A múlt megszépül ^_^

5rész

Megérkeztünk egy házhoz.. Ismerős shag jött belülről.. Éreztem Scott, Isaac és az a lány szagát is.. Derekkel kiszálltunk a kocsiból

-Derek - állítottam meg - bármi történne velem, ha látod, hogy ott van végem, akkor ne foglalkozz velem, üljetek be a kocsiba, és menjetek haza. Rendben?!

-Nem - rázta a fejét komolyan - nem hagylak itt. Velem jöttél, velem is mész haza

-De.. - sóhajtottam - mindegy. Ezt fogd, tartsd magadnál - emeltem fel a pólóm, majd adtam neki egy fegyvert

-Mivel van bekenve? - kérdezte - és honnét van ilyened, és miért?

-Nem mondom el, hogy mivel van bekenve. De az is maradjon az én titkom, hogy honnét van. Sok mindent nem tudsz még rólam. De most menj. Menj be elsőnek te - szóltam rá

Láttam rajta, hogy még akar valamit mondani, de leintettem, hogy csak menjen és ne beszéljen. Bement, én pedig hallgatóztam.

-Áhh Derek - szólalt meg egy hang. Olyan ismerős volt - tudtam, hogy el fogsz jönni. De egyedül semmi esélyed. Nem is értem, hogyan gondoltad, hogy ide állítasz egyedül, minden felé fegyver nélkül

-Nincs egyedül - léptem be Derek mellé. Amint megpillantottam azt a férfit, aki az előbb beszélt, lefagytam

-Áhh. Az egyik South Side Serpents tag. Vagy az utolsó? - vigyorgott gúnyosan

-Deucalion.. - sziszegtem mérgesen

-Derek. Még így sincs esélyed. Véged - nézett Deucalion Derekre, majd elkezdődött a harc

Éreztem a szagokon, hogy a tesóm és a két másik nem sokkal mellettünk vannak egy szobában kábán. Deucalion csapata előjött, majd rám és Derekre támadtak. Nem féltem, hogy a kezem bemocskolom, ugyanis volt már ilyen dolgom, nem is egy. Derek is hasonló képpen állt szerintem a dolgokhoz. Deucalion nem mozdult, csak nézett minket. Megöltük az összeset, kivéve egyet, és Deucaliont.

Engem az az egy lefogott, majd Deucalion közelebb lépett hozzám.

-Látod drága? - vigyorgott a képembe - a múltban is ő fogott le - én válaszul csak leköptem - haha. Ezt nem kellett volna - felpofozott, de én rezzenéstelen arccal álltam ott tovább - megölöm a drága látos barátod

-Ne! - szólt egy egy hang mögüle - majd én

-Rendben Kali - vigyorgott Deucalion - tiéd a pálya

Elkezdtek harcolni. Próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Nem tudom mióta harcolhattak, de Derek már vesztésre állt

-Nem! - üvöltöttem fel - nem hagyom, hogy a múlt ismételje önmagát! - ezzel kitéptem magam a szorításból, majd egy egyszerű mozdulattal lelőttem a fogva tartóm

-Derek! A fegyver! - üvöltöttem neki

Azonnal vette a lapot. Én ráugrottam Kalira, majd ő lelőtte őt Derek, azonban Kali is Dereket. Fájdalom tükröződött az arcán, de próbálta takarni.

-Ügyes - tapsolt gúnyosan Deucalion - de itt még nincs vége

-Derek - suttogtam - menj el a többiekért. Én majd intézem őt

Ő csak bólintott egyet, majd ment.

-Ketten maradtunk - vigyorgott Deucalion

-Rendezzük ezt gyorsan le - néztem rá unottan

-Tudod te kislány, hogy ki az alfád? - nézett rám sokatmondó pillantással - Én - nevetett

-Nem - suttogtam