A Bárónő aki naplót vezet 1848-49-ben

ÖTÖDIK FEJEZET

-Olvasta az újságokat ,férjúram?- ült a bárónő abban a székben amiben a báró úr szokott ülni ,aki ezuttal az asztalánál matatott.

- Hogyne olvastam volna...Franciááknál mindig történik valami. Ők már csak ilyenek...-azzal matatott tovább.

-Igen igen...De bizony Ön nem hallotta?- szemei kérdően férjére néztek ,aki már elég idegesen matatott.- Már más országokban is elindult.-ekkor  a báró  egy fekete dobozkát csapott ki az asztalára.

- Ugyan ,persze hallotam, a hivatalban.-most már a dobozát matatta.- Ne aggodjék maga efelől, baj nem lesz . Ha meg igen változás az kell ,ide főképpen!

-János ,tudja meg ha bármi is történik ,ha háború lesz én magát nem hagyom!- nézett a báróné rá.

-Tudom, de ne feledjen valamit el. Amit anno megfogadtam a templomba ,azt holtomig betartom.- felelte a báró,mire a báróné elmosolyodott ettől.

- Töltőtoll .Állitólag egy román találta ki. Hol vannak azok még... Még sárban járnak.-mosolyodott el a báró ,felmutatva az írószerszámot feleségének. Letette ezután a papír kötegekre amiket meg kellet volna ma írjon.Lelkesen elkezdte töltögetni a pipáját . Közben meggyujtotta, beleszívott. Füstfelhő töltötte be  a báró körülőtti üres tért.- Nem kér ?- vetett egy csalfa pillantást feleségére

- Tudja mennyire helyeselem a dohányzást ,pláné az önét, hát soha ne tudja a csudába hagyni?- dorgálta meg a bárónő

-Bezzeg pár évvel ezelőtt nem ezt monta.-kacagott a báró

-Miről beszél ??  Ön szedett rá ,igen pont Ön- kapott észbe a báróné.

-Mot ne mondja nem tetszett Önnek.Azt hiszi nem láttam amit láttam ,ki tudja miket csinál Ön titokban.- kacagott a férfi

-Ejnye ,maga nem változik! Hát akkor nem látott jól!És még gyanúsít is. Foglalatoskodjon a papírjaival,mint látom elég szép mennyiségben várnak magára.- Vetette vissza a bárónő

Igaza volt a bárónőnek,mint mindig ott a papírok. A fránya papírok .Ők csak várnak várnak ,de minden más szalad. Másra nincs idő. Ha valakivel nem tud azon perc beszélni az elmegy ,de ha azon perc a papírokat nem tudja elíntézni azok ott tudnak várni hosszú órákig. Persze ha nem sürgőnny az az embert is kidobja az ágyból ,nem vár . Igy gondolkodott a báró

- A fenébe is az egésszel!-és csapta oda az új tollát az asztalhoz ,kiáltva. Felesége megilyedt a hirtelen kitöréstől.- Elegem van az egészből,hogy egész nap itt  ülők ,a falusiak azt hiszik nem teszek semmit csak szorakozom. Mások meg a munkám nem értiklik. Én kinlódtam ,én probálkoztam de semmit sem értem el. Mindenki ön előtt ha kedves volt hozzám ,én megszerettem ,rménykedtem ,hogy bár annyira szeretnek mind én őt ,reményeket fűztem ezekhez, amik elhalványultak. Néhány percig az embert boldoggá teszik.  Nem szólnak hozzá csak ha keresi.  Hát ilyen egy ember  ,bárki! Már csak reménykedve vagyok ,hogy Ön  valóban ugy is érez ahogy mondja.- ekkor a fejét fogva könyökölt az asztalra. A felesége a vállát fogta már.

-Ön ne aggodjon most ezért . Magának most egy jó nagy séta kell azután  valami jó . Ne busuljon elintézem ezeket a papírokat addig maga menjen igyon valami meleget.- surolta férje vállát a nő. Ekkor a férje felállt es átölelte az asszonyt . Ez az ölelés sokat jelentett jól eső volt mindkét félnek.

-Kérem ne döntsön olyan felelötlenűl és naivan a papírokban mind olykor én. -Szolt a báró

-Nincsenek rossz döntések,csak épp roszkor születtek meg.- nézett férje szeméb a báróné. A báró bollintott és elindult kifelé ,a bárónő az asztalhoz ült.

-Jozefa...köszönöm ,hogy van nekem.-Mondta János ,mire az asszony elmosolyodott. 

Még aznap kikocsiztak a közeli erdőbe a tisztásra ahova le is telepedtek és beszéltek. Egyszer csak a bokorbol motoszkálás hangzott. Valaki puskával jött elő amivel az égbe is lőtt.  A báró es felesége a kocsi felé kezdett el  futni. 

- Ez egy oláh. Ismerem én ,voltam ápolni -mondta a bárónő

-Látja ,én is ilyen köszöneteket kapok.

 És száguldottak mindenen át a  falun.  Mire haza értek  a báró szolt az ottan lévő embereknek -

-Kérem örkodjenek .Akárhogy ,engem ne féltsenek csak a családom ,kérem.-mondta .

 Aznap este a baró és a bárónő hamarabb lefeküdt .Bezárva a zsalukat is. Szorosan egymást ölelve aludtak el.