A Bárónő aki naplót vezet 1848-49-ben

Negyedik fejezet

   -A mami jól van?- kérdezte apja karosszékében ülve Polika,félve.

-Persze egyik legcsodásabb napja lesz ez.-felelte a báró legkissebb lányát Máriát ringatva az iróasztalánl ülve és le-le tekingetve az asztalára csapott jelentésre.

  Az ablakot kövér esőcsppek verték és lapitotta  fölgdhőz a lehullott leveleket. A kandallóban égett egy vékony kis tűz, hogy kicsit felmelegítse a kastély hideg őszi falait . Csendesen pislákolt a gyertya az asztalon.

-Csoddállatos...- szólt a báró miután a  jelentést elolvasta. Odalépett lányához és intett ,hogy keljen fel a székből. Ezután leült ő es intett lányának ,hogy ő is üljön az ölébe._ Mond Máriával mit szoktatok csinálni mikor okaútatnak titeket?

-Máriának képeket mutogatnak ,engem most olvasni tanítanak.-feleli a lány.-De papa,mondd a mamával most mi történik?-érdeklödött Polika ,gyermeki ártatlansággal.

- A mama most életet ad a kis testvéreteknek ,remélhetőleg fiúnak.-mondá a báró és megcsokolta lánya  homlokát.

-Mért pont fiú?-kérdezte a lány-

- Tudod ezt a történelem évszázadai hozták így.A férfi az erősebb nem így ő kell majd egyszer el kell vezesse a birtokót.-mondja a báró

-Áá.-szólt a lány és  lehajtotta a fejét apja mellkasára és álmosan nézte az ablakot. kisebb testvére már rég aludt apja másik ölében. Pár perc múlva  már a nagyobbik is aludt. Az apjuk erős ember létére könnyen elvitte őket a szobájukba ,intett ,hogy ajtót nyissanak oda neki ,szabad kéz hijján. befektette öket az ágyaikba. Csendes léptekkel elment a felesége szobája elött megállt ,könnyes szemekkel tekintette a lakkozott tölgy ajtót ,ami fejfáján a bánffy címer ékeskedett. Tovább ment a folyósón   leült egy szélles ablak alá a lócára.  Imára fogta a kezét . Az esőcseppek vadul zörgették az ablakszemeket. ,,Egy fiút adj nekem Istenem! Könyörgöm..."  imái után az eső cseppek mindha lehalkultak volna. A nap fénye tört át a felhőkőn akik eddig sötétségben tartották a világot ezért is volt szükség gyertya gyujtásra. Mikor az eső cseppek már csak szitáltak,és a nap talán legfényesebben ragyogott,kinyilt a szoba tölgy ajtója Irénke vissz jövve kolozsvárról  segédkezett . Össze kötött hajjal,szürke kütényes ruhában ahogy a bábák.

-Irénke! Mi történt?!-Kérdé a báró sápadtan és feszülten.

- Épp önhőz indultam ,bocsásson meg uram, Önnek egy egészséges fia született.- mmondta a nő

- Irénke!!!- a báró boldogan magához szoritotta és megcsokólta a két arcát ,Irénke elpirult.

A férfi ugy rohant be a szobába mindha ágyúból lötték volna ki. Oda ért az ágyhoz amin felesége feküdt izzadtan mindha csak kintről jött volna be .

- Fiú- mosolyodott el a boldog anya  a férfi magához huzta gyöngéden a fejét és csókót nyomott rá. azután kezébe vette a gyermekét.

-Legyen Zoltán a neve.-mosólyódótt el a báró 

-Legyen az -szólt nyugodtan az asszony. Ezután még sok perceket ültek el igy.

Mikor a báró ki jött megkereste inasát. 

-Kérem ,most rögtön hozassa ide a dobost és a harangózót ,de igyekezzen ezeket ebben a minutában elvégeznie.-szólt a báró.

-Jolán!!- kiáltott a báró belépve az ajtón .A lány lélekszakadtából futott ,szép volt hosszú befont haja ,kisssé rakott szoknyája ,tiszta fehér köténye  szebbé és szebbé tette a lányt . -Pezsgőt ide kisasszony!!- inti a báró

-Igen is! -azzal rohant megint szegány leány vissza. Egy pillanat múlva érkezett a egy phárral és egy pezsgős üveggel-

 - Eggyet?? Azonnal vissza! Két poharat!- kért az ur. 

A leány vissz érve probálkozott kibontani az üveget.

