9. fejezet

904 39 12
                                    

Apa végre megérkezett. Anyával finom sültet csináltunk, és azt terveztük elköltünk egy ünnepies vacsorát. Apa hosszan átölelt, és mikor adott egy puszit a homlokomra közölte, hogy meglepetése van számomra. Nem gondoltam, hogy olyasmi, amitől eldobom az agyam, de amikor leültünk az asztalhoz, rögtön felém fordult.

– Rachel, megtaláltam neked BWrennt.

– Mi? – esett ki a villa a kezemből.

– Igazából Bradley Wrennek hívják. Vacsora után megmutatom...

– Micsoda?! Bradley-nek hívják? Honnan tudod, hogy ő az? Hol lakik? Ugye korombeli?! Apa...

Mivel egészen bezsongtam, szó sem lehetett a vacsoráról, már azt sem értettem, miért nem ezzel kezdte, amikor megérkezett. Kiderült, hogy átfogó kutatást végzett az ügyben, és a Mennyei Ízeket használta, mint kiindulási alapot. Ezt én is próbáltam, de volt néhány szerte az országban, apa viszont komolyabban tanulmányozta a cukrászdákat, és kiderült, hogy az eredeti lehetett az, amelyikről BWrenn – Bradley! – beszélt, amikor a Csokihabos Csokis Csodát emlegette. Innen apa a környező sulik honlapját kezdte nézegetni, és egy tavalyi, archivált cikkben rábukkant a Wrenn névre. Megmutatta a cikket, ami egy elvesztett lacrosse meccsről szólt, és csak fél mondatot szántak arra, hogy a legjobb támadó, Wrenn hiányzott a balesete miatt. Ennél a cikknél nem volt kép, de egy másiknál igen, apa rábökött egy szőke fejre a sok apró alak között.

– Ő az – mondta.

– De hát honnan tudod? Ennyiből?

– Mert tovább kutattam – folytatta. – Ő is most lesz végzős, mint te. Egyidősek vagytok. Megtaláltam a Facebookon is.

Bradley Wrenn Facebook oldala! A profilképe egy lacrosse mezes játékost ábrázolt védősisakkal meg minden, de ahogy legörgettem észrevettem pár egyéb képet is. Egy helyes, homokszőke srác volt. Valami hatalmasat rándult a gyomromban, ahogy rábámultam. Lehetséges? A képen egy csinos, szőke lány derekát ölelte át, aki imádattal bámult rá. A dátum szerint tizenöt hónappal ezelőtt töltötték fel a képet. Az üzenőfalán volt néhány bejegyzés. Ráírtak a szülinapján (október 4.) illetve korábban is, amiben sajnálatukat fejezték ki az autóbaleset miatt, és remélték, hogy jól van. Ő soha nem válaszolt.

– Már nem használja – jegyezte meg apa tök feleslegesen, mert én is láttam.

Ez a srác volt BWrenn. Az instagramján BradWrennként futott, de azt sem használta már, csak onnan tudtam róla, hogy egy korábbi posztjában megtaláltam a linkjét. Ott is volt néhány kép róla, még több azzal a szőke lánnyal, meg más lacrosse-os és bulizós képek. Az egyik képen valami medencés partin lehetett, mert egy szál szexi fürdőgatyában feszített, aminek láttán elöntött a forróság. Elég nyilvánvaló volt, hogy ilyen srácnál semmi esélyem nem lenne. Most már el tudtam hinni, hogy hosszú ideig számolgatnia kellett, hány lányt csókolt meg.

Persze már nem ugyanez a srác, mert valami történt tavaly június környékén, ami után nem nézett többé rá a közösségi felületeire. Vajon miért? Hiszen a testvére nem halt meg, csak majdnem. Lehet, hogy megsérült? Lehet, hogy BWrenn sérült meg? Elképzeltem, hogy valami elrondította az arcát, és emiatt visszahúzódó lett, meg talán úgy érzi, nem érdemes élni, ha már nem jóképű többé, de én majd bebizonyítom, hogy igen, mert nekem nem számít, aztán rájöttem, hogy ez hülyeség. BWrenn több ennél, nem ilyen sekélyes, tehát másnak kellett történnie, ami ennyire meggyötörte. Tudtam, hiába kérdezném, nem árulná el. Nem szerette, ha kérdezősködöm, ezt a legutolsó üzenete is bizonyította.

AngelofDeath: fent vagy a Facebookon? Vagy az Instagramon? Twitter?

BWrenn: megspórolom a kutatásba ölt idődet, nem vagyok. Miért nem adod már fel? A lehető legtávolabb vagyunk egymástól. Nem működne.

Nem az a nap (befejezett)Where stories live. Discover now