F1 one shots

Karanténba zárva (Charles Leclerc)

Karanténba zárva || Charles Leclerc 

A részt EmmaBorbla kérte.

A covid helyzet nem a legjobb főleg úgy hogy minden pillanatban járod a világot. Utazol földrészről földrészre, országból országra. Nem a legszerencsésebb amikor világsztárként ismernek és nyilván az se hogy nyomon követik az életed minden pillanatát. Mindent tudnak rólad a követőid és ez ellen különösebben nem tudsz mit csinálni mert nem tudod őket kizárni az életedből.
A repülőnk Londonban szállt le és a több órás út után mire ide értünk New York-ból, eléggé elfáradt az egész csapat. Egy lány bandában éneklek és szerencsés lehetek hogy a lányok közé tartozok. Magyar származású vagyok ugyan úgy mint csapatunk két másik tagja. A többiek mind angol származásúak. És akkor név szerint: Zsófi, Brigi, Isa, Carmen, Lily és Katerina. És akkor egy két szó magamról. Emmának hívnak, pörgős és ügyetlen lány vagyok.
Mikor kiszálltunk a gépből rögtön elvittek minket teszteltetni. Szinte mindennapos már hogy tesztet vesznek tőlünk így már megszoktam. Amíg vártunk a sorunkra egy kisebb elszigetelt helyre mentünk hogy ne vegyenek minket észre.
- A srácok írtak valamit? - kérdezte Carmen. Kevésbé lehetett hallani mivel alapból halkan beszél és mivel a maszk ezt mégjobban lehallkítja.
Nos igen. A fiúk. Lando Norris, Daniel Ricciardo, Pierre Gasly, George Russel, Carlos Sainz, Alex Albon és Charles Leclerc. Az F1 tehetségei. Már fogalmam sincs hogyan ismertük meg egymást de azt tudom hogy már elég rég volt.
- Nekem nem. - mondta Isa.
- Nekem írt Alex. - szólt Lily, majd olvasni kezdte a pici üzenetet.
"Szióka babóka. Épségben megérkeztettek? Jól vagytok? Mindenki negatív?"
Olvasta fel az üzenetet az arcán hatalmas vigyorral.

