Márton

Untitled Part 9

- Figyelj! Gondolkodtam. Kapsz egy szabad kártyát. Menjél dugjál meg valakit. Nem érdekel ki az. Egy kérésem van, ne az otthonunkba. Utána gyere haza és csak annyit mondj, megtörtént.

- Ez most, hogy?

- Átgondoltam a dolgokat, menj és csináld. Remélem javulni fog a helyzet ettől és legalább mikor együtt vagyunk valahol, tudsz uralkodni magadon a nőkkel szemben.

- Jó, ha ez nem okoz neked rossz érzést és álmatlan éjszakákat. köszönöm.

Úgy tűnt, hogy Marcira jótékony hatással volt az ajánlat. Ő is próbált dolgozni a kapcsolatukon. Március végére már el is ment a dokihoz.

Egy kis anyagi segítséggel, és egy spontán ötlettől vezérelve, elutaztak pár napra. A szürke, hideg időből elmenekültek a meleg, napsütésbe, amely az ő kis szövetségüket is átjárta.

Addigi legjobb közös útjuk volt.

Látták és hallották és hallották egymást. Adrienn boldog, kiegyensúlyozott NŐ volt.

Hazaértek.

Márton talán úgy érezte ő most már eleget tett ebbe a kapcsolatba, ideje ismét más nőkre fordítani a figyelmét és az energiáját. Hódítani akart. Minden nőt, akit megkívánt, meg akart kapni. Hosszú és fárasztó munka előtt állt mert kilométer hosszú volt a lista.

Mint a kisgyerek, aki elmegy vásárolni anyukájával a közértbe és a az édességes pult előtt ezt is és azt is akarja. Márton akart mindent és mindenkit. Az önbizalom feszítette szét a testét, teste formásabb, arca egyre nagyobb lett. Mint eddig mindig nem élt, hanem csak visszaélt a lehetőséggel, amit kapott. Válogatott módon alázta meg a lányt. Bárcsak annyi energiát, vagy csak a felét fektette volna a kapcsolatba. Boldog pár lettek volna.

- Szeretnék nyitott kapcsolatban élni. Te is javasoltad már, én akkor elutasító voltam, most úgy gondolom, hogy vágjunk bele.

- Jó.

A lány érezte, hogy szüksége van a testének és a lelkének a szexre. Vágyott rá, hogy őt kívánják, akarják. Vele és ne egy fantáziával éljék át a gyönyört. Kívánatos nőnek akarta magát érezni. A férfi farka tőle legyen kemény, már csak attól, hogy hozzá ér és ne attól, hogy lehajtott fejjel szopja a férfi petyhüdt farkát, aki ép keresgéli a fejében éppen az nap kit is basszon meg. Tudta kit kell keresnie ez ügyben.

Üzenet elküldve, válasz szinte azonnal érkezett, amely ugyanolyan tömör és lényegre törő volt, mint Adrienn kérdése.

Mind ketten úgy érezték felesleges húzni az időt, másnap már találkoztak is.

Ott állt a rég nem látott ismerős, őszinte mosollyal az arcán. Mint két régi jóbarát, akik hosszú idő után is ott tudják folytatni a beszélgetést, ahol abbahagyták évvel előtte.

A szállodai szoba nem okozott meglepetést, hisz már jártak ott, együtt. Először félénken, de utána az régi vággyal estek egymásnak.

Adri! Kisimultan, ki virultan tért haza. Megakapta mind azt a figyelmet, kedvességet amire vágyott.

- Nincs is fasz íze a szádnak

- Pedig kellene.

Majd elvonult a fürdőszobába, hogy lemossa magáról Marcellt. Nem maga miatt, nem akarta, hogy bármilyen minimális örömöt nyújtson esetleg Mártonnak egy maszturbáció során.

Másnap éjszaka már megadta magát, ismét olyan volt vele az ágyban Márton, mint rég.

Következő nap a kis Don Juané volt a főszerep. Találkozó egy nővel, lássuk sikerült e becserkészni kellő képpen.

Gyorsan hazaért, az udvarlás, a bók vagy netán más volt kevés a nőnek nem tudjuk meg. Békésen teltek a napok.

Adrienn, próbálkozott, vett vacsorát, megterített a teraszon. Beszélgettek, mikor Marcika figyelmét elterelte a szomszéd két gyerekes anyuka. Tudta, hogy vágyik rá. Kire nem? Tisztában volt, hogy ez a nő is szerepel azon a listán, ami a nem vagyok férfi és mit ér az szaros élet, ha nem dugom meg, mert csak ez a fontos semmi más nevek szerepeltek. Ekkor kezdte érezni, hogy reménytelen. Bármit mond és tesz nem veheti fel a versenyt egy új lukkal.

