~ Én és az új családom ~

15.rész

Július 17.-e van.. Egy csodás nyári péntek...
Reggel csináltam a reggelit miközbenlasnm. Martinnal irogattam mikor jön haza mert volt valami elintézni valója.
A lányok már ették a saját kajájukat. Ma nagyon izgatottak mivel egy pizsi party-s szülinapi buliba mennek. Viszont ahogy visszaér Martin elmegyünk közösen ajándékot vásárolni.
Pár óra alatt megjártuk majd ebédeltünk egyet a mekibe.
Mire hazaértünk Martin talált a postaládába leveleket és behozta őket. Mintha valamit keresett volna. Nem szokta megnezi mik jönnek de most erdekes... Megnezte.

Martin baj van? Vársz valamit? - kérdeztem - még olvasgatta tovább-
Sztem ezek nem csak a mai levelek a mennyiségről elnézve- tűztem hozzá
- nem, dehogy - hangzott a valasz

Hát jo akkor nem. Nem foglalkoztatott tovább. Leültem a kanapéra majd betakaroztam a pléddel es néztem egy filmet. Egyszer csak Martin felrohant az emeletre be a szobánkba. Megijedtem mert amióta megnezte a leveleket nagyon furcsán viselkedik...
*megcsorrent a telefonom*

- anya? - szóltam bele
- kicsim de jo hallani a hangod-
- azt hittem már sose hivsz fel - szoltam vissza
- neharagudj de ezer éve már nem vagyunk otthon tudom hogy megvisel azért remélem Martinnal még jól kijottok, úgynez ki jovoheten hazamegyunk. - mesélte
- mi teljesen jól vagyunk, huh az szuper már hianyoztok - mondtam - mindenképp szólj előtte hogy ne tervezzek addigra programot - hadartam még
- szolni fogok ne aggodj viszont most el is teszem este még lehet felhivlak, a hugaidnak add át hogy puszilom oket es nagyon szeretjük majd beszélünk szia kicsim - köszönt el anya
- oké, sziaa - tettem le

- nem tán a szüleid hívtak? - termedt ott mellettem Martin
- de, képzeld... Jövő héten lehet haza jönnek - ugrottam fel majd megöleltem
- na ez szuper - mondta majd megcsokolt
- viszont nekem most el kell mennem de sietek vissza - lépett kicist hátrébb
- ohh oké, de ne felejtsd a lányokat 4kor kell vinnünk - mondtam meglepetten
- haza érek addig - türt egy hajtincset a fülem mögé

Lányok már nagyon készültek. Bele se merek gondolni milyen lesz amikor bulizni mennek majd pár év múlva. Mindent össze készítettek. Örülök hogy van egy ilyen jo baráti társaságuk ahova ilyen lelkesen készültek... Percenként fel váltam azt néztem ahogy rohhank le hozzam mindig más ruhába hogy melyikbe menjenek. Annyira rossz hogy ilyen nagyok már... Ez még hianyozni fog.

Nem sokkal később hazaért Martin. Elvittuk a lanyokat majd hazafele lassan jöttünk, tettünk kerülőket is hogy együtt lehessünk. Én inditottam lassú romantikus zenéket majd élveztem az utat ahogy mindketten kicsit nyugiba vagyunk es autokoázunk. Mikor hazaértünk bekaocsoltunk egy fimet majd össze bujva elaludtunk. Reggel csináltam reggelit még Martin aludt. Talán most valami cégnél segít be pár papír munkánál meg ide oda szaladgál és ügyet intéz ugyhogy a szokásosan reggeli után lelépett.
Hogy kezdjek magammal valamit mivel egyedül voltam otthon gondoltam elkezdek össze pakolni a házba egy kis rendet csapni meg kitakaritani mire esetleg anyáék haza jonnek.

