Sárvérű és Aranyvérű

{9. Rész | Bár}

A Két lány egész nap el volt. Este a kicsi lány szobájában aludtak együtt, mivel hatalmas ágya volt. Reggel Meg kelt hamarabb és reggelit csinált és éppen végzet amikor szemét törölgetve jött le a kis metamorf mágus. 

-Szia, Meg néni...-Ült le a kis lány miközben hatalmasat ásított.

-Szia kincsem.-Puszilta meg az arcát majd elé tette a reggelit. 

Egész nap együtt voltak. Társasoztak, Bújócskáztak, ebédeltek, zenére táncoltak és énekeltek. Másnap is hasonlókat csináltak és amikor Megan éppen az ebédet csinálta és Dora rajzolt megérkeztek a szülők.

-Édesem.-Puszilták meg a szülei.

-Anya. Apa.-Ölelte meg őket. 

-Éppen most csináltam ebédet.-Tette le a sült húst és a krumplit illetve tányérokat. 

-Nem is tudom, hogy köszönjem meg.-Ölelte meg őt Andromeda.

-Ez semmiség.-Ölelte vissza a nőt.-Imádtam a kereszt lányommal lenni és nektek meg a pihenés.-Ted is megölelte. 

-Ugye maradsz ebédre?-Kérdezte Ted miközben leült. 

-Ha szereznétek.-Egyszerre bólogattak. -Akkor együnk!

Együtt ebédeltek és végig beszéltek. Nevettek és még egy képet is csináltak. Megan és Andromeda pedig együtt elmentek kávézni.

-Mesélj.-Ültek le a rendelés után.

-Mit szeretnél hallani?-Vette le a kabátját.

-Fiúk?-Mosolyodott el.

-Az unokaöcséd...-Motyogta.

-Sirius?!

-Reg...

-Ú, hát sokáig.-Meg el mesélt mindent. -Túl védőek ez érthető hisz mintha a húguk lennél, de ez sok.-Ekkor hozták ki a rendelést.

-Tudom.-Ivott bele kávéjába.-Imádom őket, de szeretem Reget...-Tette le a csészét.

-Megértelek. Szeretem az unokaöcséimet így én meghallgatlak.-Mosolygott rá.

Órákig beszélgettek és meséltek. Sétáltak egyet majd pedig vissza értek a házba. Ott az apa-lánya páros a kanapén aludtak.

-Ahw...-Takarta be őket Meg.-Én vissza megyek a Roxfortba, bármi lesz írok.-Ölelte meg. 

A Szüleitől is el búcsúzott majd pedig ki vitték a vonat állomásra. Órákig utazott ahol olvasott. Remélte, hogy Regulussal is lehet. Kipakolás után a könyvtárba ment és ott találta. Hátulról fogta be a szemét.

-Ki vagyok?

-Hm...Mondjuk a szerelmem?-A lány nem vette el a kezeit.

-Nem tudom, ki a szerelmed?-El vette a kezeit és meg puszilta az arcát.

-Nem haza mentél?-Ölelte meg. Megan a mellkasába temette az arcát.

-A Keresztlányommal voltam majd pedig vissza jöttem.-Magyarázta miközben a lábaira ült a fotelbe. 

-Akkor átadhatom az ajándékomat, gyere.

-De várj nekem is van ajándékom.-Nyúlt a zsebébe és egy dobozt adott neki.-Boldog Karácsonyt, Reggie.-A Fiú ki nyitotta. Egy gyűrű volt benne egy R betűvel és egy M betűvel és egy kígyó volt.-Ha nem tetszik...-Kezdte de a fiú csak egy apró csókot nyomott a szájára.

-Imádom.-Húzta fel az ujjára.-Gyere, oda adom a tiedet.-El indultak a Mardekár Klub helysége felé.-Malazár.-Bejutottak, megbámulták a párost de ők csak fel mentek az ifjabb Black fiú szobájába.-Csukd be a szemedet.

Meg becsukta a szemeit. Egy fiók nyitódást hallott. Érezte, hogy el tűri a haját majd pedig egy nyakláncot érzett magán. Ki nyitotta a szemeit. Egy méregzöld szív volt amin egy ezüst kígyó kanyargott. És bele volt vésve, hogy Szeretlek.

-Ez gyönyörű...

-Nálad nem szebb.-Hajtotta a vállára a fejét hátulról. Egy kis puszit nyomott az arcára.-Szeretlek, Meg.

-Szeretlek, Reg.-Miközben a fiú hátulról ölelte ő a nyakát ölelte.

-Bár ilyen nyugodt maradna minden.-Súgta a fiú.

-Bár...

_________________________