Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

13.rész - Bonyodalmak

- Pár nap és én is megyek. - ad még egy utolsó csókot Eric, amikor már útra készen állok a kocsim mellett.
- Siess - mondom mosolyogva, majd anyuhoz fordulok. Tőle is elbúcsúzom csak úgy, mint Kath-től. El is mindenkitől búcsút vesz aztán elindulunk.
- Na jó nekem ezt muszáj megkérdeznem: Most mi van? - szólal meg El, amint kiértünk Holmes Chapel-ből.
- Mi, mi van? - kérdezek vissza.
- Miért szakítottál Harryvel?
- Hogy elfelejtsem
- Miért szakítottál Zaynel?
- Mert megcsalt. - nevetek fel kínosan.
- Miért jársz Erickel?
- Hogy felejtsek.
- Egy szavas válaszokat fogsz adni?
- Három szavas kérdéseket fogsz feltenni? - kérdezem egy pillanatra felé nézve majd vissza az útra. Pár pillanatig csendben vagyunk de aztán kitör belőlünk a nevetés. Azt hiszem jót tett nekünk ez a pár hét szünet, hogy leginkább csak ketten voltunk. Eddig azt hittem, hogy eltávolodtunk egymástól, ami szerintem így is volt. Viszont ennek az egy hónapnak köszönhetően újra ugyan olyan a kapcsolatunk. Ezért is a két óra út viccelődve telt el, jó volt.
- Álljunk meg, éhes vagyok! - hisztizik El a hasát fogva.
- El már Londonban vagyunk, mindjárt otthon. - szólok rá.
- De én éhes vagyok! - kezd el kislányosan beszélni.
- Akkor megállunk. - sóhajtok fel és a Nando's felé hajtok.
- Úú, de jó! - szál ki a kocsiból majd bemegyünk. Kikérjük a kajánkat, amit kértünk majd keresünk egy asztalt.
- Mikor kezditek felvenni a dalt? - kérdi teli szájjal. Igazán gusztusos.
- Pontosan három nap múlva. - sóhajtok majd belekortyolok a kólámba, amit vettem.
- Szuper! - jön izgalomba, mire én értetlenül nézek rá. - Ugyanis addig elmegyünk wellness-ezni.
Ez a kis kikapcsolódás jól jött, amit El, ajánlott. Londonban és otthon is kifáradtam szóval rám fért. Három napon keresztül egy hotelben laktunk és fantasztikus volt minden ott. Nem sűrűn megyek el ilyen helyekre, csak ha El is velem van és így is eddig ez volt a harmadik alkalom.
Éppen a medencébe akartam menni, amikor csörgött a telefonom.
- Akárki is az jó indoka legyen annak, aki hív. - szólok bele meg sem nézve, hogy ki hív.
- Már itt kéne lenned! - szól idegesen Paul a telefonba. Basszus tényleg.
- Miért, már kedd van? - kérdem csodálkozást színlelve és rohanok vissza a szobámba.
- Igen, kedd van, szóval siess! - mondja és kinyom.
- El! - kiáltok, amikor belépek a szobába. - Miért nem mondtad, hogy már kedd van? A te pasid is ma stúdiózik, eszembe juttathattad volna. - kezdek el pakolni a táskámba, mint egy idegbeteg. A sminkemet megcsináltam, parókámat és maszkomat feltettem majd miután átöltöztem elindultam. Eltől elbúcsúztam, mert ő még marad egy ideig. Szerintem a sebesség korláthatárt bőven átléptem olyan gyorsan mentem. Mindent a kocsiban hagytam szóval, ha valaki feltöri az autóm, akkor pár ruhával gazdagabb lesz. Csupán telefonomat vittem magammal, amikor bementem a stúdióba. Amikor bementem leültem a kanapéra és hallgattam Paul kioktatását. Azt persze nem vette figyelembe, hogy a fiúk, sincsenek még itt.

Sisi King

Körülbelül tíz percen át csak ültem és hallgattam, viszont már meguntam. Ezért is kezdtem el a telefonomat nyomkodni. Paul öt perc után észre vette, hogy nem figyelek rá így befejezte. Erickel SMS-eztem egészen addig, amíg a fiúk fél óra késéssel meg nem jötte. Paul csak intett nekik és folytatta, amit eddig csinált.
- Már nem azért, de én késtem fél órát, ők pedig háromnegyed órát és nekik csak intesz, míg én 15 perces prédikációt kaptam? - vonom fel fél szemöldököm, és kicsit dühös vagyok.
- Mert te mindig pontos vagy, tőled elvárom, hogy időben ideérj. - mondja Paul.
- Igen pontos vagyok, de ez egyszeri alkalom volt. - durcázom be, vagyis összefont karokkal, keresztbe tett lábakkal ülök a helyemen.
- És máskor hosszabb szoknyát vegyél fel! - teszi még hozzá Paul.
- Rosszabb vagy, mint az anyám. - motyogom szemeimet forgatva.
- Neked is szia! - ül le mellém Louis, mint ha mi sem történt volna pár héttel ezelőtt. Nem válaszolok csak tovább, nyomkodom a telefonom.
- Mérges vagy ránk? - ül le a másik oldalamra Liam.
- Rád nem. - mondom fel sem nézve telefonomból.
- Rám miért? - guggol le elém kiskutya szemekkel nézve engem Niall.
- Rád sem. - forgatom meg szemeimet nagyon halványan mosolyogva.
- Rám? - kérdi Louis. Nem mondok semmi, vagyis ebből ki tudta következtetni a választ, ahogyan Zayn is. Harry pedig csak szomorú arcot vágva ült. Gondolom miért volt szomorú...
- Jó voltál Holmes Chapelben. Nem is hallottam még azt a dalt. - mondja egyszer csak felnézve rám. Kalimpálok kezemmel, hogy fogja be, de mire végig mondta Paul is már előttem volt.
- Sisi! - szól rám mérgesen Paul.
- Mondd - nézek fel rá ártatlanul, vékony hanggal.
- Ugye nem? - kérdi idegesen. Alsó ajkamat harapdálva hallgattam végig az újabb kioktatást, bár most igaza is volt.