No Shame 2.0 [Kpop Oneshots]

Rewind

- Oh, 'reggelt Seoho - lép mellém az egyik munkatársam. - Elég legyűrten nézel ki. Minden rendben van?

- Oh, csak nem aludtam a legjobban - erőltetek magamra egy mosolyt.

- Ah, értem - veregeti meg a vállam, majd tovább is áll.

Orrnyergemet két ujjam közé szorítva ülök le a helyemre és dőlök hátra fáradtan. Persze pár perc nyugalom után már kezdhetek is neki dolgozni.

- Seoho, gyere, hív a főnök.

- Jövök! - kiáltom el magam és feltápászkodok a helyemről.

Munkatársaim között szlalomozva megyek el az irodához, majd egy kopogás után be is lépek.

- Oh, jó, hogy itt vagy - mosolyodik el feledtesem. - Nagy gond lenne, ha megkérnélek, hogy légy jelen egy interjún?

- Tessék? - nézek rá értetlenül.

- Sok dolgod van most? - kérdezi, ám válaszomra nem várva folytatja a beszédet. - Új alkalmazottakat tervezünk felvenni, így kellenek a mi részlegünkből páran, hogy véleményt tudjanak adni. Persze csak technikailag jelen kell lenned, nem te fogod végezni az állásinterjút.

- Ah, értem...

- Na, akkor benne vagy? - áll fel székéből, majd mellém lépve belém karol.

- Hát nincs sok dolgom a délelőtt ezen részében, mivel áttették a projektet jövőhétre...

- Akkor induljunk, már így is késésben vagyunk! - rángat ki az irodájából.

Csak fáradtan hagyom, hogy magával hurcoljon a liftig, majd a bizonyos szobához, ami előtt már várt egy pár ember az állásinterjúra várva. A konferencia teremnek használt helyiségbe belépve ültet le az asztalhoz a főnök és vállamat megveregetve helyezkedik el mellettem. A szokásos formalitásokat megtéve aztán végre megkapom a mai állásinterjún résztvevők cv-jét. Gyorsan átfutva mindeniket, nem nagy figyelmet szentelve rájuk számolom meg, hogy hányan is lesznek, majd fáradtan sóhajtva teszem le a papírokat az asztalra.

- Seoho - hajol hozzám felettesem.

- Igen főnök? - kérdezem egyből.

- Menj, hozz nyugodtan magadnak egy kávét - int egy halvány mosollyal a szoba másik végében lévő asztal felé. - Látom, hogy milyen fáradt vagy.

- Ah, rendben.

Feltápászkodva odasétáltam az asztalhoz, majd egy poharat felvéve öntöttem magamnak egy kis kávét. Egy kis cukrot beletéve veszek el egy fa pálcikát és a papír pohár tartalmát kavargatva ülök vissza a helyemre.

- Küldjék be az elsőt a listán - szólal meg az egyik asztalnál ülő férfi és ezzel kezdetét veszik az állásinterjúk.

Papírjaimat rendezgetve nézek rá az órámra. Már több mint 3 órája itt ülünk. Egy jó pár emberen végigmentünk már, de még egy jó adag hátra van. Az állásinterjúját befejezett férfi gyorsan meghajol és kisiet a szobából.

- Lee Keonhee-shi - kiáltja el magát az egyik asztalnál ülő nő, behívva a következő illetőt.

Pont az ő cv-jéhez érek, amikor leesik, hogy honnan is olyan ismerős ez a név. Az ajtó lassan kinyílik, mire a fejemet egyből felkapva vezetem rá a tekintetemet a belépő fiúra.

- Nincs az az isten... - suttogom

Csak kettőt kell lépnie hosszú lábaival, hogy előttünk teremjen. Mélyen meghajol, majd mosolyogva mutatkozik be és miután főnököm int neki le is ül az előkészített székre. A tekintetemet egy pillanatra se veszem le mindeközben róla. Szürke öltönyt visel fehér inggel és egy fekete nyakkendővel, valamint egy fekete lakkcipőt. Nagyon jól állnak neki. Helyes, vékony és határozottan magasabb nálam, talán kicsit még túl vékony is a magasságához. Magabiztosan válaszolgat a kérdésekre, ám én nem hallok semmit belőle, túl elfoglalt vagyok a bámulásával. Mire észhez kapok már felállva hajol meg előttünk és mosolyogva köszöni meg, hogy behívták az interjúra. Felém pillant hirtelen, mire egyből elkapom róla a tekintetemet. Az asztalt bámulva hallom még ahogy elköszön és kimegy a teremből, majd pár pillanat múlva új ember lép be helyette. A fennmaradó interjúkon csak testileg vagyok jelen. Valószínűleg a fáradtság is közre játszik, de egyáltalán nem tudok fókuszálni.