Felmentem a szobánkba majd elkezdtem a ruhákat ujra hajtogatni a szekrénybe meg kivasalni. Mikor Martin szekrény részéhez értem a ruhái közül kilogott egy levél.. Ledobbentem... Tuttam valamit rejteget... Nem tudtam végül mit tegyek... Egybol arra gondoltam lehet valami meglepetés amit nem kéne látnom de féltem hogy rejteg előlem valamit. Hát megneztem. Olvasás közben talán egy könnycsepp is legördült szememből....
*sikeres felvételt nyert...* ez állt a levelen ami talán rosszul érintett... Plusz a helyszín... Nem hittem a szemnek. Többször elolvastam a címzett nevét hátha egyik haverjáé es ide dobták be vagy nála maradt. Hát levittem magammal a levelet. Mindnet ugy hagytam a szobába majd probáltam magamhoz térni.
Leültem az ebédlő asztalhoz magam elé tettem a levelet és néztem ki a fejemből. Nem tudom hogy kéne reagálni. Dél körül lehett... Talan Martin is lassan haza ér. Ugy is lett. Pár perc múlva ajto csaoodast hallottam. Besétált, köszönt majd bement a konyhába. A gyomrom görcsbe volt. Nem tudtam hogy most mi jön ezután de féltem a folytatástól. Talán most van az amikor szivesen megállítanám az időt hogy megnezem mi lesz de nem ezt nem tudom megtenni. Bejott a nappaliba. Ramnézett én meg rá. Majd láttam amikor rápillant a boritékra.
- basszus - mondta
Nem szolaltam meg. Talán vártam valami olyat hogy haha most nevessunk mert ez csak vicc vagy hogy az egész nem igaz. De nem jött több szó. Csak leült velem szembe es maga elé húzta a boritékot.
- szoval megtaláltad - kezdett bele
- nem kellett volna igaz? - kérdeztem - ezt még is mikor mondtad volna el?
- had magyarázzam meg - folytatta
- ne magyarázkodj... Nem oldod meg a helyzetet. Csak válaszolj - kezdtem dühös lenni
- nem tudom meddig tartogattam volna meg oké? Fogalmam se volt hogy mondjam él de most már esélyem sincs mivel te megtaláltad - kezdett ő is dühös lenni - nekem szerinted könnyű ez?
Sohajtottam de nem tudtam mit mondjak.
- muszáj tanulnom. Nekem kell az egyetem. Ez volt eltervezve már az életemre, tudom hogy nem kéne elmennem. - mondta
- hát nagyon nem erre számoltam - mondtam még mérgesen
- viszont van még valami amit nem pont igy meg most akartam ezt az egészet közölni de ha már itt vagyunk varj egy kicsit - felrohant a szobánkba

Féltem mi lesz. De kíváncsi voltam. Lehet ebből kihozni jót is? Hát remélem.

Vissza tért de egy újabb boritékkal. Na itt egyből el töröltem amit az előbb gondoltam.
- nyisd ki - tolta elém
Remegő kézzel megfogtam es neki álltam kibontani. El sem tudom jeozelni mi van benne. Borzasztó dühös voltam még ez nem állapot. Nem tudom hogyan tovább de most koncentrálok a mostra!
- hát ez mi? - húztam ki a borítékból egy pici kulcs csomót amin 3 kulcs volt.
- van még benne, nézd meg - bökdöste a borítékot
A borítékból kepeket vettem ki amin egy ház terv rajta majd kivülről es belülről fotok az épületrol. És leesett... Martin lelkesen figyelt mit reagálok... De evvel csak megjobban felhuzott.

-te komolyan hülyére veszel? Nem elég hogy megtudom hogy felettek egy egyetemre ráadásul ugy hogy te még akarod is és egy szót nem szóltál róla majd elem tolsz egy boritékot amibe oda adod a kulcsot a jövőbeli hazunkhoz amivel arra kérsz költözzek el inenn amiről te is jól tudod hogy nem fogok a hugaim miatt. Ez nagyon kikeszit. Azt hittem majd valami jót kihozol belőlle hogy haha most röhögjek mert vicc volt de te teljesen komolyan gondolod. Megszerettelek, iszonyatosan szeretlek neked meg ennyit érek.... Viszont ha te ezt az egyetemet komolyan gondolod akkor... - megakadt a szavam... Fájt ami ezután mondtam volna de ki kell hogy mondjam
- akkor? - szólt egy elcsuklo hang
- akkor inkább most jobb ha minél előbb eltűnsz inenn... A hianyod ki gog készíteni ugyhogy jobb ha minél hamarabb túl esünk rajta. Csak pakolj össze gyorsan es lépj le. Nem kell megmagyaraznod se jóvá tenni... Hiszen fiatalok vagyunk még csak 20-21 évesek... Végülis előttünk az élet es nem állhatok az utadba hogy megakadályozzam az álmod... Ez telejsen rendben van ugyhogy csak lépj le. Minél hamarabb - folytattam mar szinte sirva
- ne kérlek ezt ne - próbált szóhoz jutni Martin
- most el kell mennem, mire haza érek jobb ha már nem leszel itt - sírva kirohantam az ajtón, otthagyva őt és mindent amit szerettem, akivel terveztem és akit nem tudok elengedni.