Sorsfordulat

2. Rész

" Hirtelen vagy két tucat vámpír sereglett körénk."

- Marcel, minek köszönhetem, hogy így ránktörtök.- intézte szavait az elől álló férfihoz.

- Egyész pontosan 20 hulla, 20 embert öltetek meg 3 óra alatt.

- Ki vagy te, hogy kérdőre vonj minket. - mondtam kissé agresszívan.

Klaus enyhén ráfogott a kezemre.

- Mond meg kérlek a melleted álló nőszemélynek, hogy fogja vissza magát vagy nagyon megjárja.

Marcel szavaira a szemem zöldből sárgára váltott, a szemem alatt kirajzolódtak az erek.

Rebeka szinte kirontott az ajtón.

- Klaus! - szólt rá idegesen bátyjára - Eli nyugodj meg. Marcel szerintem most menjetek!

- Ki ez a némber, hogy nekem mennem kelljen.

Most már elég. A körülöttünk lévő utcalámpák felrobbantam. A vámpírtársaságot tűzzel zártam körbe. Éreztem, hogy valaki gátolni próbálja a varázslatomat. Vettem egy mély levegőt. (A tűz a vámpírok körül megszűnt.) Csak a másik boszorkányra koncentráltam. Próbált kizárni, de nem hagytam. Elkezdtem szép lassan elfolytani tőle a levegőt. A nyakához kapott.

𝑲𝑳𝑨𝑼𝑺 𝑺𝒁𝑬𝑴𝑺𝒁𝒐̈𝑮𝑬:

Eleonora lassan 5 perce ilyen állapotban van és meg sem mozdul. A pupillája teljesen fehérek. Olyan vadító megszállotság van ebben a nőben. Egyszerre teszi rejtélyessé és vonzóvá.

Hirtelen befutott egy vámpír.

- Baj van, Davina kisasszony összeesett.

Marcel egyből ránk nézett.

- Állítsátok le! - ordított ránk. Elindult Eleonora felé.

Beálltam kettőjük közé.

- Ma még nem halt meg.- nevetett ördögien Eleonora.

Megfordult és bement a bárba. Húgommal utána igyekeztünk.

- Klaus nem meg mondtam, hogy figyelj rá - kezdett szidni Rebeka.

- Nem csinált semmi rosszat. Megtámadták és sértegették. Én is így reagáltam volna.

- Kompletten hülye vagy. - zárta le a mondatát és előre ment Eleonorához.

𝑬𝑳𝑬𝑶𝑵𝑶𝑹𝑨 𝑺𝒁𝒁𝑬𝑴𝑺𝒁𝒐̈𝑮𝑬:

Beültem a soffőrülésre. Klaus beült mellém az anyósülésre. Mosolyogva nézett rám. Odahajolt a fülemhez.

- Jól elintézted őket.

Nem tudtam válaszolni, csak elnevettem magamat.
Ekkor azonban ideért Rebeka.

-Így bem vezethet, legutóbb.... - kezdett volna bele a papolásba, de leállítottam

- Nyugi anyu, akkor vezess te. A sebváltó felett átmásztam és szemból Klaus ölébe ültem. Tudtam, hogy ezzel kellően felbosszantom Rebekát. Klaus gondolatait viszont neg sem mertem nézni.

Az út továbbo része csendben telt, bár Klaus folyton tapizott és simogatott, de nem vettem róla inkább tudomást.

Miután megérkeztünk bementünk a házba és leült mindenki a kanapéra. Én Klaus és Kol között ültem velem szemben Rebeka. Elijah hozott még egy üveg Whiskyt és poharakat. Mindenkinek töltött, majd leült Rebeka mellé.

- Miért kellet ezt Eli? - vont kérdőre Beka.

Mielőt válaszoltam volna, megittam a nekem kitöltött piát.

- Nem emlékszep mi volt a legutóbbi bulinkon? Ahhoz képest ez semmi.

