21.

174 17 8
                                    

⚠️TW⚠️
Tommy szemszöge:
- KARL!!!!NEEEEEM!!!- üvöltötte Eva. Letérdeltem mellé és szorosan átöleltem de nem állt le. Nem nyugodott le egyáltalán. Üvöltött, sírt tovább. Mindezt a legszívfacsaróbb módon ahogy el tudjátok képzelni. Az ágy felé pillantottam még egyszer. A látvány nem változott. Karl ott feküdt. Élettelen. A borotvapenge még mindig a kezében volt, míg a másikon egy nagy, mély vágás tátongott. Nem szégyellem én is zokogni kezdtem. Ma már sokadjára de most a leginkább. Nem is tudom mikor zokogtam így utoljára. Ha egyáltalán zokogtam már így valaha. Hirtelen Alex száguldott be a szobába. És rögtön az ágyon fekvő test felé igyekezett. Amikor odaért mellé a térdeire rogyott.
- Karl!!! KARLL!!! BUD NEM!!! NE HAGGY ITT KÉRLEK!!- a szemeiből sebes patakok módjára száguldottak a könnycseppek, az orra és a szeme vörös volt. Hirtelen az ajtó felé kapta a tekintetét.-DREAM!! DREAMM!!! HÍVJ MENTŐT!! GYORSAN!!!
Dream belépett a szobába, lehajtott fejjel. Mögötte jöttek a többiek is. Megállt, szipogott és megköszörülte a torkát. Majd felemelte a fejét. A többiek mind sírtak csendesen, némán. Ő is sírt, nagyon is. Még néhány másodpercig nézett az ágy irányába, próbálta összeszedni a gondolatait. Majd végül suttogva megszólalt.
- Mind tudjuk hogy már késő...-és a kezeibe temette az arcát mire Gogy melléállt és szoros ölelésbe fogta. Eva elhallgatott. A könnyei még mindig sebesen folytak de már hangot bem adott ki. Aztán hirtelen megszólalt.
- Nem. Nem. Nem!NEM!!! NEM HALHAT MEG!!! HAZUDSZ!!! ÉL!!! HÍVJATOK MENTŐT!! HÍVJATOK MENTŐT!!!- üvöltötte sírva a végét. Próbált kiszabadulni a szorításomból de nem engedtem. Majd végül csak kiszabadult és Alexel szemben lévő végébe szaladt az ágynak és két ujját Karl nyakához tette. Hátha érzi a szívverését. mindenki elfordította a fejét. Mindenki összetört és égett a fájdalomtól. Csendben szipogtak, sírtak, ölelkeztek. Én földön ültem. Zokogtam. Úgy éreztem az életem egy pillantás alatt hatalmas fordulatot tett. A szívem darabokban, a mellkhasomban hatalmas fájdalom és üresség. A kínzó csendet Eva törte meg.
- ÉL!! ÉL!!! VAN PULZUSA! ÉRZEM.- mindenki felkapta a fejét. Alex rögtön felpattant és leutánozta Eva előbbi tetteit. Hirtelen reménysugár szaladt át a szobán és mindenki szipogva, az arcát és szemét törölgetve nézte az ágynál a történéseket.
- ÉL!!!! IGEN!!! VAN PULZUSA!! GYERÜNK BUDDY NE ADD FEL!!! ITT VAGYUNK!!!-fogta meg a kezét.(persze nem azt amin a vágás volt.)
- Jónapot! Egy 23 éves férfi öngyilkosságot kísérelt meg de észlelik a pulzusát.- beszélt a telefonjába Tubbo. Mindenki szinte egy emberként fordult felé. Tubs sose szeretett telefonálni sőt gyűlölte az ügyeit telefonon intézni. De megtette, karlért.
- Nagyon gyenge!! Gyenge a pulzusa!!-mondta Eva.
- Más nem sértült meg. Viszont gyenge a pulzusa. Rendben. Mennyi idő amíg kiérnek? Annyi időnk lehet hogy már nincs...A cím? Öööö...- forgatta a fejét kétségbeesetten.
- Ide adod?- fordult felé Dream és gyorsan bediktálta a címet. Elkezdődött az idegtépő várakozás. Azt mondták úgy 5-6 perc mire kiérnek. Karl falfehér bőréből és a karjából ömlő vérből következtetve, élet és halál között táncolt. Siker vagy kudarc ha az ő szemszögét nézzük. Veszteség vagy csoda ha a miénket. Eva elkezdte ellátni a karját a fiúnak és vagy ő vagy Alex szinte máspdpercenként figyelte a pulzusát. A többiek, mint ahogy én is, fel alá járkáltunk, a telóinkon állandóan csekkoltuk az időt. A szirénákat már messziről hallani lehetett, Dream azonnal kirohant hogy beengedje a mentőket. Mindenki kiment a szobából egyedül Eva és Alex maradtak akik továbbra sem voltak hajlandóak elmozdulni az ágy mellől. A piros egyenruhások egymás után rohantak fel az emeletre egy hord ággyal. Hihetetlen sebességgel és egyszerűséggel dolgoztak. És már rohantak is vele. Mindenki követte őket és kérdésekkel záporozták amit egy idejig ignoráltak. Majd betették Karlt a mentőautóba és a mentős kívülről becsapta az ajtót és felénk fordult. Arra számítottunk (legalábbis én) hogy le fog cseszni de nem így történt. A világ legnyugodtabb hangján szólalt meg:
- Tudom hogy aggódok a barátotokért de most még én sem tudok sokat. Annyit viszont igen hogy jó esélyei vannak mert nem ért fontos eret a vágás.- és elfutott hogy bepattanjon előre mivel mint kiderült ő volt a sofőr. És már el is hajtottak. Mindenkin látszott a megkönnyebbültség ezek a hírek hallatán. Már elmúlt dél amikor megint bent a házban megnéztem a telómat. Viszont érthető okokból senkinek nem volt étvágya. Inkább csak elvonultunk és filmet néztünk, vagy dolgoztunk. Vártuk a híreket. Amik jöttek is vacsora közben. Dream gyorsan felkapta a telefont és kiment a folyosóra.
-Sapnap volt az. Floridából telefonált. Nem akart már visszajönni Londonba. Visszaköltözött a szüleihez. Annyit kért hogy a cuccait majd postázzuk el neki.-jött vissza csüggedten Clay.
Karl felől nem hallottunk semmit de egyben meg egyeztünk. Nem akarná hogy tönkremenjünk miatta. Ezért mindenki elvonult fürdeni és aludni. Eva volt az utolsó aki fürdött mert még elmosogatott. Amikor bejött a szobába, eldobta a kezében lévő cuccokat és törökülésben leült az ágyon és csak bámulta a falat. Felültem én is vele szemben, mire a fejét a mellkasomnak támasztotta, a kezeit az ölébe ejtette. Én átkaroltam és a fejemet az övére hajtottam. Majd suttogva megszólalt:
- Mi az isten történt ma?
- ...Fogalmam sincs.

I'm your Woman! SzünetelWhere stories live. Discover now