"Persze minden rendben van. Csak később kapjuk meg az eredményt." olvasta hangosan az üzenetet amit írt, arca közben hasonlított egy Ferrari színére. Csak rá kell nézni és látszik hogy a lány fülig szerelmes a brit thaiba, ezt tagadni sem tudja. De én ennek személy szerint örülök, ha már nekem nem adatik meg a szerelem legalább a barátaim legyenek boldogok. Volt fiú az életemben de ő róla nem nagyon beszélek, igazából megegyeztünk hogy senkinek nem beszélünk arról hogy nekünk valaha is volt közünk egymáshoz. Apropócska bökenő hogy Alex és társai egyik baráti fiú banda tagja aki szépen bontogatja a karrierjét.
- Lando mondta hogy menjünk át hozzájuk. - rohant hozzánk Zsófi ordítva. Igen, igen Zsófi és a brit pilóta románca már tart egy ideje de soha sem léptek előrébb, ha kellet kielégítették egymás vágyait de egyikük se meri bevallani a másiknak hogy mit is érez.
Miután a tesztet megcsinálták rögtön indultunk Lando lakásához. Mivel Bristoli így még egy rövid út állt előttünk de mikor végre ott álltunk a gyönyörű ház előtt már nem volt előttünk akadály.
- Sziasztok lányok! - köszönt George először aztán sorra megérkezett a többi fiú is.
- Hogy ment a turné? - kérdezte Carlos.
- Jól, nagyon sok helyen voltunk. - meséltem - iszonyat sokan jöttek el aminek nagyon örülünk.
- Így van. - helyeselt Lily.
- Mi van törpe? Mindent a helyén hagytál a díszletben? - lépett mellém Charles és a vállamra tette a kezét, úgy karolt át. Hát igen, a kettőnk kapcsolata nem a legfelhőtlen.
- Haha, nagyon vicces vagy.
-Tudom. Engem mindenki imád, szeret, viccesnek tart és mindenki mindent megadna azért hogy velem lehessen. - felelte vigyorogva.
-Én is megtenék mindent azért hogy ne lássuk egymást többet. - löktem le magamról hatalmas kezét és foglaltam helyet a brit pilóta szürke kanapéján.
- Tudom hogy szeretsz. - vetődött le mellém Charles.
- Csak óvatosabban hiper - szuper forma - 1-es pilóta a végén még Lando vehet új kanapét miattad. - böktem oldalba mire csak be vágta a szokásos Charles Marc Hervé Percival Leclerc féle durcit. Igazából így nem is néz ki olyan jól, de ilyenre gondolnom sem szabad.
- Ezt úgy mondtad mintha kövér lennék. Mikor tökéletes a felső testem. Tudom hogy neked is tetszik. - vezette szokásos mozulattal a hajába a kezét.
- Sajnálom Mr. Leclerc de nekem a kockahasú férfiak jönnek be. - vontam vállat és sétáltam ki a konyhába a többi lányhoz.
- Látom izzik itt a levegő a két fiatal között. - kiáltott be Daniel.
- A te arcod meg zsibadni fog a fájdalomtól Daniel Ricciardo. - kiáltottam ki de ezzel csak az volt a gond hogy nem csak én voltam az egyetlen aki ugyan ezt kiáltotta.
- Mondom én. - nevetett fel az ausztrál.
- Lányok! - kiáltott fel Carmen ilyedten mire mindenki rá kapta a tekintetét. - Isa tesztje pozitív. - ahogy ezt kijelentette mindenki el halkult és némán nézet maga elé.
Mindenki lefagyott és nem tudta mi lesz. Mivel mind egy helyen vagyunk most így valószínű mindenkinek karantén. Ami nem jó, mert ennyi ember nem lehet egy helyen a covidossal.
- oké oké, senki ne pánikoljon. - mondta először  Brigi - a többi teszt?
- Az mind negatív.
- remek. Szóval, az lesz hogy ti - mutatott a fiúkra egyesével - elmentek tesztelni. Mi addig foglalunk hotelt. Isa neked meg itt kell maradnod. - mondta Brigi - remélem nem baj Lando.
- Nem, persze. - mondta a brit miközben húzta fel a kabátját és a maszkját. Őt követve mindenki szépen felhúzta és amíg a fiúk elmentem addig mi ráálltunk a hotel keresésre.
...
Pár órával később már az egész medián végig söpört hogy Isa és mint kiderült Carlos is covidos lett. Az egész csapatot karanténba tették az egyik hotelbe és se ki, se be járás nincs. Ezzel egy a probléma. Páros szobákat tudták csak kiadni és miután mindenki a számára megfelelő párral elvonult a szobájába tíz hosszú napra, én Charlesszal maradtam. Tíz rohadt napra.