- Figyelj! nem szeretnék nyitott kapcsolatban élni. Ez nem kapcsolat. Én azt csinálok, amit akarok, akkor és ahhoz jövök és megyek, amikor akarok, te meg itthon vársz és csak egy dolgod van mosolyogj és ha kedvem van használni téged, akkor elégíts ki. Így tudom csak elképzelni ezt a kapcsolatot. Engem nem zavar, ha elvállunk, én élvezem a szabadságot, szükségem van rá. Tudom én tettem tönkre a kapcsolatunkat, de akkor is ezt AKAROM.

- Közben jársz a dokihoz?

- Igen.

A lány még bízott benne, hogy ez csak egy pillanatnyi zavar az agyában, hogy a sok geci, ami nem talált partnerre elállította a vérkeringés útját az agyában. Tudom, hogy van benned jó. Ismételgette magában, mint Luke a csillagok háborújában az apjának. Ez nem te vagy, ez nem lehetsz te. Vagy tényleg most már nincs érdek és eldob. Jön a jó élet, most már más kell? Ennyit érdemlek csak??Ez ő? Ilyen volt, vagy csak most változott meg? Egy megtört, fáradt lélek próbált kinézni a fal mögül melyet újra épített, de nem látott már mást csak egy bántalmazó szörnyet. Aki vörösen izzó szemekkel, nyálát csorgatva röhög a pofájába. Biztos van más nő akivel jobban érzi magát, akivel lehet nevetni, beszélgetni, de , hogy ők ezt már nem tudták megtenni úgy érezte legkevésbé az ő hibája volt. Így lesz majd a többivel is , úgy fog mindenkivel bánni ahogy vele csak idő kérdése azt a nőt mikor unja meg.

- Figyu! Szeretnék elválni! Nem azért, amit adni tudsz, hanem azért, mert amit adni akarsz. Nekem ez kevés. Sokkal többet érdemlek. Én mondom ki a végszót, de te akartad így. Sajnálom, hogy nem 7 évvel ezelőtt tettem meg.

Mély undort és megvetést érzett a mellette fekvő test és lélek iránt, de még mindig szerette.

- Ez most honnan jött? Nem mondom, hogy nem lepett meg, de tök jó.

Pár percig piszkálta az ujját, amit akkor szokott mikor nagyon mélyyen elgondolkodik valamin, majd elkezdte nyomkodni a telefonját. Hátha üzent valaki. Látszott, hogy mélyen nem rázta meg a kapott információ. Sőt inkább nehezére esett álcázni a boldogságát, hogy végre kivérzett. Hosszú, nehéz, de örömmel teli munka vége meghozta gyümölcsét.

Adrienn albérletet keresett, próbálta kitalálni egy új életet. Nincsenek tervek, álmok úgy, mint máskor, de tette a dolgát amit kellett.

Összeállt minden, ami a felszínen kell.

Költöztető már az üres kislakás felé tart.

Utoljára végignéz a helyen melyet 7 évig az otthonának hitt. Minden jó pillanat lejátszódott a szeme előtt, úgy, mint ahogy a halál előtt szokott lenni. Legalábbis azt mondják. Az odaköltözés, építkezés, nevetés, hamis vagy valós boldogság pillanatai. Mindegy egyes tavasz, nyár, ősz, tél és karácsony , és az ünnep legfőbb jelemzője.

Vannak emberek, akik már korán, ünnepek előtt pár héttel, vagy csak pár nappal, de van, aki csak aznap veszi meg fát. Persze valakinek nincs, mert nem teheti meg, vagy csak nincs rá igénye. Kiválasztod a számodra legfelelőbbet. Van aki a magas kis karcsút, valaki az alacsonyabb kis ducit és persze van olyan aki csak a tökéletes formát szereti. Lényeg, hogy úgy érezze számára megfelelő, olyan legyen, amely megédesíti, szeretettel tölti meg a lelkét, életét. Olyat és annyi díszt aggat rá amennyit csak akar, olyan színekben pompázik amilyet szeretne. Lehet egyszerűen egyszínű vagy túlzóan csicsa. Majd ott áll csillogó szemekkel, imádattal egy hamis illúzió elött melyet ő ruházott fel pompával.

Múlik az idő és az ágak szép lassan száradni kezdenek, hullanak le róla az ékek.

A Nő állt, visszanézett, az elszáradt kis kóróra, amit még mindig szeretett volna ápolni, gondozni, hogy újra szép erőteljes fa legyen belőle, de az csak karácsonyfa akart lenni. Így elköszönt majd becsukta maga mögött az ajtót.