REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HARMINCKILENCEDIKRÉSZ🖤

Két tenyerem közé fogtam arcát s lágy csókkal köszöntem meg kedves szavait.
Mindíg elveszek gyönyörű,zöld szemeiben.

-Kicsim..

-Hm?

-Most ugye felmész,fel azon a lépcsőn...-bólintottam.- lefelé is szeretni fogsz még? -kis aranyoskám,gondoltam magamban.

-Milyen kérdés ez..hát persze,miért ne szeretnélek?

-Sosem lehet tudni.Lehet visszafelé elfelejted,hogy én vagyok életed szerelme.-olyan édes volt,de nem értettem mit akar ezzel mondani csak néztem a gyönyörű smaragd szempárba és azt kívántam,hogy miharabb újra lássam.

-Megigérem,hogy akkor is szeretni foglak amikor rosszat csinálsz,kivéve ha megcsa...-szavamba vágott.- Erről hallani sem akarok,ennek feltételezése is feljogosít arra,hogy ma este elfenekeljelek!

-Én elfenekeltelek amikor összeraktál Dannel?-kérdeztem viccnek szánva hiszen sosem fordult meg a fejemben a hűtlenség egyik oldalról sem.

-Hát sajnos nem,de amint hazaértünk nekiláthatsz.-ezt a majmot,hát most mondja meg valaki...nem imádni való?

Búcsúzóul még megcsókoltam,megbeszéltük mára,hogy kora délután értem jön és együtt ebédelünk.

Felsiettem a lépcsőm,már nagyon vártam,hogy nekilássak a munkámnak hiszen egy hét kihagyás az mégis csak egy hét én pedig szeretwk mindent a kezemben tartani és akkor vagyok igazán elégedett ha magam csinálom mdg a feladatom.
Elhaladtam az órás mellett beintettem Willnek aki szexi mosoly kíséretében kacsintott,éppen egy vevővel foglalkozott s mint tudjuk,mindent a vásárlóért ezért nem álltam meg a reggeli puszimra.

A szalonba érve nem mindennapi látvány fogadott.A pezsgő hangosan pukkant és mindenki tapsolt,újjongott.

Mi van itt?-gondoltam magamban.

Ahogy felnéztem megpillantottam a "GRATULÁLUNK " feliratot kifüggesztve s mindenki megindult felém,hogy átadja jókivánságát.

-Gratulálunk FŐNÖKASSZONY! -hallottam meg.

-Tudtam,hogy ez be fog következni.-mondta az egyik.

-Gratulálok Reederica,veled örülünk.-folytatta a másik.

Nem értettem semmit,de illedelmesen mosolyogtam,hogy ne keltsek feltűnést azzal,hogy semmit sem értek,semmiről nemtudok...vagy Richard szabafulása miatt van ez az egész?

Megszólaltam volna de nemtudtam mit mondjak,Elishabeth elém lépett s átölelt.
-Gyere velem kis drágám.-mosolygott.

Küldtem mégegy mosolyt a lányol felé majd követtem Elit.Az ajtó csukódott s én helyet sem foglaltam még de már kérdeztem,hogy mi ez az egész.Elisabeth kért,hogy foglaljak helyet de nem tettem.

-Mi ez az egész?
Mihez gratulálnak,nem értem.- kérdeztem.

Elisabeth mosolya ismét felkerült arcára,kihúzta fiókját és elővett egy fehér lapot akit elém csúsztatott.

-Reederica Malone,a Valerian Bloom hivatalosan is a tiéd!Mostantól te vagy a tulajdonos.

-Tessék?De..nem értem..miért?Baj van?
Beteg vagy?-esküszöm megszédültem és inkább leültem a székbe.
Megfogtam kezeit s ránéztem,aggódtam,hogy valami baja van.

-Elisabeth,te olyan vagy mintha a második anyám lennél,mond el miez az egész?

-Jól vagyok,nyugodj meg!Az én részem mostantól a tiéd,ki lettem vásárolva.

Elöntött a forróság s egyszerre rázott a hideg is.
Richard!!!Ez Richard műve...kimásé?
Hát ezért kérdezte,tudta nagyon jól,hogy ez majd kiveri nálam a biztosítékot.
A papírra pillantva láttam Elisabethé mellett a saját aláírásomat aminek aláhamisítása észrevehetetlen volt ami már magában felháborító.Ezt nem teheti...