Az utolsó sárkányok(Trónok harca ff.) SZÜNETEL

2.

Viserys dohogva ül le a vacsora asztalhoz.-Az az arcátlan lovas mégis mit képzel magáról...Megkap egy Targaryent és így hálálja meg.

-Mi bajod van?-kérdeztem tőle.-Khal Drogo azt képzeli,hogy csak úgy ránk hagyhat mindent.Nekünk kell biztosítani mindent a holnapi menyegzőhöz.Ki kell vinni a porba ahol ők élnek....

-Mégis mit vártál egy lovastól?-néztem rá.-Utoljára figyelmeztetlek Rhae.Ha nem veszel vissza magadra haragítod a sárkányt azt meg nem szeretnéd.

Szavaira Dany mellettem összerezzen,de én állom Viserys tekintetét.

-Drága királyom adjuk meg Khal Drogonak amit kíván.-szólalt meg békítően Illeryo.-Ha az kell ahhoz, hogy hadserege a tied legyen hát így.

-Koszos csürhe.Ha nem lenne rájuk szükségem egytől-egyig taposnám el az összeset.

Nem tehettem róla de belenevettem a levesembe és majdnem megfulladtam.Viserys még engem sem tudna legyőzni nem,hogy egy dothrakit.

-Valami vicceset mondtam?-állt fel a helyéről vészjósló tekintettel.-Ne haragudj bátyám én voltam az aki megcsikizte azt asztal alatt.-kelt a védelmemre Dany.

-Ezért nincs helye leányoknak a férfiak mellett.-csóválta meg a fejét.-Nem tudjátok megérteni mi forog kockán.Ha Khal Drogo beváltja ígéretét akkora seregem lesz,hogy könnyedén beveszem Westerost. Levágom a bitorló Robert Baratheon fejét és Királyvár kapujára tűzöm.

-Reméljük mihamarabb sor kerül majd erre.-emelte kupáját a magasba Illeryo.

Megforgattam a szemem.Gyorsan befejeztem az evést és elrohantam a kastély tetejére.Az egyensúlyomat fejlesztettem ahogy csak tudtam.

-Nem kéne itt lenned kicsi úrnő.-ijesztett meg Loral.Szerencsére sikerült megtartanom magam.

-Ilyen későn neked sem.-Úgy gondoltam ma este elsajátítunk még egy leckét.-nézett rám.Felcsillant a szemem.

-Nem harcolni fogunk,hanem megtanulsz kegyelmet kérni.

Azon nyomban lehervadt a mosolyom.Loral megmosolyogta a helyzetet.-Egy jó harcos mindig tudja mikor kell kegyelmet kérnie.

-Én nem fogok kegyelmet kérni....-Ezzel tisztában vagyok,de mégis jó ha birtokában vagy a tudásnak.

Így hát kelletlenül,de megtanultam a leckét.

Besétáltam a szobámba.Meglepetésemre nem volt üres.Dany ült az ágy szélén.-Nem tudok aludni...Itt maradhatok?-kérdezte lesütött szemekkel.

-Persze.-engedtem neki.Már rég volt,hogy együtt aludtunk.Talán 8 és 10 éves korunkban volt legutoljára.

Befeküdtünk az ágyba és egymás felé fordultunk.-Tudod én mindig is arról álmodtam,hogy egyszer hazatérhetünk.Hozzá megyek egy herceghez vagy királyhoz és gyereket szülök neki.Erre eladnak egy lovas nép khaljának.Mi van ha történik velünk valami útközben?Hisz hírhedt harcosok akik senkinek sem kegyelmeznek.

-Én sosem hagyom,hogy történjen veled valami.A házasság ellen nem tudok mit csinálni,de megesküszöm rá,hogy senki nem bánthat téged.

-Olyan bátor vagy Rhae.És gyönyörű.

-Most már aludjunk.Holnap nagy nap vár rád.

