F1 one shots

Csalódtam benned (Daniel Ticktum)

Csalódtam benned | Daniel Ticktum

A részt velem írta: Varnyulara22

A rész pedig Sara_dd - nek készült.

- Itt én ülök. - csapta le a kezét a padra Camilla.
- Örülök neki. Mit kezdjek vele?- néztem rá unottan.
- Azt hogy ez az én helyem így arrébb mehetsz.
- 20 szabad hely van még ebben a rohadt teremben. Neked pont ez a hely kell amikor úgy is tudom hogy sose ültél itt mert a másik sor?
- Kapd be. - csapja hátra a festett haját.
- Mond meg micsodát. - hajoltam vissza a jegyzeteim felé.

Az egész iskola megutált azon a napon amikor a Mercedes gyakornoki munkát ajánlott. Én meg mint minden normális ember elfogadtam. Hát lehet nem kellett volna.

- Szabad ez a hely? - lépett mellém hirtelen Dan. Dan Ticktum. Pont ő hiányzott.
- Nem.

-Most mi bajod? - kérdezi Ticktum egy fél oldalas mosollyal.
-Az, hogy idegesítő vagy. - forgatom a szemem. Daniel pedig fogta a cuccaimat arrébb rakta majd le vágta magát mellém. - Most még is miért ültél ide? - vonom kérdőre.
-Hülye az a lány Dan, gyere mellém. - szólt ide Camille.

A tanár bejöt mire mindenki fel állt.
-Jó reggelt osztály. Leülhetek. - ültem volna le de Ticktum rá csapot a fenekemre. Komolyan mondom nem normális ez a gyere. Morcos arcal néztem rá, de ő csak vigyorgott.

- Ha mégegyszer hozzám érsz akkor az ócska hajad fogja bánni.
- Hey ez nem volt szép. - túr bele.
- Örülök hogy ennyire elszórakoztok de órát tartani.
- Elnézést.

Mivel az utolsó órámnak lett vége így automatikusan a könyvtárba mentem. Ma is egyedül leszek.

- Mit csinálsz? - nézett be a polcok közé... Dan. Hát ez nem igaz.
- Nem rád tartozik.
- Morci vagy ma. - lépett mellém.
- Nem csak egy idióta van a közelemben.
- Az fájt. - kapott a szívéhez.
- Mit akarsz? - néztem rá.
-Veled lenni. - húz magához. Ahogy izmos kezei áttöleltek bizserget a testem.
-Mit mondtam neked, hogy ha még egyszer hozzám érsz. - lököm el magamtól.
-Komolyan miért vagy ilyen? - emeli meg a hangját Dan.
-Neked nem mindegy?! Inkább menj autózni. - sétálok el mellette.
-Hétvégén nyerek neked akkor egy kupát! - ordítja utánam.
-Nekem aztán nem kell a kupa. - ordítom neki vissza. A folyosón mindenki engem nézet a már megszokott lenéző tekintettel.

Másnap fáradtan keltem majd az órákra is kedvetlenül ültem be. Fellélegeztem az utolsó órám előtt. Aztán eszembe jutott Dan hogy megint vele lesz órám.

- Nyúzott vagy. - dobja le magát mellém az említett.
- Na még csak te hiányoztál.
- Na mi a gond?
- Az hogy negszülettél.

Válaszolni már nem tudott mivel a tanárnő belépett az ajtón. Tíz perc elteltével már meghalni akartam. Hirtelen egy meleg kéz simult a combomra. Furán néztem először a mellettem ülő Ticktumra majd a kezére.
Dan kezét nem ütöttem el, hagytam, hogy a keze továbbra is a combomom legyen. Az órának vége lett. Mente volna ki az udvara, de Dan vissza húzott.
-Mit akkarsz? - teszem karrba a kezem.
-Veled lenni. - mondja kis fiúsan mosolyogva.
-És ha én nem akkarok? - kérdezem unottan vissza.
-Csak enged meg, hogy vele legyek. - választ nem tudtam adni mert Camille jött oda hozzánk és engem arébb lökve ölelte átt Ticktumot.
Undorodva léptem egyet hátra majd inkább a könyvtárba mentem ismét. Gondoltam ott nem talál rám.
Igen csak hogy ez nem így lett.

- Sára ne haragudj.
- Dan menj vissza Camillához úgy is ő jön be neked akkor nem mindegy. Engem meg hagyj egyedül.
- De...
- Nem Dan menj komolyan.
- Én veled szeretnék lenni.
- Nem érted. Ha meglátják velem téged is utálni fognak. Így is mindenki szerint köcsög vagyok mert elfogadtam azta rohadt ajánlatot. - fakadtam ki.
- Nem érdekel hogy mások szerint köcsög vagy. - lép hozzám majd hirtelen negcsókol. Teljesen elfelejtettem hogy ezt nem szabad és vissza csókoltam - Mert szerintem nem vagy az. Sőt egy csodálatos ember vagy és aki ezt nem ismeri be az a köcsög.