4.rész

169 9 0
                                    

John hazafelé sétált, közben teljesen elkalandozott az elméjében. Elgondolkodott azon, hogy talán láthatta volna Dave felsőtestét, ha nem csörren meg a telefonja. De talán így volt jó, hiszen olyan hirtelen jött ez. Ráadásul egyátalán nem tűnik annak a meleg fajtának, biztos csak játszadozik vele, vagy próbálja kicsúfolni, mint mindenki más.

Dave közben hazaért, hisz két háznyira van tőle az a ház, ahol majdnem magáévá tette Johnt. Az ágyban feküdt s visszagondolt, ahogy végre úgy simította, ahogy álmodott róla előző éjszaka.

A hátán feküdt, melegítője megemelkedett, míg Johnra gondolt, ahogy kipirosodva keresi a szavakat s vágyakozva tekint rá, közben szenvedélyesen sóhajtozik. Sosem vágyott még ennyire a szexre.

Elképzelte, ahogy John elszégyelli magát, vagy zavarba jön, miért vagy te ilyen John?

Közben mozgatni kezdte kezét s elképzelte, hogy John lágy keze játszadozik a becsesével. Félúton sóhajtozni kezdett.

-John! Miért esel zavarba John? Annyira jó vagy! -sóhajtozott.

Mikor a csúcsra ért, tovább gondolkodott, tovább képzelődött arról, mit fog tenni legközelebb. Nem hagyhatja ennyiben! Biztos érezte John is.. mennyire akarta őt, biztosan megijedt. Biztosan megijedt, hisz annyira félénk és aranyosan zavarba jön...tőle..

John hazaért s az anyja egyből letámadta.

-Hol voltál? Aggódtam érted!

-Anya. Attól még, hogy itt lakom nem vagyok gyerek.

-Legközelebb szólj, ha mész valahova suli után!

-Rendben, ne haragudj! -adott csókot az arcára.

Furcsa lehet, hogy egy 19 éves, még mindig az anyjával él, de ez csak addig tart, míg össze nem gyűjti a pénzt egy lakásra. John úgy gondolja szerencsés, hogy az anyja ennyire stabil jövőt akar neki alakítani, emiatt nem szabad csalódást keltenie. Ez az egyik oka annak, hogy ennyire feszülten tanul.

Később az asztalnál vacsoráztak, az anya próbált beszélgetni a fiúval, de ő elmélázott a villával való játszás közben.

-John! Itt a föld beszél! -a fiú hirtelen kiegyenesedett, tényleg nem hallotta, hogy szól neki. Dave annyira összezavarta, hogy most másra sem tud gondolni, csak arra a csókcsatára, ami majdnem mégdurvább dologba torzult. Nem akar érzelmeket táplálni, hisz egyszer járt már így, majd jól földbe tiporták az érzelmeivel együtt.

-Mi a baj? Történt valami az iskolában? -kérdezte aggódóan, miközben a fia karjára tette apró kezét.

John eléggé össze volt zavarodva és jól jött volna egy kivülálló véleménye a helyzetről, de ha fiúkról van szó, jobb ha nem az anyját kérdezi. Az első szerelme és összetörése óta nem fogadja jól, ha fiúkról van szó. Semmiképpen sem beszélhet róla, ezt egyedül kell megoldania.

-Semmi, csak kicsit elfáradtam. Megyek is lefeküdni! -mondta, majd felállt az asztaltól.
Az anyja ülve maradt, így nézte végig, ahogy elvonul a szobájába John.

Amint beért a szobába s becsukta az ajtót, nagyot sóhajtott nekidöntve a fejét az ajtónak. 

Dave, teljesen összezavarsz!

Másra sem tud gondolni, csak az érintésére, ami végighaladt a hasán, később a hátán. Ahogy belebizsergett mindene, a csók, ami túl édes volt ahhoz, hogy ne akarja újra. Már pedig nem teheti! Nem fog bedőlni újra! Mégis úgy érzi, ez más. Amikor vele van, ha csak egy kicsit is, de feloldódik. Úgy érzi kimutathatja önmagát és nem kell féljen a megaláztatástól.
Ekkor leült az ágyára, majd hanyat vetette magát rajta. Lehunyta a szemeit s kis idő elteltével már aludt is.

Beléd őrülveحيث تعيش القصص. اكتشف الآن