Venom társa ✔️[EDDIE BROCK]

17.fejezet

༆New York༆

ＬＩＬＩＴＨ ＷＩＬＬＩＡＭＳ

— Semmi? — kérdezte Eddie, mire megráztam a fejem.

— Semmi. — sóhajtottam, majd elnevettem magam, mire furcsán nézett rám. — Orvos vagyok és nem tudom, hogy emlékezhetnék arra amiről fogalmam sincs. — rántottam vállat. — Öhm, mit tettél vele? — kérdeztem halkan.

— Kivel? — kérdezte és a villájára szúrt egy tojásrántotta darabot.

— Öhm, vele. Raven-nel... — piszkáltam az ételt a tányéron, mire vállat rántott.

— Mikor megmentetted Andrew-ot és eltűntél beszámoltam neki mindenről. Nehezen, de megértett és most Raven vele van. Azt mondta, hogy egy bizonyos ideig megengedi, hogy vele legyen. — magyarázta.

— Az jó. — nyögtem ki mert nem tudtam ki az az Andrew és azt sem, hogy megmentettem volna.

— Öhm, ő egy... Barátom. — folytatta gyorsan, mire megráztam a fejem.

— Nem kell hazudnod. Nem szeretem. — néztem rá. majd megfogtam a kezeit. — Kezdek hozzászokni, hogy semmit sem tudok. — rántottam vállat, mire megrázta a fejét.

— Emlékezni fogsz! — bólintott, mire érdeklődve néztem rá.

— Újabb ígéret? — kérdeztem.

— Veheted annak is. — mosolygott rám.

— Köszönöm. — néztem rá.

Ezután Eddie azt mondta, hogy találkoznia kell valakivel, de nem igazán akart egyedül hagyni, úgyhogy miután meggyőztem, hogy minden rendben lesz immáron egyedül ültem a lakásban. Tudtam, hogy Eddie próbál segíteni és a kedvembe járni, de azt hiszem, hogy ezt egyedül kell végigcsinálnom.

Ha egy filmben lennénk, akkor kinyitnám a naplómat és elolvasnám a történetemet, és minden történeten amit olvasok elgondolkodnék. Mosolyognék, elhúznám a számat vagy éppen könnyes szemmel bambulnék magam elé. Ültem a széken és azon járt az agyam, hogy hogyan emlékezhetnék. Ki segíthetne? Ki lenne az az em-

— Eddie! — kiabált be az ajtón egy női hang, mire szemöldökráncolva néztem a bejárati ajtó felé. Lassan feltápászkodtam a székről majd Eddie-t átkozva sétáltam az ajtóhoz és nyitottam ki ahol egy szőkehajú nő állt. — Eddie! Hol voltál már? Annyiszor hí... Te nem Eddie vagy. — pillantott rám összehúzott szemekkel. Kínos? Nagyon...

— Öhm, nem. Nem Eddie vagyok, hanem az egyik barátja. Lilith. — nyújtottam a kezem, mire a szőkehajú nő szemében felismerés csillant.

— Te vagy, Grace! — kiáltott. — Ugye? — tette hozzá, mire bólintottam.

— Igen, te pedig biztos Eddie volt menyasszonya. — bólintottam, mire biccentett egyet.

— Ühüm, Anne Weying. — biccentett.

— Gyere be. — álltam el az ajtó elől.

Tette amit mondtam neki. A fogasra akasztotta a kabátját. majd ellépett a konyhapult mellett és az egyik szekrényből egy poharat vett ki, majd megtöltötte vízzel, a poharat pedig a szájához emelte, miközben rám pillantott.

Igaz Eddie csak egy barátom, de mégis rossz érzés volt végignézni, hogy Anne milyen otthonosan és természetesen mozog Eddie lakásában. Meg sem kérdezte mit merre talál. Vagy nem baj-e? Nekik volt közösmúltjuk, mit is várok. A szívemben talán maró érzést éreztem, de betudtam annak, hogy biztos másképp tekintek Eddie-re az emlékeim hiánya következtében...

— Na jó. — csapta le a poharat amiből kifröccsent a víz az asztalra, majd mérgesen nézett rám. Már megint mit tettem? — Nem tudom miért játszod a szende szüzet, de Eddie miattad szenvedett. Most pedig itt ülsz, és nem is próbálsz meg segíteni neki, csak vagy. — oktatott ki, mire csöndben figyeltem. Nem tudtam mit mondhattam volna neki.

— Én nem... — kezdtem, de félbeszakított.

— Ne kérj bocsánatot. Igazán kezdhetnél magaddal valamit. Minek jöttél ide? Raven talán jobb helyre került... — mondta, de az utolsó mondatot csak az orra alatt morogta.

— Semmit nem tudsz rólam! — szólaltam fel végül, mire felhúzott szemöldökkel pillantott rám. — Nem tartozok neked magyarázattal, sem azért ami történt velem, sem azért ami történni fog, de főképp nem a kapcsolatomról Eddie-vel. — mondtam, majd kifújtam a levegőm. — Ha megbocsátasz, dolgom van. — bólintottam. majd otthagytam a ledermedt szőkehajú nőt a konyhában. — Szende szűz? Az anyámat... — morogtam, miközben kettesével szeltem a lépcsőfokokat a kocsimhoz.