Rab voltam...

21. Ápolás

      Szerintem idő közben elaludhattam mivel arra ébredtem hogy Conor mozog mellettem. Felnéztem rá nem volt ébren. Tiszta verejték volt. A homlokára tettem a kezem. Tűzforró! Azonnal a fürdőbe siettem és egy rongyot a csak alá téve megvizitettem.  Majd ezek után vissza mentem és Conor homlokára raktam azt. A gyógyszert amit a doki adott, valahogy be kellene adjam de fogalmam sincs hogyan.

- Apa.... Zora...- mondta Conor . Valószínű csak a láz.
- He, itt vagyok.  Nyugi.- egy kis vizet töltöttem egy pohárba és feltörtem a kapszulát, majd jól elkevertem.
Megemeltem Conor fejet és próbáltam beadni a gyógyszert. Nehezen de sikerült is.

      Órákkal később már lement valamelyest a láza. Már hajnali 5 óra. A mellette lévő fotelba ülök és nézem ahogy szuszog. Rá kellett jöjjek az elmúlt pár napban hogy többet érzek iránta szimpla barátságnál. Majd bele haltam az aggodalomba mikor közölték velem hogy eltűnt . Most is itt ülök mellette és várom hogy magához térjen.  Várom hogy megölelhessem és köszönetet mondhassak neki hogy megvédett.
Gondolatokkal és ezernyi kérdéssel a fejembe nyomott el az álom.

     Reggel, mármint 8 órakor arra ébredtem hogy mozgást észleltem magam mellett. Mikor kinyitottam a szemem láttam hogy Conor ébredezik . Oda térdeltem mellé.

- Connor. – szólítottam nevén.
- Zora- nézett rám hatalmas szemeivel.
- Köszönöm. Tényleg köszönöm.
- De mit?
- Hogy megvédtél aznap amikor elvitt az apám. Hogy nem törtél meg a nyomása alatt és hogy nem engedted hogy elvigyen innen.- a hasára tettem fejem.
- Ez semmiség. De mi történt? Te jól vagy ?
- Én most nem vagyok lényeges. Az a fontos hogy te rendbe legyél.  2 bordád eltörött, a combodon és a hátadon a sebek el voltak fertőződve de azokat a doki kitisztitotta, csak néhányszor majd le kell cserélni a kötést .
- Rendben. De figyelj te is lényeges vagy Oké? És sajnálom hogy nem tudtad hogy ki is az apád.  Én is meg voltam lepve.
- Gondoltam. Nem kell sajnáld már túl léptem rajta. Kérsz valamit? Fáj valamid?
- Nem nem kérek semmit és nem fáj semmi. Ja de mégis kerek valamit maradj itt mellettem.-fogta meg esetlenül a kezem. Láttam arcán hogy fáj a mozgás neki, ezért inkább én fogtam meg kezét.

      Már láttam szemeiben hogy nagyon fáradt. A homlokát kezdtem simogatni. Egy kis idő után már el is aludt. Olyan békésen aludt hogy inkább ott hagytam és a konyhába mentem hogy főzzek neki egy kis levest.