Summer of Love | ✔️ |

9. Szülinap Első Felvonás

Hihetetlen gyorsan telt el a fejem felett egy hét. Ez idő alatt sikerült találkoznom az edzőnővel, aki végtelenül szimpatikus volt első pillanattól kezdve. Nem véletlen, hogy már akkor belementem, hogy úgymond átvegyen. Hatalmas örömömre pedig már meg is kezdhettem az edzést nála, úgyhogy most már oda is járok. Igaz még csak heti egy alkalommal, de akkor is jól esik végre újra a jégen lenni. Vagyis még csak a balett teremben, de ez már csak részlet. Mindig is az volt az a hely, ahol órákat is képes voltam eltölteni totál egyedül is. Ma pedig a szülinapom van. Ami két dolgot jelent. Hogy az estét Zétényékkel és a többiekkel töltöm valamint azt, hogy ma jön anya. Nos, ez egyenlő lesz a pusztulással. A válás óta nem a legjobb dolog őt és apát egy helyre ereszteni, pedig most muszájok leszenek elviselni egymást, tekintve, hogy nem vagyok hajlandó az egyik vagy a másik nélkül tölteni a tizennyolcadik szülinapomat. Természetesen az meg sem fordult a fejemben, hogy anyát Míra közelébe is engedjem, mert akkor sírás lenne. Az tuti. Kipihenten bár a tegnapi edzéstől fájó végtagokkal megyek le a konyhába.

– Jó reggelt! – köszönök, amikor belépek. Az egész család itt van.

– Jó reggelt! – köszönnek vissza hatalmas mosollyal az arcukon.

– Boldog szülinapot! – ugrik a nyakamba Noncsi elsőnek.

– Köszönöm! – ölelem vissza nevetve.

– Milyen érzés nagykorúnak lenni? Ma már hivatalosan is berúghatsz este! – vigyorog rám, amikor elengedjük egymást.

– Noémi! – szól rá Míra, de közbe ő is csak mosolyog a lányán.

– Ne aggódj, anya ígérem, mindig fogni fogom a haját, ha hány – kacsint rám.

– Hihetetlen vagy! – nevetek fel.

– Boldog szülinapot Levendula! – jön oda mosolyogva Míra, majd vele is megölelgetjük egymást.

– Köszönöm!

– El sem hiszem! Olyan mintha tegnap lett volna, hogy megszülettél, most pedig már kész nő vagy! Gyere ide én kis szülinaposom! – ölel szorosan magához apa. Néhány pillanatig kapaszkodunk egymásba, de aztán elengedjük egymást.

– Apád azt mondta, mivel reggelizni sem szoktál, így nincs is kedvenced szóval palacsintát csináltam. Remélem jó lesz – kezd el az étkező asztal felé terelgetni minket Míra.

– Tökéletes nyugi – mosolygok rá.

Mindenki helyet foglal, majd komótosan beszélgetve fogyasztjuk el a reggelinket. Amikor Míra az utolsó mosatlant is elvitte apa behozza az ajándékokat. Nem szándékosan, de sikerül megforgatnom a szemem. Persze, hogy vannak. Hála Istennek mondjuk egyik sem óriási.

– Oké. Én kezdem – mar az egyik csomag után Noncsi. Alig ült vissza Míra vissza az asztalhoz. – Tessék boldogat még egyszer – nyomja a kezembe.

Tény, hogy nem vagyok odáig az ajándékokért, de attól még emberből vagyok és egy bizonyos mértékű izgatottság magától lesz úrrá rajtam. Óvatosan nyitom ki. Egy pici kartondobozra bukkanok, amit szétnyitva azonnal megpillantom a lényeget. Hatalmas vigyorral az arcomon veszem ki a dobozból a kulcstartót, amin a júniusi naptár van rajta pedig az a dátum, amikor ide költöztünk egy szívecskével karikázva

– Mondtam, hogy imádni fogod – vigyorog büszkén visszautalva a tegnapi szóváltásunkra, amikor is közöltem vele, hogy nem szeretem az ajándékokat ő pedig bizonygatta, hogy az övét imádni fogom.

– Igazad volt. Köszönöm! – ölelem meg.

– Én jövök! Boldog szülinapot nagylány még egyszer – puszil meg Míra.