A Charlesszal közös szobánk viszonylag nagy, van egy kisebb konyha, egy fürdő és egy francia ágy. Ha ez alatt a 10 nap alatt egyikünk sem ugrik ki az ablakon akkor soha. Tekintettem Charlesszra vezettem aki elterülve feküdt az ágyon.
- Húzódhatsz arrébb Charles Leclerc! - szóltam rá a pilótára.
- Mellettem mindig van helyed. - nevetett fel majd lazán arébb csúszott és várta hogy mellette legyek, arcán pedig hatalmas mosoly volt. Élvezi a helyzetet, milyen kár hogy én nem.
- Emma drágám. - vezette hatalmas puha kezeit a vállamra.              
- Neked csak Emma!
- Érdekes egy éve még nem ezt mondtad. - nevetett fel gúnyosan mire tőlem csak egy gyengéd ütést kapott a melkasára. - Most mi bajod? Akkor élvezedted ha így hívlak meg hogy megérintettelek - nyúlt a pólóm alá és kezdet simogatni ami miatt furcsa érzés kapott el, olyan érzés amit mindig is éreztem ha a közelében vagyok. Pedig már rég nem kéne főleg azok után.
Gyorsan alrébb húzodtam. Nem akarom mégegyszer azt amit akkor. Mád az is egy óriási hiba volt.
Elindultam kipakolni amikor Charles utánnam szólt.
- Ma én készítek vacsit. Elvileg tele rakták a hűtőt nekünk.
- Tudsz főzni? - néztem rá kérdőn?
- haha, igen tudok.
- Tésztát?
- De azt legalább tudok. - nevetett.
...
Egy órával később ültünk le ketten a tévé elé egy nagy adag sajtos tésztával.
- Igen Charles, ez tényleg megerőltető lehetett elkészíteni.
- Most gúnyolódsz?
- Én nem. - védtem magam nevetve - mit nézünk? - húztam fel a lábam.
- Mit szeretnél?
- Nekem mindegy. - mondtam majd enni kezdtem.
- Neked mindegy... Aztán be teszek egy horror filmet és ordítani fogsz hogy kapcsoljam ki.
- Nem igaz, szeretem a horrort - hazudtam.
- Oké akkor nézzünk azt.
Nagyot nyeltem mikor elindult a film. Igaza van Charlesnak, nem bírom a horrolt de nem lehet neki igaza.
Az egyik jelenetnél ami elég ijesztő volt Charles felé húzódtam egy aprót és reménykedtem benne hogy nem veszi észre, de ez nem így lett.
- De te szereted a horrolt mi? - nevetett fel a pilóta. Zavart hogy élvezte az egész szituációt és az is hogy milyen lazán kezeli.
- Fogd be. - ettem bele újból a tésztába amit be kell valani eléggé jól sikerült, bár kénytelen volt megtanulni, ha nem akart éhen halni.
- Na gyere ide baba. - karolta át lazán a derekam és egy laza mozdulattal húzott magához, már csak arra eszméltem fel hogy a monacói ölében vagyok. Mosolyogva simogatta a derekam, kellemes érzés és hiányzott, nem is kicsit. Még ha ezt bevallani is rossz. Úgy érezem Charles karjaiban nem érhet baj, hogy minden rossz el kerül. De hirtelen ért a felismerés hogy ő pont azt akarja elérni hogy élvezem. De félek és már képtelen vagyok bízni benne. Ha egyszer átvert akkor következőnek is megteszi. Egyszer már hoppon hagyott, ha nincs a banda akkor talán már én sem lennék, nehéz volt a Charles utáni korszakom. Három év kellet hogy újra tudjak bízni az emberekben és újra lássam azt hogy van értelme az életemnek. 10 nap miatt nem válhat ez ködé.
Gyorsan ugrottam ki Charles öléből és mentem tőle minél távolabb.
- Mi történt? - nézet rám ijedten, nem értette a helyzetett de ez csak jó.
- Álmos vagyok. - fülentettem. Az üres tányért kivittem a konyhába majd be dőltem a hatalmas francia ágyba minél távolabb és ellentétes irányba fordultam a még mindig engem bámuló értetlen Charlesnak.
...
Másnap reggel Charlest nem láttam sehol ami azt következtette le hogy a fürdőben van. Óvatosan bekopogtam mivel nagyon kellett vécéznem és megakartam kérdezni mit csinál.
- Igen? - hallatszott ki a hangja, majd nyílt az ajtó. Arcán borotva hab volt, kezében pedig a borotva.
- ööö ne haragudj hogy rád török de kéne vécéznem.
- csak nyugodtan. - mondta majd alrébb állva beengedett és amíg én végeztem bent a dolgom, ő kint várt.
- jöhetsz. - kiáltottam ki. Vissza lépett a helyiségbe és folytatta azt akit elkezdett.
- Sajnálom - fordult felém hirtelen - a tegnapig. Tudom hogy nem szereted a horrort és még is betettem.
Megbánás tükröződött az arcáról és amikor a szemembe nézett elfogott a rossz érzés vele kapcsolatban. Megbánta.