- Ebben igazad van, húsz ember még nem teljesen tömegmészárlás.

Ebben az állapotban ez az emlék elég viccesnek tűnt.

- Meg kell jegyeznem húgom - szólt közbe Klaus - A felét én öltem meg. 

- Emlékszel még arra a képre, amit fejemben láttál - hajolt közelebb Kol.

A csípőmnél átkarolt és szó szerint behúzott az ölébe. Másik kezével az államat hátra felé fordította. Klaus szemei szikra t szórtak Kolra, , aki csak kajánul rámmosolygott, majd ennyit mondott.

- Kicsit alakítok rajta. - és megcsókolt.

Hallottam ahogy Klaus felkel. Én viszont nem ellenkeztem, de nem is tettem semmit. Klaus kihúzott Kol öléből és elég erősen behúzott testvérének.

Fepkapott és elindult velem az emeletre.

- Letennél?. - félig kérdésnek félig kijelentésnek szántam.

Felvitt egy szobába és lerakott az ágyra. Túl piás voltam ahhoz, hogy ülni tudjak, így inkább hátra dőltem. Nem akartam, hogy ma bárki szóljon hozzám íg inkább elaludtam.

***

Reggel elég erős fejfájással keltem. . A tegnapeste csap addig ven meg, hogy megöltem egy férfit és utána Klaus leitatott. De azt, hogy hogyan kerülültem mellé fehérneműbe arról fogalmam sincs.
Láttam, hogy Klaus is hasonlóan most ébredt. Felültünk.

- Mi szexeltünk?- mondtam, azon a tipikus " Másnapos vagyok és nem emlékszem semmire" hangon.

- Nem tudom, semmire sem emlékszem bár szerintem nem? - dölt hátra

- Miből gondolod?

- Ha szexeltünk volna, nem lenne rajtad ruha, ebben biztos lehetsz.

Ez monddjuk logikus.

- Klaus jól hallom, hogy Eli felébredt. - kiabált rebeka

Meg sem várta a választ, de már be is rontott.

- Te kompletten hülye vagy. -kiabálta

- Halkabban, mert így is szétmegy a fejem. Halgatlak.

- Húsz embert öltél meg, belekötöttél Marcel Gerardba azt viszonz nem tudom, hogy ti mit csináltatok.

Mivel ez még el fog tartani pár percig így vissza dőltem Klaus mellé.

- Ne aggódj hugom Marcellel én majd beszélek. - mondta Klaus nyugtatón Bekának.

- A tegnap este után kétlem, hogy látni akar téged.

- Na jó, én lefürdök, mert tiszta vér vagyok, ti addig beszéljétek meg. Keltem ki az ágyból és besétáltam a fürdőbe.

- Csatlakozok tündérem - szólt utánam Klaus.

- Álmodban - szóltam vissza neki és magamra zártam.a fürdő ajtót.

Hallottam, hogy Beka rászól Klausra.

- Most komolyan Klaus?

Lefürödtem . Törülközőt csavartam magam köré és visszamentem. Klaus az ágyon ült szintén egy törülközőben.

-Beka hozott be ruhát.-utalt a mellete lévő ruhakupacra.

Odamentem érte, de mielőtt felvehettem volna megfogta a csípőmet és magához húzott.

- Klaus van egy kis gond - lépett a szobába Elijah.

Kihasználtam, hogy Klaus nem figyel és vámpírsebességgel megfogtam a ruháimat és bementem a fürdőbe.
Felöltöztem, majd kimentem. A két Mikaelson fivér engem figyelt.

- Mi a baj Elijah? - kérdeztem a szokásos nyugalmammal.

- Remélem nem sértelek meg, de nem bánod, ha négy szem közt beszélnénk. - nézett rám. Kissézavarban volt.

- Persze. - kimentem a szobából, le a földszintre.

Rossz tulajdonságaim egyike, hogy rettentő gyanakvó vagyok így folyamatos hallgatóztam. Bár ne tettem volna.