Sorsfordulat

Prológus

1922 𝘾𝙝𝙞𝙠𝙖𝙜𝙤: 𝙒𝙖𝙚𝙡𝙤e𝙧 𝙧𝙚𝙯𝙞𝙙𝙚𝙣𝙘𝙞𝙖

Éppen olvastam, amikor Joseph az egyik szolgálóm lépett a szobába.

- Nem aktuális, menj ki. -mondtam parancsolón

- Nem akarom zavarni Miss. Waelör, de valaki mindenképpen beszélni akar önnel. Az előtérben várakozik.

Vettem egy mély levegőt. Lesétáltam a széles csigalépcsőn.
Ahogy leértem, egy szőke hajú nőt pillantottam meg nekem háttal.
Nem kellet látnom, ezt az illatot bármikor megismerném.

- Rebeka Mikaelson.

Átöleltem.

-Eleonora

- Gyere, a üljünk le.
Miközben a hal felé setáltunk intettem az egyik szolgálónak, hogy hozzon két kávét..
Leültünk.

- Mesélj Beka, hogyhogy meglátogattál.

Az arcára kiült a fájdalom és a szomorúság.

- Mi történt ? - kérdeztem.

- Éppen egy bárban ültem Klaussal, amikor Mikael ránktalál. Miután elmenekültünk egyből ide jöttünk. Klaus kint ül az autóban. Tudom, hogy nem szereted felfedni az arcod.

- Nem baj, nyugodtan jöjjön be, én addig megkeresem Mikaelt és bezárom valahová, ahonnan nem tud kijönni.

- És téged nem fog bántani? - kérdezte aggódva.

- Egy 2000 éves tribrid vagyok, mi bajom eshetne?

- Vigyázz magadra.

Kisurrantam a hátsó kapun, és Mikael keresésére indultam.

2012:𝙉𝙀𝙒 𝙊𝙍𝙇𝙀𝘼𝙉𝙎 𝙍𝙚́𝙂𝙄 𝙂𝙀𝙍𝘼𝘿 𝘽𝙄𝙍𝙏𝙊𝙆, 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣𝙤𝙠 𝙟𝙚𝙡𝙚𝙣𝙡𝙚𝙜𝙞 𝙤𝙩𝙩𝙝𝙤𝙣𝙖.

Egy hete Mikael felgyujtotta a palotámat amíg aludtam. Rajtam kivül mindenkit megölt. Engem elfogott és egy furcsa méreggel lassította azt, hogy gyógyuljak. Így kínzott öt napig. Végül sikerült megszöknöm.
Figyelmeztetnem kell Bekát. Idefele úton folyamatosan elájultam. Még nem volt időm kivéreztetni magam, hogy távozzon a méreg a szervezetemből

Leparkoltam a ház udvarában. Nagy nehezen eljutottam az ajtóig, de itt már kénytelen voltam megtámaszkodni
Bekopogtam. Néhány másodpercel késöbb egy jóképű férfi nyitott ajtót .

- Szólj kérlek Rebekának, hogy veszéjben van Mik... - próbáltam befejezni a mondatot, de nem bírtam tovább. Elájultam.

KᒪᗩᑌՏ ՏᘔᗴᗰՏᘔÖᘜᗴ:

Hirtelen a nő elájult. Elkaptam.
-Rebeka.- kiabáltam fel a hugomnak, miután behoztam ezt az ismeretlen nőt a házba és óvatosan lefektettem a kanapéra.

Ahogy a húgom leért és megpillantotta a nőt elfehéredett.

- Eleonora - rohant egyből oda - Mi történ Klaus?

A hangzavarra Elijah és Kol is odajöttek.

-Klaus mi történt vele? Ugyen nem te bántottad? - kérdezte gyanakvón

- Nem, az előbb kopogtak én ajtót nyitottam és ő állt kint. Annyit mondott csak, idézem "Szólj kérlek Rebekának, hogy veszéjben van Mik... " és elájul. Megtudhatnánk, hogy ki ő?

Rebeka simogatta a titokzatos nő fejét.

- Klaus add ide kérlek a telefonodat.

Értetoenül néztem rá, de azért átnyújtottam.

- Kit hívsz? - kérdeztem

- Egy Joseph nevű férfit, Eleonora egyik szolgálóját.

Próbált tárcsázni, de nem sikerült.

- Őt már nem fogod elérni. -mondta nyugodt hangon Eleonora. - Meghalt - folytatta ridegen.

Felállt a kanapéról, de hirtelen megimbolygott.
Elkaptam és vusszaültettem a kanapéra.

