REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤NEGYVENHARMADIKRÉSZ🖤

Felé fordultam s átkarolva mellkasához bújtam.Megnyugtatott a közelsége de a lelkem olyan nehéz volt mintha mellkasomon ülne egy elefájt csorda.Már napok óta ez van, átsírom a napokat s nem bírok megnyugodni.

Pár nappal korábban...

Izgatottan ébredtem majd egy órán belül el is készültem, hogy mihamarabb elinduljon a mai napom.Reggeli gyanánt betoltam két szelet dinnyét s délelőtt még készültem bemenni a szalonba hiszen csak fél egyre van időpontom a nőgyógyászhoz ahová Richard is elkísér.

Fekete, arany mintás bokacsizmámat csodáltam mikor Richard lejött a lépcsőn s hozzám lépve átkarolt. - El sem hiszem, hogy ilyen hamar elkészültél.Izgulsz?

-Ühümm...

- Hú basszus, hát még én.Mikor derül ki, hogy lány lesz?

- Szivem, az még odébb van.Három,négy hónap de lehet, hogy több.

-Akkor ne menjek el baba rucit venni?

-Neeem,azt még nem szabad.Babonaaa...tudooood.

-Jó, jó...de olyan izgatott vagyok.

Lehajolt s elkezdett kommunikálni a babával.

- Apának kicsi hercegnője, hogy vagy?
Jól aludtál? Kényelmes odabent? - meg mosolyogtatott a kis jelentet, sosem láttam még ilyennek.

Elvitt a szalonba ahol volt két menyasszonyom a délelőtt folyamán s terveztem, hogy a doki után még visszajövök és megmutatok pár dolgot Pryankának.

-Reederica, Mr.Williams van a vonalban.- mondta Nancy s átadta a telefont.

- Szépségem, már vagy tízszer hívtalak...telefon, tudod...legyen nálad, sokszor elmondtam.

-Bocsánat, menyasszonnyal vagyok. - mondtam s a panoráma ablakhoz sétálva néztem a várost.

-Figyelj, úton vagyok...nem érkezem, ne haragudj.Közbe jött valami és vagy egy óranyira vagyok a várostól.

-Semmi baj szivem. - mondtam, hiszen eltudok menni sofőrrel is vagy taxival.

-Annyira sajnálom...ott akartam lenni melletted.

-Richard, semmi gond.Majd eljösz legközelebb.

Richard szemszöge :

A picsaba is, hogy pont most kellett ennek a köcsög Francónak megdöglenie.
Órák óta keressük a gyilkosát mert ezek az olaszok olyan töketlenek, hogy még arra sem képesek.Végig morogtam az egész utat és jogosan hiszen jobb dolgom is lett volna, a legjobb dolgom.Reggeltől azt vártam, hogy elkísérhessem életem nőjét az orvoshoz és láthassam azt az apró pici homokszemet akivel megajándékoz.

Hát kell ettől jobb?

-Hé, nyugi főnök... - mondta Charlie. - Lesz még alkalmad ,hogy lásd.

-De én most akarom! - jelentettem ki s idegesen megvakartam tarkómat.

Mekkorát fordult a világ, de nem cserélném le semmi pénzért.Egy éve még nőkről és bulikról beszélgettünk, most pedig arról, hogy Rose és Charlie lányát Lillynek fogják hívni amit Rose nem csak, hogy ellenez de egyenesen gyűlöl s az ő elmondása szerint Sophia lesz amivel viszont Charlie nincs kibékülve.

- Miért nem lesz mindkettő?

-Mert nekem nem tetszik a Sophia, Rosenak pedig a Lilly.

-Legyen Patrisa, a Patrisa jó! - mondta Patrick.

-Vagy Danielle. - folytatta Dan.

Egy kicsit jobb lett a kedvem s elterelte a gondolataimat ez a rögtönzött tervezés.