𝖑𝖑𝖑 ▎𝐋𝐄𝐋𝐊𝐄𝐊 𝐒𝐎𝐇𝐀𝐉𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az emberi lélek törékeny teremtés. Ha egy kis repedés is esik a külvilág nyilait felfogó pajzson, kozmetikázhatjuk ugyan, ám sosem lesz olyan, mint volt. Legalábbis úgy hittük, amíg nem t...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
n o r m á l i s
"On the verge of almost bleeding you out Are we too wounded now to ever come down? Oh, how I long for us to find common ground"
━━━━━━ ☾ ˖࣪ ♡ ˚❅ ָ࣪ ━━━━━━
2022.; Los Angeles, CA
Csend uralkodott a folyosó kies terében, egy-egy csoszogás és tolható infúzió kerekének gördülése fülsüketítő vekkerként tartott ébren minket. Minket: Tristan és én a kényelmetlen műanyag székeken zsibbadva vártuk a napfelkeltét.
― Mindjárt jövök ― hangja bűbájos dallamokkal kényeztetett, fáradtságtól nehezedő fejemnek ébresztő helyett altatóként csengett. Kimerülten megdörzsöltem szemeimet, hogy felfrissüljek és homályos látásomat korrigálva fürkésszem a kórterem ablaka előtt leeresztett roló csíkjaival tagolt barátnőmet. Szomorkásan néztem nyugodtan emelkedő mellkasában dobbanó életének törékenységét, hálát megfogalmazva, amiért nem kellett őt is elveszítenem.
― Idd meg, jól fog esni ― észre sem vettem, hogy Tristan visszaért, két kezében elfoglaltan tartva egy-egy sötétbarna poharat.
― Köszönöm ― fogtam kezembe a melegtől átjárt műanyag findzsát. Párat fújtam, hogy iható hőmérsékletet vegyen fel az első korty, ezzel sugárzó hullámokat generálva. ― A citromosat jobban szeretem.
― Sejtettem, hogy elégedetlen leszel, ezért hoztam egy olyat is ― adta át a másik teát. ― Neked lehetetlen megfelelni.
― Majd írd bele a jelentésbe ― vakkantottam neki, citrom fanyar melegségét magamba öntve.
― Ha rendszeresen lejegyezném a sértéseidet, már rég betelt volna a füzetem.
― Nem voltam ám mindig ilyen kibírhatatlan picsa ― vallottam be, szégyenlősen körözve ujjammal a pohár peremén.
― Nem lehetsz kibírhatatlan ― pillantott rám oldalasan ―, mert én bírlak.
― Valószínűleg idealizálsz ― nevettem fel keserűen. ― Gyűlölöm azt, akivé váltam. Csak azért nem ölöm meg magam, mert tudom milyen fájdalommal jár egy szerettünk elvesztése. Belepusztulnék, ha szándékosan ilyen szenvedésnek tenném ki őket olyan önző érdekből, hogy nem bírok a bőrömben létezni.
Tristan megszeppenve mozgolódott a székben, mintha a váratlanul ért őszinteségem zabszem lett volna a seggében.
― Az ember nem vet véget az életének, csak mert nem érzi jól magát a bőrében. Máskülönben a kamaszkorral ki is halna a populáció ― nyugodtan beszélt, a szokásosnál lassabb tempóban, hogy minden szavát gondosan megfontolva intézze. ― Hogyan tudnék segíteni?
