Lewis és Amelia. Legjobb barátok. De hát már a vak is látja, hogy ez már több, mint barátság.
Amelia élete teljesen felfordult, miután az egyetlen elő családtagja, a nagymamája is meghalt. Szegény 16 éves lány teljesen kiborult, mivel nem tudja elta...
Ma, miután Lewis elment, felkeltettem Amirát. -Ahhhh mi van már? - kérdezte Amira álmosan ásítozva. -Gyere! - kihuztam az ágyból majd átmentünk az en Ágyamban. Elmeséltem neki mindent. Az éjszakai látogatást. MINDENT szó szerint MINDENT megosztunk egymással. Hirtelen szólt az ébresztő. Elkezdtünk öltözni. - Mit vegyek fel? Jól akarok kinézni hogy... - mondtam miközben a szekrényemből dobáltam ki a ruhákat. - Nézd! Ezt és..... EZT! - majd a kezembe nyomott egy farmert, egy pulcsit, és egy kabát szerűséget. Felkaptam a táskám, és felvettem a hófehér cipőm, majd elindultunk le.
A ruhám:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Első óránk fizika volt. TIBI BÁCSIVAL. Utaljuk azt a tanárt. Amirával átaludtuk az órát. Második óra irodalom volt. Az egyetlen óra, amelyen Lewis mellett ülök. -psszztt! - súgta Lewis míg Kata néni magyarázott. -Igen? - súgtam. Lewis megcsókolt. De miért? Szeretem Lewist, de PONT irodalom óra közepén? Kata néni észre is vette... -Amelia kisasszony! - kiabált felénk. -Igen? - kiabált vissza Lewis. -Maga Amelia kisasszony? -Nem. -Azonnal az igazgatóiba! Mindketten! - mondta, és tényleg idegesnek tűnt. Vállat vontam, és kisétáltunk a teremből. Kínos csend volt. -Én.. Sajnálom. - mondta Lewis ezzel megtörve a csendet. -Köszönöm. - mondtam, majd megöleltem. - Honnan tudtad hogy utálom az irodalom órát? - kérdeztem, majd elnevettük magunkat. -Hát... Judit nem fog örülni... - mondta Lewis nem túl boldogan. (Judit az igazgató) -Mivan? Te komolyan az igazgatóhoz mennél? Hahó! Itt egy szabad óra! Az igazgató az ismerősöm - kacsintottam, majd kihúztam Lewist az udvarra. Hirtelen Lewis felkapott. Imádom ha ezt csinálja. -Szeretlek! És soha nem hagylak magadra! -Én is Lewis! - megöleltem, majd bementünk nehogy meglássanak. -Éhes vagyok. - mondtam, majd kivettem Lewis zsebéből a pénztárcáját, majd abból egy ezrest. -Héé! - szaladt utánam nevetve. A büfé felé vettem az irányt, majd visszadobtam Lewisnak a pénztárcáját. -Meghívlak egy szendvicsre! - szóltam oda Lewisnak. -Az én ezresemből? - mondta, majd nevetni kezdtünk. - Jó napot! Kérünk két sonkás szendvicset sajttal, ubival és salátával, és két kávét az egyikbe 2 cukrot a másikba 1-et. -Máris! - mondta a büfés majd rámkacsintott. Alig telt el 2 perc kész volt. -Ez a tiéd - nyújtottam át neki egy szendvicset és egy kávét. -köszönöm szépen. - mondta majd újra kitört a nevetés. Megettük a szendvicset, aztán visszamentünk órára. A többi óra unalmasan telt.
