~ Én és az új családom ~

2.rész

Hazafelé sétáltunk és sokat beszélgettünk. Pár perc mulva ott is voltunk Danielék előtt.

- na szoval, itt vagyunk! Itt lakom kb 1 hónapja. - mondta Daniel a házukra mutatva.
- nee! Komolyan? Ebbe laktok? Ez nagyon csodás. - válaszoltam meglepetten.
- bizony. Ebben! Gyere menjünk be! - hivott be.
- jaj nem, nem szeretnék zavárni már estefelé van és telleg hazakéne mennem. - utasitottam vissza
- a héten egyedül vagyok itthon, nem zavarsz senkit. A szüleim egyfolytába üzleti úton vannak és nem zavarná őket ha bejössz. - válaszolta bizakodva Daniel.
- a héten most kivételesen én is egyedül vagyok otthon. Anya közölte hogy elmennek 2 napra erre most írt hogy a héten már nem jönnek. Ugyhogy végülis ha nem télleg nem baj akkor szivesen benézek. - mondtam
- dehogy baj. - majd kinyitotta az ajtot és előre engedett.

Bementünk, körbemutatott mindent. Körbevezetett. Az a ház... Egyszerűen gyönyörű... Azt be kell valljam a házat megnézve Danieléknek nem kevés pénzük volt de sokan mondták már hogy mi se panaszkodhatunk.

- Ez csodálatos Daniel - mondtam majd lassan körbefordultam a házban tátott szájjal.
- örülök hogy ennyire lenyűgöz - válaszolta.

Leültünk a kanapéra és hosszassan beszélgettünk, nevettünk és nagyon jol éreztük magunkat..

21:00

- borzasztóan elszaladt az idő nekem lassan mennem kéne mert elég sötét van már kint - mondtam majd elkezdtem szedelőzködni.
- de nem zavarsz egyeltalan, maradhatnál még. - fogta meg a vállam és a szemembe nézett.

lefagytam mert ha ránéztem lélegzet elállító volt. Nagyon helyes.

- télleg sajnálom. Majd még átjövök meg te is át jöhetnél valamikor. - hadartam a padlot nézve és elindultam az ajtó felé.

Megköszöntem a vendég látást. Majd elmentem haza. Pár házzal arréb laktak ezért nem tartott sokáig.

21:30

Hazaérteeem! - kiáltottam mikor a fejemhez kaptam a kezem és rájöttem hogy csak én vagyok itthon.

Felsétáltam a szobámba és ledültem az ágyra. Szokásom szerint a palfont bámultam. Pár percre rá valaki csöngetett. Furcsáltam mert csak anyáékhoz szoktak jönni és ha nincsenek itthon senki nek jön. Megrántottam a vállam majd lesétáltam. Kinyitottam az ajtó és lefagytam. Daniel volt az.

- bocsi hogy zavarlak. Muszáj volt tudnom hogy hazaértél e. Azt kell mondjam hogy már az első perctől nagyon bejöttél. Nagyon egyedül éreztem magam mert nem ismertem senkit de amikor te beszéltél velem minden megváltozott és nagyon jo érzés volt. - mondta majd mindig egyre közelebb jött.

- huh ő.. Ő.. - dadogtam... Igen hazaértem. Minden rendben. Örülök hogy jol esett. Sztem is jo fej va.. - és be se fejeztem de Daniel egy pillanat alatt kozelebb hajolt és megcsokolt.

Mindketten lefagytunk és csak álltunk... Nem tudtam mi van igy vártam hogy ő törje meg a csöndet...

- jaj uramisten nagyon sajnálom... Télleg az érzelmeim eluralkodtak rajtam. Nem akartam, hisz még alig ismersz, nem akarom hogy evvel most eltaszitsalak magamtol - kezdett magyarázkodni..
- ö.. Ö.. Ömm... - megint dadogtam... Semmi baj, nagyon meglepődtem... Végülis mindenki máshogy mutatja ki az érzelmeit - kezdtünk nevetni - na de gyere be ne állj itt kint. - hivtam be
- jaj nem, megyek haza köszönöm! Csak ennyit akartam hogy hazaértél e. Na de megyek is. Jó éjt - köszönt el majd elment.

Bementem, bezártam az ajtót, majd a lépcsőre ültem és gondolkodtam... Még mindig le voltam fagyva... Oké hogy bejön valaki de ilyen gyorsan még sose jött ossze semmi...

Nagy gondolodás után vacsira rendeltem pizzát, beültem a tv elé és Netflixet néztem. Aztán elmentem letusolni majd elaludtam.