Miért pont én?! (Bakugou X Reader)

14.rész (🔞)

-Nyitok ajtót. Te addig feküdj vissza. Mindjárt jövök.

Majd elment és kinyitotta az ajtót. Ám vissza fele már Seroval jött. Én továbbra is a kanapén feküdtem mivel nem változott a közérzetem.

-(Név) de jó hogy itt vagy. Már mindenhol kerestelek. Nálatok, Mináéknál és még Denkiéket is bepróbáltam. De végre megvagy. Nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni. Nem lesz több 10 percnél.

-Nahát mindenki most akar fontos dologról beszélni. Legjobb nap. De mindegy. Mondjad.

-Az van hogy sza........szakítani szeretnék. Sajnálom. Én nem vagyok még készen egy komoly kapcsolatra. Remélem megérted és nem fogsz rám haragudni. Sajnálom komolyan de nekem ehhez nincs erőm. Az iskolával foglalkozni, egy barátnővel, a családdal. Nekem ez így sok.

-Értem. Teljes mértékben megértelek. És nem haragszom nyugi. Nekem is még túl korai lenne egy ilyen kapcsolat. De attól remélem barátok maradhatunk. Ha az úgy neked jó.

-Igen. Persze. Az úgy jó lenne. Köszönöm hogy megértettél. És én most mennék is mert anyáék már biztos várnak. Bakugou kikísérsz? Azt megköszönném.

-Igen. Gyere.

Ezzel Kacchan kikísérte Serot és döbbenten ült le a kanapéra mellém.

-Azt hittem valami más miatt jött. De ez is nagyon meglepett. És. Végre újra szabad pálya vagy.

Majd elkezdett felém közeledni amitől egyből megugrott a szívem. Mivel én feküdtem az elég széles (!) kanapén így nyugottan fölém mászhatott a kis perverz.

-Mit művelsz? Attól hogy én egyedül álló vagyok neked még attól ugyan úgy van barátnőd. És ha azt megtudja akkor vége számodra a Hősképzőnek. Kérlek várjunk még ezzel.

-Igazad van. De engem ez nem érdekel. Csak te érdekelsz. Meg a csábítóan gyönyörű tested. Nem bírok nélküled élni. -ezeket a mondatokat pár centire mondta a számtól. Majd ismét. Ismét megtörtént. A párnácskáit az enyéimnek nyomta. Így heves csókcsatába kezdtünk. Lenyomta alsó ajkamat és behatolt a számba. Nem ellnekeztem mivel be kell vallani az őszintét nekem is hiányzott már ez. Gyors tempót diktált amit többé-kevésbé tudtam tartani.

-Akarlak (Név)! Akarom az egész tested. Akarom minden egyes porcikádat. Mindent akarok. Mindent. -majd a számról lassacskán lefele haladt a nyakamra. Ott néhány helyen megcsókolta vagy megszívta. Most is apró nyögésekkel válaszoltam neki hogy tetszik amit csinál és hogy folytassa. Hamarosan már csak annyit vettem észre hogy mind a ketten fehérneműbe fekszünk a kanapén. Vagyis én alatta ő pedig felettem.

-Leghalábbh ne itth. Kérhlekh. Valakhi megh fogjha látni.

-100%-osan igazad van. -ezzel felkapott menyasszony pózba és felvitt a szobájába. Bezárta az ajtót és letett az ágyra. Így megint én kerültem alulra. Hamarosan újra elkezdett csókolgatni. Egyre lejjebb haladt. A nyakamról a mellhasamra onnan pedig lejjebb. Egyszerre nem tudtam felfogni hogy mi történik most. Élveztem de féltem hogy ebből még bajok lesznek.

-Nem leszh ebbőlh baj? Hogy ezth csináljuk?

-Miért is lenne? Kit érdekel hogy mi mit csinálunk? És most kérlek légy jó kislány és ne mocorogj. Ha rosszul érzed magad szólj. Vagy ha nem akarod. Nem akarok semmit sem rád erőltetni.

-Csináld. Csináld Bakugou Katsuki.

Nem is kellett többet mondanom. Egy perverz mosoly kíséretében egyre egyre lejjebb haladt. Hamarosan elérte az alsó fekérneműmet amit le is vett rólam. Két újját lassan és finoman belém vezette majd elkezdte azokat mozgatni. Egy szép nagy nyögés el is hagyta a számat ami fel tűnt neki.