Beléd őrülve

2.rész

-Jó napot! Sikeresen összeadtuk a pontszámokat.. -mondta a tanár, közben a táblára akasztva egy lapot. -.. itt vannak a pontszámok, ha valakit érdekel. Az iskolát délben el lehet hagyni, addig ismerledjetek össze az osztálytársakkal.-Ezek szerint senki sem bukott meg?
Az osztály apránként a laphoz sétált s felmérték ki mennyi pontot kapott.

-Én lettem az utolsó? A francba! -szólalt meg egy fiú, aki legelőször spanolt le Dave-el.

-Megerőltethetted volna magad! -kötekedett vele egy másik.

-Te huszonháromból huszadik lettél, úgyhogy hallgass! -válaszolt vissza.

-Tizenegy. Pont ennyire tippeltem.

-Kié lett a legjobb?

-Ki az a Dave Brubeck?

-Egy hibája lett! Nem semmi.-HOGY MI? Dave? Ekkor John lesokkolva a fiúra nézett, aki csak mosolyogva könyökölt mellette előre tekintve a semmibe. John felállt s odasétált a papírhoz.

-Neked mi a neved? -szólították le. A fiú összehúzta magát.

-J..John...

-John Lennon? Te lettél a második! Gratulálok! -mondta egy mosolygós lány. A lapra tekintett, három hibája lett, de átment. Nagy levegőt vett, ahogy végre elért a tudatáig, hogy nem bukott meg.

Visszaült a helyére Dave mellé. Úgy érezte Dave arca közeledik felé, így odafordult. A fiú olyan közel volt hozzá, hogy érezni lehetett a lélegzetét, így gyorsan elhúzta a fejét.

-Te mindig ilyen izgulós vagy, igaz? -John teljesen lesokkolt a fiú közelségétől.
Az embereket alapból nehéz elviselnie, de közelről végképp nem megy neki.
Egykor még barátkozott, meghozzá elég ismert volt, de amióta megtudta, hogy meleg, a baráti köre csúfolni kezdte és azóta nem keresett új barátokat. Bár nehezen, de azt is elfogadta, hogy nem szánt a sors számára szerelmet hála annak, hogy nem a lányokhoz vonzódik.

...

Másnap John hamar beért s izgult az első tanítási nap miatt. Elővette a könyvét s próbálta lekötni magát. Dave amint beért az osztályba John felé vette az irányt.

-Jó reggelt! - köszöntötte mosolyogva.

-J..jó reggelt.. -motyogott John. Dave
leült mellé s lassan előpakolt.
John figyelmét elvette a könyv olvasásáról az, hogy a mellette ülő fiú csak egy rajzlapot és egy ceruzát vett elő, közben dúdolva.
Amint Dave elcsendesedett, John újra olvasni kezdett. Dave oldalról látta őt s jól megfigyelte. Kék pulcsi volt rajta, fekete baseball sapkával. A papírra tekintett, majd vissza a fiúra. Elkezdett rajzolni, megrajzolta nyugodt szemeit, ami csak olvasás közben voltak azok, majd az állkapcsát, a tincset a sapka alatt, majd a sapkát. Ekkor kénytelen volt abbahagyni, hisz odalent lassan feltűnően látszik, hogy túlságosan tetszett neki a rajz. A tanárra figyelt egy ideig, míg le nem nyugodott.

-John.. -suttogta a nevét, de a fiú nem figyelt rá. -John! -suttogta hangosabban.

-Mi az! -válaszolt rákényszerülve, nehogy még hangosabban szóljon. Dave nem mondott semmit, csak a ceruzát rágcsálva figyelte a fiút, aki kezdett zavarba esni.

-Dave! Nem John homlokára írom a vázlatot, ugye? -szólt a tanár. Ekkor a többiek elkuncogták magukat. -El tudod mondani miről beszéltem, igaz?

-Arthur Miller, aki drámaíró volt. 1915-ben született, a szülei lengyel zsidó bevándorlók voltak és...

-Jó, jó, hagyj nekem is mit elmagyarázni. -állította le a tanár. Az osztály újra elnevette magát, míg John csendben elmosolyodott. Dave látva, hogy a fiú végre reagált szintén mosolygott.

Szünet volt, Dave előtt energiaital hevert és egy szendvics, míg John csak olvasott. A fiú maga felé fordította a könyvet a címe után érdeklődve, míg John ellenkezett.

-Ne már! A legjobb rész! -Dave az ellenkezés miatt megrántotta a kezét, s John akaratlanul közelebb került. Egymás szemébe néztek, közben orruk majdhogy összeért. Dave lassan letekintett a fiú ajkaira, majd elfordította a fejét a könyv felé.

-Danielle Steel? Miféle buzis könyv ez?

-Jól fogalmaz. Sokmindent tanulhalok belőle.

-A végén összejönnek! -kiáltotta el a végét. Az előbb azt mondta, ez buzis könyv, de mégis olvasta... John összezavarodott. Maga elé tekintett, míg Dave könyökölve figyelte John minden egyes mozdulatát.