Fókuszpont

Randi?

- Zsófi! Nem fogod elhinni! - kiabált Josephine, ahogyan Zsófi belépett a magazin stúdiójának ajtaján.
Már napok óta Dylanen járt a lány esze, pedig tudta, hogy már el kellene felejtenie őt. A múltkori csokor kész bizonyítéknak is számítható, hogy van párja, és amúgy sincs semmi esélye annak, hogy újra találkozzanak.
- Na már megint ki jön fotózásra? Lady Gaga? Mitski? - kérdez vissza Zsófi nevetve, felakasztja a kabátját és elkezdi rendezni a díszletet.
- Dylan O'brien! Megint! - mondja izgatottan Josephine miközben ő is besegít a dekorációban és egy huncut mosolyt lő a másik lány felé.
- Nem vicces. - válaszolja Zsófi unottan és szemrebbenés nélkül dolgozik tovább. Ha mégegyszer találkoznának egy héten belül, akkor megőrülne. Mégis mennyi esély van az ilyesmire?
- Nem viccelek. Komolyan. - vált hangszínt Josephine. - Kasper pakolta el a felszerelést kedden és valahogyan elveszett a pendrive amin Dylan képei voltak, úgyhogy újra kell őket csinálni. - vigyorgott a lány. - Most lesz még egy esélyed. Ne hidd, hogy Meghan még nem szólt arról ami szerdán történt! Tudom, hogy megint találkoztatok, és azt is, hogy durván ott volt a kémia a levegőben. Most már harmadszorra fogtok találkozni pár nap alatt! Ez egy jel, és lehet, hogy ez az utolsó esélyed, hogy rányomulj, úgyhogy hajrá. - fejezte be Josephine, azzal hátbaveregette Zsófit és elhagyta a helyiséget.
- Na hát ez rohadt jó.. - mondta magának halkan a lány majd leült egy székre és elővette a telefonját.

•~-~•

Egészen addig sudokuzott, amíg be nem jött a stúdióba a fotós és mögötte Dylan O'brien és kísérete, azaz egy testőr.
Zsófi próbálta elkerülni a szemkontaktust, de a készülődés közben folyton érezte, hogy a férfi ránéz.
- Zsófi, kérlek segíts a fiatalembernek felvenni ezt a felsőt! - utasították, és mivel nem volt más választása, mint hogy szót fogadni, így elindult az öltözőhoz és elhúzta a függönyt.
- Ah! Jézusom! - kiáltott a színész, mivel sikerült őt alsónadrágban elkapni. - Szólni mielőtt elhúzod a függönyt luxus? - mondta felháborodottan és visszahúzta a függönyt.
- Úristen, bocsánat! Nem akartam megzavarni, csak azt mondták, hogy segítenem kell felvenni egy felsőt. - kért bocsánatot Zsófi, miközben próbálta az arca vörös színét és gyorsan dobogó szívét csillapítani. Miközben a férfi öltözött a lány elgondolkozott azon, hogy volt valami az öltözői széken, ami gyanúsan hasonlított a csokorra, amit szerdán eladott. Lehet hogy..? Nem valószínűleg csak egy póló volt, és azért hallucinál, mert tegnap hajnali kettőig sorozatot nézett.
- Jólvan. Kérlek most segíts felvenni a felsőt. - kérte nyomatékosan Dylan miután kijött az öltozőből, és Zsófi kezébe adta a ruhát, de őszintén, annyira nem hangzott mérgesnek, hogy a lány szinte ruha nélkül látta. Inkább, mintha szórakoztatná.
- Persze. - válaszolta vékonyabb hangon Zsófi és belesegítette a színész karjait a felső ujjaiba. Miközben igazította el, az anyag alatt tisztán lehetett érezni a férfi izmait és ez kicsit elterelte a lány figyelmét. Miután befűzte a felső hátúlját  és elsimította a finom ruhaanyagot Dylan hátán, érezte, ahogyan lassan megfordul a férfi.
- Köszönöm. - mondta a színész és elsimított egy tincset a lány füle mögé.
- Nincs mit. - válaszolta félénken Zsófi és lassan felnézett a férfira. Majdnem 15 centivel magasabb volt nála és izmos felépítésével szinte a lány felé tornyosult. Zsófi egy gyors pillantást vetett Dylan ajkaira, de nem volt olyan észrevétlen, mint amilyennek gondolta magát, mert egy másodperc múlva már a tarkóján érezte a színész kezét, és becsukta a szemét, ahogyan arcuk találkozott és mindketten beleolvadtak a csókba. Zsófi is beletúrta a kezét a férfi hullámos hajába, míg ő levitte a kezét egészen a lány derekáig és csak simogatták egymás fejét meg hátát. Ajkaik újra és újra találkoztak, és a végén már mindketten a levegőt kapkodták. Homlokukat egymásnak támasztották miközben levegőhöz próbáltak jutni. Egymás szemébe néztek, és Zsófi alig hitte el, ami most történt. Megcsókolta. Tényleg megcsókolta. Néhány másodperc után Dylan megszólalt:
- Van számodra valami nálam. - mondta vigyorogva, lassan elengedve a lány kezét, majd bement egy pillanatra az öltözőbe. Egy rózsaszín és fehér csomagolásba tekert csokorral a kezében jött ki. Odament a lányhoz, majd lesüllyedt egy térdre. - Zsófi, elmész velem egy randira? - kérdezte mosolyogva, reménykedő tekintettel a szemében és kinyújtotta a lány felé a csokrot.
Zsófi egy pillanatig szótlan volt a meglepődéstől. Szóval neki volt a csokor. Nem egy szeretőnek vagy az anyjának. Nem egy barátjának vagy testvérének. Hanem neki.
- Én- Igen! Persze, hogy elmegyek veled egy randira! - válaszolta izgatottan a lány és miután Dylan felállt, a férfi nyakába ugrott, aki félkézzel megtartotta és megpörgette.
- Lehet, hogy nekem mennem kéne a fotózásra. Jó lenne minél hamarabb végezni, hogy aztán le tudjunk lépni együtt. - mondta a férfi, majd kacsintott rá egyet és visszament a stúdióba.
Zsófi állt egy kicsit a csokorral a kezében és próbálta feldolgozni az elmúlt 10 percben történteket. Dylan O'brien megcsókolta és térden állva hívta el egy randira. Ő pedig igent mondott. Még jó, hogy igent mondott.
Ezután ő is kiment a stúdióba és leült a fal mellé. Miközben nézte a fotózást Dylannel rengeteg pillantást váltottak, és mindegyik megdobogtatta Zsófi szívét.