Dany elaludt én viszont nem tudtam.Csak néztem a plafont.Most először gondoltam bele tényleg a holnapi nap jelentősségébe.Hisz ha tényleg megszerezzük a hadsereget hazamehetünk és visszafoglalhatjuk a trónt.És akkor még nagyobb veszélyben leszünk mint bármikor máskor.Hisz tudom mi történt legutóbb...

És Viserys...Mindennek való csak királynak nem.Az emberek nem fogják követni...Átfordultam a másik oldalamra.

Reggel mégis Nikea keltett engem.-Urnőm ideje készülődni.Danyt átkísérte a saját szobalánya.

Ahogy elkészültem Viserys állt az ajtómban.-Gyere velem.A dothrakiak már itt vannak.Mellettem leszel végig.

-Dany azt mondta mellette fogok ülni.És én így fogok tenni. Viseys erre elém futott és megragadta a karom.-Eressz el!-szóltam rá.

-Eresz el!-hallottam egy férfi hangot az ajtómból.A jóképű dothraki állt benne.

-Khal Drogo küld,hogy kísérj elé hölgy.-mutatott rám.Törte a nyelvet,de elég volt ahhoz,hogy Viserys elengedjen.

Elfutottam mellette és megálltam a dothraki előtt.Az kitárta a karját,hogy induljak el kifelé.Majd elém vágott,hogy kövessem.Az úton nem szólt hozzám.

Dany már ott ült a számára kijelölt helyen.Ahogy meglátott felállt és megölelt.Khal Drogo rám emelte tekintetét majd bólintott egyet.Leültem egy kicsit messzebb Danytől.

A mennyegző elkezdődött.A dothraki szokások eltértek a milyeinktől.Náluk nem volt pap vagy hasonló.Nem esküdtek isteneknek...

Marha unalmas volt a kaja meg undorító ahogy rohadni kezdett a napon és a legyek hemzsegtek rajtuk.

Danyt figyeltem és láttam rajta,hogy kezd fehéredni ami nála nagy szó volt.A khal sem tűnt boldognak sőt egyre többet ivott.A népe meg egymást kezdte verni.Aztán a férfiak lerángatták a nőkről a ruhát és közösülni kezdtek.

Elfordítottam a fejem.Egyáltalán nem voltam rá kíváncsi.Arra sem ahogy a bevadult férfiak egymás beleit tépik ki.A khal viszont szemmel láthatólag élvezte a műsort.

Az ajándékozás sem volt túl izgalmas addig a pontig amíg egy Jorah Mormont nevű férfi elő nem lépett.-Mormont-suttogtam.Hisz akkor Westerosról származik.Tanultam a házukról.

Igaz csak könyveket adott a nővéremnek de mégis jó volt látni valakit.Illeryo volt az utolsó ajándékozó.

-Sárkány tojások úrnőm.Az utolsó 3 ami fellelhető a világon.Dany kivett egyet a helyéről.Fekete volt mint a korom.Megbabonázottan álltam fel és én is kivettem egyet.Zöld volt mint a méreg.

-A tied húgom.-tette rá a kezét az enyémre.-Köszönöm..Visszatettem a harmadik sárga színű tojás mellé majd visszaültem a helyemre.

Khal Drogo csendre intette népét és felállt majd Dany felé nyújtotta kezét.Elvezette a tömeg között akik engedelmesen utat nyitottak nekik.

Drogo aztán egy ló mellett állt meg.Gyönyörű fehér színe volt.Még Dany is mosolyogni kezdett.-Ser Jorah,hogy mondjuk dothrakiul,hogy köszönöm?

-A dothrakiaknak nincs szavuk a köszönömre.

Drogo felrakta a lóra majd felpattant a sajátjára. Viserys lépett mögém.-Ugye tudod mi fog most történni? A hátamon felállt tőle a szőr.

-A khal megbassza a nővéredet.A serege így az enyém lesz.

Néztem a távolodó párost.Utánuk akartam rohanni, de valaki visszarántott.Ser Jorah volt az.

-Nem mehetsz utánuk.-nézett rám szomorúan.-A nővérem!!!

-Tudom kedvesem,de akkor sem tehetsz semmit.

-Gyere visszakísérlek a kastélyba.