Kivetett

3. fejezet

Csütörtök reggel. Ma rövid napom lesz. Munka után átugrok ahhoz az idegenhez, aki tegnap a bárban hagyta az iratait.

Másfél órával később az étteremben.

-Szia, Edi

-Marco, szia. Mi a helyzet?

-Hát.

-Na, mi?

-Vettem 2 jegyet a Madridi visszavágóra

-Azta!

-Igen, majd itt behozzuk, és irány a döntő

-Mennyibe került

-Volt rá kupon, egy vendég adta nekem. Ott dolgozik a stadionban.

-De a jegy az Arsenal szektorába szól, ugye?

-Hát erre nem gondoltam

-Ott fogunk ülni fehérben a piros szurkolók között

-Ezek szerint igen, ha ha.

-Nem az lesz a csoda ha nyerünk, hanem ha nem vernek meg, ha ha.
Na, Marco megyek dolgozni, szia

-Oké helló

6 órával később

-Oké, sziasztok

Nah, végre, végeztem. Irány david háza. Tényleg nincs messze naggyából 5 perc alatt oda is értem.  Szép környék mit ne mondjak. Mindig azon álmodoztam, hogy egyszer ilyen helyen fogok lakni. Emlékszem amikor autóval mentünk a szüleimmel, és ilyen házakat láttam azt mondtam, hogy én egyszer egy ilyenben fogok lakni, a legszebb nővel a világon, és a 2 gyermekemmel.
Bár a szüleim csak röhögtek és azt mondták, hogy úgy se viszem semmire. Az egyetlen ember a nagyapám volt aki megértett. Igazából vele jöttem ki a legjobban. Amikor a nagyi meghalt bezárkózott és csak velem beszélt. Valahol ugyan az az őrület fogott el minket. Én megértettem őt, és ő is engem.
Ő mondta azt hogy "az állatok miatt nem vagyunk állatok"
Ezt még csak most értettem meg. Ez egy igaz és több értelmű jelentésű mondás.
Á, itt vagyunk.
Ez egy igazán szép ház, talán vár, Nemtudom. Ebben kb 500 ember lakik. 2 ember az életbe nem futna össze ekkora házba. Akkora mint a magyar parlament.
Na de cseggessünk be.
Hát a csengőt nem találtam, de van itt egy mini TV a bejárati ajtó mellet. Á, megvan a csengő. Becsengetek de nem veszi fel senki. 5 perce itt állok. Ezek szerint nincsenek itthon. Indulok!
Tettem egy lépést, és abban a pillanatban megállt mellettem egy fekete mercedes. David volt az. Kiszállt és rámnézett. Méregetett de nem esett le neki, hogy ki vagyok.

-Szia, Edi vagyok

-Helló,

-Én szolgáltalak ki téged tegnap este, a bárban

-Jah, igen, hello, miben segíthetek

-Tegnap, ott hagytad az iratidat

-Á, de jó, mindenhol kerestem

-Tessék, akkor én megy...

-Nincs kedved bejönni

-Ő, persze, köszi

Igen, kedves ember, és még mindig szimpatikus. De általában rosszul ítélem meg az embereket. Biztos, hogy ... Azta! Mekkora udvar, és mekkora medence.

-Gyere csak be

-Nagyon szép ház

-Hát igen, a szüleimé

Gondoltam hogy egy elkényeztetett fiú.

-Kérsz egy sört?

-Ő, oké egy jöhet