Síron túli barátság...

12. (NSFW)

( és most figyelmeztetnék minden olvasót az első fejezetben leírottak közül arra, hogy ez a könyv nem való minden egyes korosztálynak szóval ennek tudtában, aki nem bírja/szereti az ilyesmit az most egy ideig ne olvassa a könyvet. Kérlek ne kövezzetek meg a szexuális tartalomért. Köszönöm :))

-Hogy érted ezt Sándor- értetlenkedett szegény ártatlan Arany Jánosunk.
-Vezess be, ott bent mindent tisztázunk.
Bementek. János kissé zavart volt az eseményektől. Sándor ugyanis egy nagyon rapszodikus ember. Egyszerűen kiszámíthatatlan az, hogy mit fog egyik pillanatról a másikra tenni és ezt maga Arany is nagyon jól tudta. Egyszer csak Sándor váratlanul a belépést követően megragadta János csinos kis csokornyakkendőét és a falhoz nyomta. Arany az eseményektől tűz piros lett. Kicsit mert Sándor szexi bajsza most még közelebb volt hozzá és kicsit azért is, mert Petőfi finoman, de szorította a csokornyakkendőjével a nyakát. Eme két tényező volt az oka, hevesen kezdett levegőhöz kapkodni miközben Sándor egyre közelebb fúrta magát hozzá. Sándor mikor már ruhatávolságon voltak másik szabad kezével végigsimította Arany arcát. Hideg keze Arany forró orcáján olyan hirtelen vonult végig, hogy Jani teljesen beleremegett.
-Menjünk valahová ahol egyedül lehetünk Jánoskám. -súgta a fülébe eddig még soha nem hallott hanggal. Jánosunkat ez úgy elvarázsolta, hogy csak rámutatni tudott a hálószoba helyiségére. Egy véleményen voltak azt ezt követő pillanatokkal kacslatban. Sanyi berángatta Jánost a helyiségbe, aki persze nem igazán ellenkezett. Miután Janit leültette az ágyra bezárta az ajtót.
-Szóval így szeretnéd bearanyozni a napod mi?
-Hát Pesttől utaztam idáig úgyhogy lepj meg. Nem egy olcsó alkalom az út az ágyadhoz Jánoskám.
-Ne aggódj eztán Petrovics..Majd kiegyenlítem az árakat.
Ezt mondva szépen lassan elkezdte kigombolni Sanyi fehér ingének gombjait. Sanyi nem állt ellen sőt büszkén nézte Arany apró vékony kis kezét ahogy szorgosan dolgozik. Ekkor leért az inge aljára. Kezét rátette Petőfi nadrágára.
-Vigyázz azzal édesem, még nincs beidomítva.
-Tudom én azt kedves barátom. Na jer csak. Mutasd magad.
Ekkor azonban Sanyi hátralökte Jánost aki a párnák közé borult.
-Előbb én jövök. - Azzal János lábai közé vette magát:
-Jaj de meleg ez a lötty Aranyom!
-Neked akár ingyen is adhatom.-nyöszörögte Jani egy párnát szorongatva.
-Ez rímelt János. Folytassuk~
-Ne csináld ezt drágaságom mert egyszer bekapom!
-oly szíp, szinte megemelem előtte kalapom.
-Elég lesz-e Drágaságom?
-Nem, add níkem forróságod!
-Óó ott bizony, jól nyomod
-Te is olyan jól fogoHd.
-De ugye ma még megnyalod?
-Hát persze sőt fel is falom!
-Fejezzük be izzadok!
-Sándorom mit is mondhatok."
-Add az ingem. Törölj meg.
Jani lepillantott a földön heverő ruhadarabra majd kezét végigsimította Sanyi verítékes homlokán.
-Jaj de fáradékony itt valaki. Pedig még el se kezdtük.
Sanyi csak feküdt a pléden. János is hason feküdt. Állát egy párnába rejtette s készen állt bármire. Sándor se húzta az időt.
-És most elvágtatunk a haza győzedelmi fényében.
-Ó be jól is sarkantyúztad meg azt a lovacskát Sándorom. Menjünk. A tiéd vagyok örökre-
Ekkor azonban a kapu nyikorgó kinyílása fojtotta Aranyba a szót.
-Ez a Juliska.
-Ki?!
-A feleségem te bolond!
-Akkor csak lelkileg maradsz az enyém örökre..