő verseny? - fordult felém Ricsi amikor odaértem hozzájuk.

- Kösz, de inkább maradok néző - röhögtem és beleittam a dobozos kólámba. Nem tudom, hol hagyhattam Vikit, de jó volt egy kicsit nélküle.

Ricsi, Zsolti, meg pár számomra ismeretlen ember elkezdte előkészíteni a versenyhez szükséges hozzávalókat, miközben én a gitáromat hangolgattam, mert valami degenerált elhangolta.
Mikor legközelebb felnéztem, kibukott belőlem a röhögés. A garázs közepére tolt asztalon konkrétan minden elképzelhető kaja ott állt. Kovászos uborkától kezdve, rétesen, rántott húson, hot dogon át, egészen húslevesig. Nem tudom, hogy mindezt honnan szerválták, de tapsot nekik.

- Azta - mondtam vigyorogva, és lehúztam a kólám végét. - Nem tudom, hogy ezt így honnan, de lehet, hogy inkább meg sem kérdezem.

- Tegnap nagy családi kajálás volt - kezdte Zsolti -, és onnan jött a kaják fele. A másik fele meg a nagyimtól, ott is nagy családi kajálás volt - röhögte.

- Aha, tényleg nem kellett volna megtudnom - hajítottam el a kólás dobozomat a kuka felé, ami csont nélkül beletalált, mire kisebb üdvrivalgás tört ki mellettem, de nem igazán érdekelt. - Hány rokona lehet ennek, hogy ennyi kaját szednek? - motyogtam úgy, hogy nehogy meghallhassa.

Tovább figyeltem, ahogy kihoz még egy tálca süteményt, amit Kinga hozott, utána meg Ricsi baktat ki kezében két ötliteres vízzel. Nem tudom honnan szedett ilyet, de időm sem volt ezen gondolkodni, mert Robi ráesett az asztalra, telibe a sütibe. Felemelte a fejét, amiről foszlányokban estek le a sütimaradványok, és benyögött valami olyasmit, hogy „hú de bebaszott". Utána Adris botladozott oda mellé, és hozzá még Kinga is társult.

- Dehogy vagy részeg, csak agyadra ment a sok hülyeség! - förmedt Robira, miközben Andris elindult felé, de megbotlott a saját lábában, és a földre esve vihogott tovább.

Kinga lehámozta a "részeg" Robit az asztalról, és szörnyülködve vette tudomásul, hogy annyi a süteményének. Elhajította a tálcát, és ellökte a már így is botladozó Robit, aki így a földön fekvő társára esett, és együtt nevettek ezen.

- Tuti nem csíptek be? - kurjantottam oda Kingának, aki szikrázó szemekkel felém fordult, majd tekintete lesajnálóvá változott.

- Az alkoholmentes sörtől? Nem hinném - vágta rá, mire körülöttünk mindenki röhögni kezdett. Én a térdemre hajoltam, miközben fél kezemet a hasamra tettem, mert elkezdett fájni a sok röhögéstől. A rockerek mit sem sejtve abból, hogy rajtuk röhögünk, csatlakoztak hozzánk. Ricsi és Zsolti tele szájjal (bemelegítettek) fulladoztak, Kinga arcán pedig egy önelégült mosoly terült szét. Örült annak, hogy így megröhögtette a társaságot.

- Na, kezdődjék a gyorsevő verseny! - kiáltott fel Ricsi, mire mindenki feléjük fordult. Aha, szóval Ricsi VS Zsolti.

- Három - pattant melléjük Dave, mire Ricsi megropogtatta az ujjait, Zsolti pedig összedörzsölte a két tenyerét. - Kettő - folytatta Dave, mire mindketten vettek egy nagy levegőt. - Ééés...