A vörös párduc

2

Amint ellátta a sebem, elindultunk haza Denkivel. Útközben megláttam egy személyt egyedül hazafelé sétálni.

-Denki, mindjárt megyek utánad, menj előre.

-Ugye tudod hogy tudják, hogy odamész? Tudják hogy fontosak neked a civilek, így ott fognak rád várni. Vigyázz magadra és ha baj van hívj!

-Tudom, tudom. Vigyázok, majd egyszer megyek.

Miután elváltak útjaink elindultam afelé a srác felé aki rosszkor volt, rossz helyen. Beültem az ablakába és néztem ahogy telefonozik, csak a fene vinné el a jó szemét, hiszen észrevett.

-Hé, te ott! Te védtél meg. - nézett rám csodálkozva.

-Ja. Megnéztem hogy nem-e sérültél meg, de megyek is.

-Állj meg nyomi! Mi a frászt hiszel?! Azt hiszed csak úgy megsérülök, én a nagy Bakugou Katsuki?!

-Nem, csak nem akartam hogy egy ilyen jelentéktelen ember miatt bűnhődjek , aki nem ér semmit a szememben. - rettenetesen fel tud dühíteni, pedig alapjáraton higgadt személy vagyok, de ezt a fölényeskedést, azaz egó, meg a nagyképűsége. Megmentettem, mintha csak ez lenne a kötelességem és úgy is éreztem és ez bosszant.

-Mi az hogy jelentéktelen? Egy gyilkosnak ki az aki jelent bármit is a számára?

-Igaz, gyilkos vagyok, de nem úgy ahogy te gondolod. Két fajta ember jelent számomra mindent. Az egyik aki valaha is ártott nekem, vagy a családomnak, ezért bosszút esküdtem nekik. A másik pedig azok az emberek akik mellettem állnak, mert csak ők vannak nekem. Az olyan civilek, mint te nem jelentenek számomra semmit, de a biztonságuk fo... - természetesen nem fejeztem be a mondatot amit akartam, mert egy golyó repült el mellettem, ilyen az életem.

-Na mindegy, örülök hogy most nem olyan vagy, mint az osztályban. - ekkor realizáltam mit mondtam, így gyorsan felugrottam a tetőre mielőtt bármit is kérdezhetett volna. Imádok a tetőn futni, olyankor szabadnak érzem magam. Sikeresen hazaértem és beugrottam Denki ablakán és véletlenül pont rajta landoltam.

-Te állat ez fájt. - nevettünk mindketten, hisz ez megesett sokszor hogy összetörjük a másikat.

Másnap reggel újra kötöttük a vállam és indultunk az iskolába. Amikor megláttuk Serot és Bakugout, lelasítottunk ugyanis elég volt a tegnap esti balhé. Csendben hallgattuk a beszélgetést.

-Utána pedig ott volt az a seggfej az ablakomnál, azt mondta jelentéktelen vagyok számára, aztán pedig véletlenül kikotyogta hogy egy osztályba járunk. - hirtelen Denki behúzott a bokorba és fejbe vágott.

-Idióta! Tiszta gyanús leszel, hisz új vagy, nem tudnak rólad semmit! Szerencséd hogy nekem hinni fognak, mivel a hülyét kell játszanom az iskolába, de tudják hogy nem hazudok. Jössz eggyel, sőt többel is.

Egy kis késéssel beértünk amiért All Might-sensei meg is szidott. Éppen történelem óránk volt Midnight tanárnővel amikor kopogtak.

-Tessék! - kiáltott a tanárunk.

-Jó napot! Kis szívecském gyere, menjünk. - erre hirtelen Denki mosolyogva feláll és elindul. - Nem te marha! Kiri drágám gyere, vizsgálat. Reggel kihagytad.

-Megyek már anyuci. - mondtam gúnyosan, mire mindenki nevetett.

-Jól van, eddig kedvesen mondtam ahogy megkértek, de most kapsz. - ezzel odajött és felkapott, mire mindenki elhallgatott. Könnyebb vagyok Misánál, így könnyű szerrel kapott fel, ugyanis a sok edzés miatt kihagytam pár étkezést.

Denki szemszög:

-Hé pikachu, milyen vizsgálata van a haverodnak? - fura volt ezt pont Bakugoutól hallani, de tudtam miért kérdezi. -Talán nem a válla sérült meg,