Jó pár hét eltelik, míg a cégnél megvitatják, hogy kit is vesznek fel. A videóm alatt a kommentek meg egyre csak nőttek a shippes dolgokkal.

- Jó reggelt mindenkinek! - lép be felettesünk egy fiúval az oldalán.

Egyből felismerem. A részlegünk szinte egy emberként áll fel és hajol meg előtte.

- Nagyszerű hírem van számotokra - mondja kezeit összecsapva. - Új munkatársatok lesz a mai naptól. Keonhee-shi, bemutatnád magad, kérlek?

- Persze - mosolyodik el a fiú, majd mélyen meghajol. - A nevem Lee Keonhee. Már alig várom, hogy önökkel dolgozhassak. Kérem vigyázzanak rám!

Elmosolyodva tapsolom meg a többiekkel együtt. A főnök idő közben mellém lép és közelebb hajolva szólal meg.

- Kérlek segíts neki, amiben csak szükséges.

- Ez csak természetes - bólintok, mire főnököm elmosolyodva veregeti meg a vállam.

- Köszönöm Seoho.

Munkatársaim másodpercek alatt Keohee köré gyűltek különböző kérdésekkel bombázva őt. A fiú az elején még vidáman válaszolgat ám látszik rajta, hogy kicsit kellemetlenül érzi magát a hirtelen túlzott figyelemtől.

- Most muszáj mennem, értekezletem van - majd Keonhee felé bök. - Kérlek mentsd meg szegény fiút.

- Igenis főnök - nevetem el magam, majd meghajolva köszönök el tőle.

Még egyet int, majd elsiet a lift felé én meg a "munkámnak" látok. A nagy tömeghez lépek, majd a megszeppent fiú csuklóját megragadva rántom ki onnan.

- Elnézést, egy kis dolgom van Keonhee-shivel - mosolyodok el. - Ha most megbocsátotok.

A fiú meglepődve néz rám, mire én fogásomon szorítok és elkezdek futni magammal húzva őt. Egy jó ideig menekülünk kíváncsi munkatársaim elől, mire végre lehagyjuk őket. Lihegve húzom be egy kihalt folyosóra, majd a kezét elengedve dőlök fáradtan a falnak.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyit kell futnunk - szólalok meg az izzadságot letörölve a homlokomról.

- Köszönöm, hogy kimentett a tömegből - hajol meg Keonhee gyorsan.

- Ez a dolgom részelgvezetőként - mosolyodok el. - Meg láttam rajtad, hogy nagyon nem élvezed a szituációt.

A fiú hálás mosolyt villant rám, mire én csak megveregetem a vállát. Keonhee fáradtan dől neki a szemben lévő falnak, miközben kinéz a folyosó végén lévő ablakon. Mégigvérve a fiút merülök el a gondolataimban, észre sem véve, hogy ő is engem néz.

- Lee Seoho-shi - szólal meg hirtelen.

Meglepődve, tágra nyílt szemekkel nézek rá. Ő meg honnan tudja a nevem?

- Te meg...

- Én is ugyan úgy meg vagyok jelölve a shippes posztokon, mint ön. Nem volt olyan nehéz megtudni - mondja.

- Ah, hogy azok...

Gondolataimba merülök megint. Hát ő is tud a posztokról. Akkor miért ne...

- Legyünk egy pár - szólalok meg hirtelen.

- Tessék? - néz rám teljesen értetlenül.

- Bocsi, tekerjük vissza - csapok homlokomra. - Legyünk egy mű pár.

___________________________________________

Áprilisi rész pipa😁
Több mint valószínű, hogy mostantól a hónap első vasárnapján teszek ki egy részt. Így minden hónapban lesz egy rész (kivéve a special-okat).

Hogy tetszett ez a rész? (főleg a te véleményed érdekel gyeongja_shin_ mivel ugye te kérted a shippet😊)
Remélem egyébként átjött, hogy Seoho azért kéri meg Keonheet, hogy legyenek egy mű pár, hogy mindketten népszerűbbek legyenek ennek a segítségével (hisz rengetegen shippelik őket)...
Ez a rész, egy igen új típusú, hisz se a témával, se a shippel nem írtam még eddig... De azért remélem, hogy nem lett olyan szörnyű 😅

U.i.: Milyen yuri (lány×lány) shippeket szerettek?
Szeretnék nagyon írni egy részt legalább egyel 👉👈
___________________________________________
2022.04.10