16.

211 22 11
                                    

Eva szemszöge:

Szinte villámcsapásként értek Tommy szavai amikor azt mondta hogy szeret de én sose viszonoztam. Először elöntött a színtiszta boldogság majd jött a harag és az idegesség. Mi az hogy soha nem viszonoztam. Nagyon hirtelen felindulásból aztán kigáncsoltam és megcsókoltam. Ez volt eddigi életem legeslegjobb döntése. Még Tommyt öleltem amikor jött a felismerés. Az egész jelenetet felvette a kamera és élőben látta egy csomó ember. Tehát úgy mindent. Az ordítozást, a csókot. Mindent.
Legszívesebben eltemettem volna magam. Ott helyben. De  amikor rettegve oldalra fordítottam a fejem hogy magyarázkodjak a chatnek egy hatalmas meglepetés ért. Mintha az egész Mátra esett le a szívemről amikor megpillantottam Dreamet ahogy a hátát lazán a kamera lencséjének támasztja. Adtam neki egy 'köszi hogy megmentetted a seggem' mosolyt aztán Tommy szemeibe nézve felálltam. Ő is követte a példámat. Dream elállt a kamera elől és visszaült a helyére, a fa alá. Minden folytatódott ugyan úgy mint előtte. Még legalább 20 percet játszottunk de aztán befejeztük mert mindenki kifulladt. Leültünk a fűbe és egy kicsit még beszélgettünk. Persze mindenki fáradtan tépkedte a fűszálakat. Senki nem hozta fel sem a csókot, sem a veszekedést, nem csináltak belőle viccet, utalgattak rá, vagy próbáltak minket kellemetlen helyzetbe hozni. Persze csak addig amíg ment a strem.
- Na akkor ennyit mára! Nemsokára találkozunk. Bye Chat!!!- köszönt el George mire mindenki egy aranyos mosollyal az arcán integetni kezdett a kamerába. Viszont amint Clay leállította a felvételt mindenki ordibálni, üvöltözni, ugrándozni és lögdösődni kezdett. Konkrétan bepótolták a kimaradt reakciót. Egyszercsak Sapnap felkapta a kulacsát, letekerte a tetejét és pohárként használva azt vizet öntött bele. Mint ahogy mindenki csinálta kiskorában. Csak annyi különbséggel hogy egy felnőtt férfiról beszélgetünk. Mindenki lecsendesedett és követte a példáját. Én is. Nem tudom mi bajom volt abban a pillanatban. Sapnap közelebb húzódott hozzám. Nem igazán értettem miért.
- Ezt rád Eva! Az egyetlen nőnemű egyedre aki valaha hozzáért Tom Simons-hoz Motherinnit-en kívül. Egészség!- és mindenki a fejem felett összekoccintotta a "poharakat". Mivel fulladoztak is a nevetéstől és össze is csapták a poharakat a nagyja víz a fejemen landolt mire mégnagyobb lett a nevetés. Már mindenki szinte a földön fetrengett. Bele is telt vagy 5 percbe mire mindenki olyan szintre nyugodott le hogy lehetett vele megjelenni az utcán. Felkaptam a táskámat és Tommyt bevártam. Amikor mellém ért átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a homlokomra. Fülig érő mosollyal rákulcsoltam az ujjaimat a vállamon lévő kézére és felnéztem rá. A késő délutáni nap gyönyörűen csillogott a szőke fürtjein és a gyönyörű kékes szürkés szemében. Meg tudnám szokni...
Mindenki összeszedeleőszködött és elindultunk hazafelé. Szépen sorban ballagtunk, csendben. Amikor be kellett volna fordulni a ház utcájába Tommy csak ment tovább egyenesen. Mivel még mindig a vállamat átkarolva mentünk ezért nem volt más választásom, mentem vele én is. Nem tudtam mire vélni a dolgot de amíg ő velem van minden rendben.
- Hova megy az ifjú pár?- üvöltötte utánunk Gogy.
- Sétálni.- kiabált vissza Tommy.
- Ahhaaaa!!! Kotont adjak?- kérdezte Alex nagy hanggal. Mindenkiből kitört a nevetés csak Gogynak nem tetszett a poén. Az üres műanyagflakonnal nyakonvágta az előtte haladó Alexet, aki csak röhögve húzta be a nyakát.
- Kösz, de van!- kiabálta Tommy miközben a kezét elvette a vállamról és a farzséből elővette a négyzet alakú zacskót. A nevetés mégnagyobb lett viszont Georgenak ez annál inkább nem tetszett. Szórakozottan megragadta a kezem és futni kezdtünk.
- MEGÖLLEK TOM!!! HALLOD???TOM!!!!!- kiabált Gogy. Meg se hallotta a "fenyegetést" csak szaladtunk, kéz a kézben a naplementében London kertvárosában. Elértünk egy aranyos parkhoz szóval le lassítottunk. Gyönyörű volt. Nagy fákkal körülvéve, fehér kavicsokból kirakott sétány amikre amint ráléptünk azonnal azt a jellegzetes ropogó hangot adja. Kiválasztottunk egy szimpatikus padot a kis halastó mellett és leültünk. A halas tó kicsi volt mégis inkább ilyen fantasy hatást keltett a partján álló nagy fűzfával. A naplemente még mindig tartott, szinte táncoltak a nap utolsó, erőlködő sugarai a víz felszínén amivel szinte lasúzott a kora esti szél. Az öreg fűzfa egyik vastag ága alacsonyabban volt, szinte vízszintesen. Tökéletes ráülni.
- Átülünk oda?- kérdeztem Tommyit aki szintén a hely szépségén időzött.
- Jöjjön hölgyem.- pattant fel és a kezét felém nyújtotta miközben folyamatosan mélyen a szemembe nézett. Hercegnősen beletettem a kezemet az övébe és felálltam.
- Várj! Csinálunk pár insta képet csak úgy hogy ne látszódjon az arcod?- kérdezte.
- Ennyire csúnya vagyok?- kaptam "meglepetten" a mellkasomhoz.
- Nem.... most valami rózsaszín maszlagot is mondjak vagy elég ennyi?- nézett rám.
- Elég ennyi...- és a karjaimat nyakánál összefogva lábujjhegyre állva megcsókoltam. Áaaahhh. Ismét: Meg. Tudnám. Szokni.
- Mehetünk?- kérdeztem miután mindketten ujra normális tempóban vettük a levegőt.
- Ahha!-  mosolygott rám.
- Mivan? Van rajtam valami?
- Nem csak... azzonnal fel fognak ismerni.- mondta még mindig vigyorogva.
- Mi?... jaaa a ruha.- néztem le magamra amikor realizáltam hogy ugyanabban a ruhában vagyok mint a streamben voltam. Azonnal kiszúrták volna.
- Várj!- lekapta magáról a pulcsiját és félmesztelen állt előttem, csak egy világoskék farmerban. Azonnal elpirultam. Próbáltam leplezni, takargatni de teljesen levett a lábamról. Vékony volt, kissé kidolgozott tipikus tini test. Az a tipikus "éppen nincsen kockahasa" hasa volt. A karjain erek  domborodtak ki. A tartása hanyag volt, mégis szépen össze volt rakva. A gondolataimból a szavai szakítottak ki.
- Vedd le a trikódat.

I'm your Woman! SzünetelWhere stories live. Discover now