- Mi történt Eleonora? - kérdezte Rebeka aggódva.

- Mikael visszatért.

Mi? Nem, biztos nem. De ha még is?

- Lehetetlen, hiszen megöltem. - mondtam idegesen.

- Sajnos igaz. Egy hete éjjel rámgyujtotta a kastélyomat, mindenki meghalt, kivéve engem.

- És pont téged hagyott életben?

Valami nem egészen világos. Hirtelen felbukkan ez a titokzatos nő, az állítva, hogy Mikael visszatért és megtámadta. Mikael miért nem először minket támadt meg? Mi vagyunk a célpontjai.

- Hogy üzenetet küldhessen. Megmérgezett egy olyan méreggel, ami gátolja a gyorsgyógyulást. - felállt háttal fordult nekünk és levette a garbóját

Telljesen lefagytam a látványtól. A hátába egy üzenet volt vésve. " Úgy is megtalállak titeket. "
Mellette vágás nyomok. A kárján végig égésre utaló sebek. Ismét imbolyogni kezdett. Elájult.
Elkaptam és felvettem a karomba.

- Rebeka kérlek segíts nekem, Elijah Kol keressetek valmit amivel a sebeit begyógyíthatjuk. - adtam ki az utasításokat.
Felvittem Eleonorát a szobámba, és óvatosan letettem az ágyra. Betakartam.

- Mit tehetett vele Mikael? Szerinted kínozta? - kérdezte Beka fájdalommal.

- Ki ő Beka?

- 1922 Chikago emlékszel, ő bújtatott el minket és szállt szembe Mikaellel. Bezárta egy kriptáva és miután kiszabadult, ismét segített. Rávette Katerin, hogy bújjon Elena bőrébe és Eleonora mondta Stefannak, hogy a te vérvonaladba tartozik. És sokszor megmentett engem. De ez most hosszú történet..

- Én.... -kezdzem volna bele, de Elijah és Kol jöttek be.

- Találtznk valamit. A méregre nincs gyógyír, de nem öl meg a vámpírokat, csak amíg nem ürül ki a szervezetéből kinozza. - mondta Elijah.

- Ha azt akarjuk, hogy meggyógyuljon, ki kell véreztetnünk. - folytatta Kol.

- Nincs más megoldás? - kérdezte aggódva Beka.

- Nincs. - szólalt meg Eleonora

ᗴᒪᗴOᑎOᖇᗩ ՏᘔᗴᗰՏᘔÖᘜᗴ:

- Ha nem nagy kérés valaki segítene kijuttatni a mérget a szervezetemből? - próbáltam elég szolidan fogalmazni.

- Ugyen nem sértődsz meg, ha nemet mondok, nekem így sem tetszik ez az ötlet. - Beka felállt, és kiment.

Nem is bánom én sem szívesem tenném ezt vele.

- Segítek. - ajánlotta fel Klaus.

Elijah és Kol követték Rebekát.

- Átmehetnénk a fürdőszobába Klaus. Nem akarom a szobát összevérezni.

Hirtelen felkapott és a szobából kovezető másik ajtón átvitt a fürdőbe.

Levette a felsőjét, és rám adta. Az izmai tökéletesek voltak. A bőre sima és hibátlan volt. Tetszett amit láttam.

Odament a szekrényhez és kivett egy kést.

- Kezdhetjük? - kérdezte.

Bólintottam.
A kezemet nyújtottam a késért.

- Ha elájulok folytasd. - mondtam határozottan.

Elvágtam mindkét csuklómat, majd a combjaimat.
A vérem elkezdett folyni.
Ismét szédülni kezdtem. Klausnak is feltűnt. Leült velem a földre. A melkhasának dőlve ültem.

- Folytasd.
Kivette a kést a kezemből egy határozott mozdulattal egy mély vágást ejtett a hasamon. Egyre jobban szédültem. Elájultam.

𝗞𝗼̈𝘀𝘇𝗼̈𝗻𝘁𝗼̈𝗸 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗲𝗻𝗸𝗶𝘁. 𝗥𝗲𝗺𝗲́𝗹𝗲𝗺 𝗘𝗹𝗲𝗼𝗻𝗼𝗿𝗮 𝘁𝗼̈𝗿𝘁𝗲́𝗻𝗲𝘁𝗲 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗲𝗻𝗸𝗶𝗻𝗲𝗸 𝘁𝗲𝘁𝘀𝘇𝗲𝗻𝗶 𝗳𝗼𝗴.