Venom társa ✔️[EDDIE BROCK]

18.fejezet

༆New York༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

— Ava? Igen, én vagyok az. Grace. — bólintottam pedig tudtam, hogy úgysem láthatja mivel telefonon beszélgettünk.

— Grace! Ezer éve már — kiáltott a telefonba, mire elmosolyodtam.

— Igen. — mondtam. — Tudom, hogy önzőnek fogok tűnni, de muszáj tőled egy szívességet kérnem. — sóhajtottam a telefonba.

— Gracie, ha te nem vagy, a fiam sosem született volna meg. Nem élte volna túl, de mivel te ott voltál mostmár egészséges nagyfiú, és ezért örökké hálás leszek. Úgyhogy ha szükseged van valamire, az ajtóm mindig nyitva áll. — magyarázta, mire az arcomra azonnal mosoly kúszott. — Miben segíthetek? — kérdezte.

— Még mindig a rendőrségnél vagy? — kérdeztem reménykedve.

— Jobbat mondok. Előléptettek. Osztályvezető vagyok. — mondta izgatottan.

— Gratulálok! — mosolyogtam. — Akkor tudsz nekem segíteni... — gondolkodtam hangosan, majd megráztam a fejem. — Ava, meg tudsz nekem találni valakit? — kérdeztem.

— Persze, kit? — kérdezte, mire sóhajtva néztem ki a kocsim ablakán.

𑁍𓂀𑁍𓂀𑁍𓂀𑁍

— Bemenjek veled? — kérdezte Ava, miközben a kertvárosban lévő házat nézte az anyósülésről.

Miután nagy nehezen megtaláltuk azt a bizonyos Andrew-ot, tudtam, hogy muszáj beszélnem vele. Mivel Ava semmit nem tud a földönkívüliekről szeretném ha ígyis maradna.

— Nem szükséges, megoldom. — mosolydtam el majd kiszálltam a kocsiból és megálltam a nagy ház előtt.

Lassú léptekkel indultam a bejárati ajtó felé ahol azonnal megnyomtam a csengőt, mielőtt visszaszaladnék a kocsihoz.

— Adrian kinyitnád? — kiabált egy női hang a házból.

— Megyek. — válaszolt egy fiú, gondolom Adrien, majd pillanatokkal később nyílt az ajtó és egy fiatal fiú nézett rám. — Üdv! Segíthetek? — nézett rám kérdően, mire megköszörültem a torkom.

— Öh, igen. Ismersz véletlen egy Andrew Larson-t? Azt mondták itt lakik, és sürgősen beszélnem kell vele. — hadartam el gyorsan a fiúnak a problémám. — Ha lehetséges. — tettem hozzá.

— Ki maga? — ráncolta a szemöldökét..

— A nevem Lilith Williams. — nyújtottam a kezem, mire Andrian álla a padlón koppant.

— Az a Lilith Williams aki megmentette az apámat? — kérdezte, mire kínosan elmosolyodtam, de azért bólintottam. — Jöjjön be! — tárta ki az ajtót mosolyogva. — Anya! Apa! Nem fogjátok elhinni ki van itt! — kiabált Adrian, majd felém fordult. — Amúgy Adrian vagyok. Andrew az apám. — mondta, mire bólintottam, majd lépések hangja ütötte meg a fülemet.

A lépcső felé pillantottam ahonnan egy idősebb hölgy sétált le először. A gyönyörű barna hajában már megmutatkozott a kor, hiszen néhol ősz tincsek villantak meg, de ez csak még elegánsabbá tette őt. Majd megláttam egy férfit, -gondolom Andrew-ot-, hiszen ismerős volt de nem tudtam volna felidézni, hogy honnan. Ő viszont azonnal felismert mivel a lábai ledermedtek és csak nagy szemekkel nézett rám.

— Üdvözlöm, Lilith vagyok. — nyújtottam a kezemet a hölgynek aki a nevem hallatán szintén ledermedve állt előttem.

Kelletlenül húztam vissza a kezemet amikor láttam, hogy nem fogja megrázni. Segítségkérően Adrien-re néztem aki tanácstalanul vállat rántott. Ám a következő pillanatban valaki a nyakamba ugrott aki mint kiderült nem más volt mint Mrs. Larson.

— Köszönöm, hogy megmentette a férjemet. — szipogta a hölgy. — Amúgy Nora vagyok. — vált el tőlem és rám mosolygott.

Én biccentettem, majd még pár szót beszéltünk és Andrew-ra néztem aki még mindig a lépcsőn állt. Sóhajtott egyet, majd intett, hogy kövessem mikor is egy dolgozószobába vezetett. Ő leült az asztal belső felére míg én a vele szembe lévő két szék közül az egyikre. Egy ideig csak néztük egymást, majd szinte egyszerre faladtunk ki és onnan már nem volt megállás a mesélésben.