- Fogja meg ezt a két poharat ,maga!- ezután elvette az üveget a leány kezéből .Az üvegett neki vágta a falnak aminek a nyaka letört és darbokra tört mikor a kemény padlóra esett. megtöltötte mindkettőt . -Igyon! Egészségére!

-Isten tartsa a fiát!- kortyolás közben sokat beszélgettek

- Na megérkezett ez a hasztalan a többivel. - oda adta  a poharat a lánynak - Fiam született. -A három férfi tapsolt.- Maga ,menjen és húzza össze a harangkokat. Ön menje és verje ki,a dobjával ,hogy az örökős megszületett és egészséges.- azok lélekszakadtukkal futottak útjukra. 

-Istenem be boldog vagyok!- szólt a lányhoz.- Szóljon a postásának ,hogy jöjjön ide!

- Hát ön is tudja?- kérdezte ilyedten a lány.

-Bolond az a férfi akinek a szeme nem akad meg önön és az a nő az akinek a szeme nem a postás fiún.De ezt most nem muszáj tudja az új pap.-Mosolygott a báró mikor a pipájába beleszívott.

Pár perc után érkezett nevetve a postás fiú és a lány. A báró jókedvűen rájuk mosólygott.

-Ezt vigye anyámnak.Ezt Kemény bárónak.Ezt Teleki grófhoz.- adta át a rövid tartalmú leveleket a fiúnak.-Aztán óvatósan ,mert itthon valaki megverne ha valami történne magával.-nevetett a báró

-Tudja ilyet nem tennék!-szólt a lány pirossan a báróhoz.

A fiú már pár óra alatt kézbesítette az iratokat. Másnap a keresztelőre minden nemesi családból jöttek valakik. A falu évszázados református templomában tartották a keresztelőt. Bőséges adománnyal is ellett látva az egyház e nemes alkalomból.

A keresztelő után az egész népsereg vissza ment a manzárdos udvarházba. Az ebéd tálalásáig mindenki az évszázados parkban ült. Még meleg volt az idő .lengén fújt a szél .Szeptember eleje... A gyerrekek a kácsákat etették a tóban pár kenyér darabbal. Az urak politikárór beszéltek ,közben a cigarettájuk szívták. A hölgyek a padokon térsalogtak. A falu legújabb kereszténye után becsukodtak a kastély ajtói és mindenki tudta ,hogy csak akkor  indulahtnak be mikor az ajtók újra megnyílnak. Az ég borulni kezdett.

,,Jaj, csak ne essen nagy eső. Besarazom a ruhám." sohajtott lelkéből eggyik baroness.

Az üveges,megmunkállt ajtó nyilni kezdett,azonban be is csukodott. Érdekes -Gondolták. Végül  a mindig késve érkező Teleki gróf urra  való tekintettel. Annak hintója csakhamar begördült az udvarra.

-János! Barátom! Micsoda nagy áldás! Szívemből gratulálok kedves barátom neked és a bájos feleségednek! Adja a fennvaló ,hogy olyan tehetséges legyen mind a szülei !- lelkendezett gróf Teleki József

- Köszönjük szépen ,kedves barátom!- Hállálkodott a báró-Szóljon a bárónőnek ,hogy megérkezett a grófúr ! - szolt egyik lánynak.

A bárónő csak hamar meg is jelent a nyílló ajtó mögül. Szép ruhában .Halovány kékben ,fehér csipkék szegélyezték .Haja befonfóva ,elrendezve. A kisgyermek ott feküdt a karjai között bepongyolálva. Fehérben ,kék masnikkal.Irénke a mindig hűséges ,ezuttal tálcával állt a bárónő oldalán amin pezsgős poharak voltak. A báró fellépett azon a néhány lépcsőn  .Odalépett feleségéhez ,átvette a gyermeket és felesége másik oldalára állt.

- A Jóisten már kétszer megadományozott két gyönyürűséges lánnyal. Mind két alkalommal jópáran a jelenlevők között itt álltak-Kezdte a báró a köszöntőét- Volt az Isten annyira jó és kegyes hozzám ,hogy megajándékozott harmadjára is egy csodaszép ,egészséges gyermekkel,de ezuttal egy örökössel egy kisfiúval. Öröm ez mindnyájunknak remélem ,és adja isten ,hogy majd felnőttkorában is örömünket leljük benne .

- Isten éltesse soká!- halszodott Teleki szájából leghamarabb.

Ezután mindenki egy pezsgős poharatt vett magának és elfoglalták a nagyebédlőben a helyüket. Mindnyájan köszöntőket mondtak .És telt a nap esméletlen gyorsan.