Fél év

7.

-Ki maga és miért vagyok itt?

Nem bírtam tovább, muszáj volt megtörnöm a csendet.
A férfi elkondolkodva nézett végig rajtam.

-Nem ilyennek képzeltelek.

Értetlenül bámultam az előttem állóra.

Most hogy így előttem állt jobban szemügyre tudtam venni. Magas és izmos, nálam nem lehet sokkal idősebb az tuti.

Viszont azt nem értem hogyha ilyen fiatal akkor mégis miért parancsolgat a nála jóval idősebb Tomnak?

-Tessék?-Tettem fel a kérdést teljesen jogosan.

A férfit lustán elmosolyodott majd ennyit mondott:

-Chris vagyok és mostantól nekem dolgozol, itt fogsz élni. A munkakörödet még nem találtam ki de ne félj, hamarosan az is meglesz.

Ha lehet még értetlenebbül néztem rá.

-Akkor összegezzük. Te elkaptál és fogva tartottál 3 napig azért hogy most közöld velem hogy mától te vagy a főnököm?
-Erre megvillan valami a szemében és azonnal észreveszem rajta hogy felidegesítettem.

-Úgy érzem nem fogtad fel a helyzetet.
A foglyom vagy és akármikor megölhetlek. Munkát adok neked de ha hibázol neked azonnal véged.
Jobb esetben csak megbűntetlek.
Szóval fogd be a szádat és hallgass végig. -A hangja mérgesen csengett.

Vissza akarok vágni de nem megy. Egyszerűen belefáradtam folyamatos vitatkozásba.

Látja rajtam hogy engedelmeskedem úgyhogy folytatja.

-Tom majd megmutatja hol fogsz lakni, holnap kezded a munkád azzal hogy megkeresel engem.

Azzal megfordul és visszaült az asztala mögé.

-De miért rabolt el?-Probálkoztam újra.

Nem válaszolt.
Ezek szerint befejezte.

Lassan felállok de azonnal visszaesem. Hát igen, ez van ha 3 napig nem eszik az ember.
Chris kérdőn rámnéz. Nem akarok ezzel az emberrel tovább egy légtérben tartózkodni úgyhogy minden erőmet összeszedve felállok és az ajtó felé bicegek.

-Mégis miért nézel ki ennyire rosszul?-Kérdezi zavarodottan.

-Kérdezd a barátaidat. -Mormogtam neki hátra se nézve, azzal kiléptem az ajtón.

Mégis milyen kérdés ez? Nyilván tudja mi van velem mivel ő fogott el.
Vagy fogatott el. Inkább hagyjuk.

Kint megtalálom Tomot aki amikor meglát szó nélkül megindul valamerre. Én pedig követem. Nem tudom hova vezet vagy hogy hol vagyok, még azt se hogy ki ő. De ez per pillanat nem is nagyon érdekel. Túl fáradt vagyok ahhoz hogy ezzel most foglalkozzak. Nem sokkal később egy padlástéri poros szobában találom magam ahol van egy újnak tűnő ágy. Nem törődöm semmivel csak ledőlők rá és hagyom hogy elnyomjon az álom.

***

Ijedten ültem fel az ágyamban. A hajam izzadtam a hátamra tapadt.

Rémálmom volt.
Álmomban még mindig a pincében voltam. Aztán belépett egy ember akinek a kezében egy kés volt. Lassan közelített felmém én pedig sikítottam.

Ezután felkeltem. De gyanítom nem úgy végződik az álom hogy a késes ember hirtelen sztrókot kapott.

Elhessegettem a gondolataimat majd körülnéztem.
Fura alakú tető, sok poros doboz, kicsi retkes ablakok...
Hát ez remek! Komolyan egy padláson vagyok? Mégis hogy tudtam tegnap reklamálás nélkül ide befeküdni?