Pár nappal később.

Charlesal azóta az eset óta őszintén csak kerüljük egymást, nem tudunk mit kezdeni a másik jelenlétével. Ez közben a karantén is letelik lassan, akkor végre nem kell egésznap egymás képét néznünk, szabadok leszünk.
- Ünnepelhetnénk. - vett elő két üveg sört Charles a hűtőből és amint ki bontotta őket az egyiket felém nyújtotta.
- Még is mit? - vettem el tőle, bár bevallom nem szeretem az alkoholt.
- Holnap le telik ez az egész és nem kell több időt velem lenned - Ivott bele az alkoholos italba majd keserű mosoly ült ki az arcára. Szomorú volt. Sosem szerettem ha a szomorú, azt szeretem ha gyönyörű zöld szeme csillog és mosolyogva néz rám, el süt egy-egy hülye fárasztó viccet.
- Mi a baj? - kérdeztem rá félve.
- Bocsánatot kértem de te semmibe vetted, vártam a válaszod de nem mondtál semmit. Rosszul esett! - ordította el magát. Szívem össze szorult, mert miattam bánatos, pedig én sosem akartam neki fájdalmat okozni még azok után sem hogy ő magamra hagyott.
- Ne haragudj. - nyögtem ki nehezen, közben megszerettem volna ölelni de ő hátrébb lépett. Ő nem akarta az ölelést.

Kár hogy nem álltunk meg és beszéltük meg, kár hogy bánatunkat az alkoholba fojtottuk. Most minden más lenne. Nem ülnék itt az ágyon ruha nélkül, szörnyű fej fájásal. Én nem ezt akartam.
- Tudnod kell hogy én nem bántam meg. - éreztem meg azt a kellemes érintést magamon.
- Ez nem ilyen egyszerű Charles! - csattantam fel, miközben magamra kapkodtam a ruhámat - Mikor szétmentünk az szörnyen fájt. Charles sokáig nem láttam értelmét semminek! - ordítottam, könnyeim folytak de rögtön szoros ölelésbe vont.
- Sajnálom. - suttogta aggodalmasan. - De most már itt vagyok. - nyomot apró puszit az arcomra, majd le törölte könnyeim. - Szeretlek hercegnő. - lehelt lágy csókot az ajkamra de ez a csók más volt, telis tele volt szenvedéllyel.

Mikor össze pakolva álltunk az ajtó előtt és Charlesszal egymásra néztünk, mindketten egyre gondoltunk. Végre itt hagyhatjuk ezt az egészet, de ráleltünk a szerelemre. Egymás szerelemére. Mikor elmondom a lányoknak biztos azt fogják gondolni hogy milyen elbaszott tündér mesébe csöppentem.
Lent a hotel előterében már messziről láttuk a többieket. Ami viszont rögtön feltűnt hogy mindenki a szoba társa kezét fogja.
- Oké, mi van? - nevettem kínosan - mindenki összejött egymással?
- Úgy néz ki. - röhögött George - de veletek mi történt? Pont rólatok nem hittem volna.
- Ezzel nem csak te vagy így. - mondta Zsófi aki Lando kezét fogta - mindent elkell mesélned - mondta mire a lányok helyeslően bologattak.
- De ti is. Hallani akarok mindent.

Hát így történt ez az egész. Nem mondom hogy számítottam rá, mert nem, elég váratlanul ért az egész de vissza gondolva a tíz napunkra mindig mosoly ül ki az arcomra. Egy felejthetetlen karantén volt az biztos.

Részt írta: én és Varnyulara22

Remélem mindenkinek tetszett a rész❤️