|Mindvégig Itt Leszek|

Felettesd el

Peter felháborodott. Így hát ahelyett, hogy saját önzésével tönkretette volna a fiú születésnapját, kedvesen elmondta Thompsonéknak, mennyire élvezte az ittlétet, és hogy rohan, menti az embereket és még ehhez hasonló kamuk .

Wade személyesen aggódott a pókjáért. Tudta, hogy Flash milyen dolgokat csinál a Peter-rel a mindennapokban, így ha összefutott vele egy 10 éves születésnapi buli előtt és közben, ugyanolyan mérges lenne. Így, mivel valamennyire jó apa volt, megengedte Peternek, hogy lehűtse a fejét, és Ellie-vel maradt, amíg a buli véget nem ért.

Mivel Wadenek ez volt az utolsó napja, hogy vigyázott Ellie-re a következő hónapig, letette az anyjához, és ahogyan arra számított leüvöltötték miszerint "késett".

[ÖT KIBASZOTT PERCET]

(Komolyan)

...és elindult a lakásába, ahol egy dühös, 17 éves fiatal fogadta a boxerében és Wade egyik pólójában, amitől úgy tűnt, mintha ruhát viselne, Wade a legleírhatatlanabb módon újra bele szeretett.

"Baby? Jobban érzed magad?" Wade hátulról átölelte tinédzserkori szuperhősét, és átkarolta a másik derekát.

A tini felsóhajtott, és szembefordult a hat láb magas zsoldosával, de csak titokban az övé, hiszen még mindig illegális.

[De ez a lényegen kívül esik]

(Igazából ez most nem jó. Börtönbe kerülhetnénk, ha kiskorúval bensőséges kapcsolatot létesítünk)

[DE EZ SZERELEM, ÍGY NEM SZÁMÍT]

"Istenem, befogjátok a szátokat? Szerző, kérlek." – mondta Wade hihetetlenül ingerülten.

Peter felnevetett, majd felsóhajtott. "Nem, nem igazán." Wade megfogta a pók kezét, és a kanapéhoz vezette, a pókot az ölébe ültetve. – Csak... ki a fene üt ki valakit, aztán elszalad, és keres születésnapi ajándékot az öccsének?

– Úgy tűnik, Flash Thompson. – cáfolta Wade. Peter Wade vállára hajtotta a fejét, és megpróbálta megakadályozni, hogy a könnyek lecsorduljanak az arcán.

"Csak azt akarom, hogy elfelejtsem. Csak el akarom felejteni őt, és veled és Ellie-vel lenni, és nem kell más miatt aggódnom. Kérlek, Wade" - emelte fel a fejét Peter, és belebámult a kék gömbökbe. – Felettesd el!

Peter megragadta Wade arcát, és durván a zsoldos ajkára tapasztotta. Wade elolvadt a bánattól és a boldogságtól, és visszacsókolt, ugyanolyan együttérzéssel és érzelmekkel, mint a fiú. Peter felnyögött, amikor Wade megszorította a derekát, és közelebb húzta, segítve a fiút felejteni.

A tinédzser átkarolta a zsoldos nyakát, és elmélyítette a csókot, és belecsúszott a nyelve az idősebb férfi szájába. Wade a másik szájába nyögött, és felkapta a fiút, így a tini Wade dereka köré fonta a lábát.

"Ngh, Wade~" - nyögte ki a tinédzser, amikor az idősebbik a fiú nyakára tapasztotta az ajkát, átsuhant édes pontján, és hevesen nyalogatta és szívogatta.

Soha nem szakította meg a kapcsolatot, Wade bevezette őket a hálószobájába, és becsukta maga mögött az ajtót. Peter leugrott a derekáról, és az ágyhoz ment, ahol Wade a feje fölé szorította a karját, és elkezdte letépnj a tinédzser első réteg ruháját.

"Mn, Wade, vedd le gyorsabban"

A következő dolog, amit Peter tudott, hasra feküdt, feneke a levegőben volt, majd megborzongott amint a hűvös levegő elérte a bejáratát.

Wade, látva maga előtt a finom jelenetet, meztelenre vetkőzött, és lehajolt, hogy a pók fülébe suttogjon. "Baby, olyan jól nézel ki, amikor a feneked előttem virít ~" Peter felnyögött Wade piszkos beszédére, és nyöszörgött.

– Wade, kérlek, csinálj valamit! – könyörgött Peter. "Kérlek, felettesd el. Csak ne bassz meg, kérlek, csak nehh..."

Wade egész viselkedése kanosból zavarttá változott, ahogy a tinédzserre nézett, akinek most könnyek csorogtak le az arcán. – Napsugár, kérlek, mondd meg, mit szeretnél, hogy mit tegyek.

– Kérlek, Wade – fulladt Peter. "Szeress."

Wade szeme elkerekedett. Soha senki, még a menyasszonya, Vanessa sem kért Wade-től ilyesmit, szóval ez nagy dolog volt neki....

...és nem tudta a választ.

"Wade?" Peter lehunyta a szemét a döbbent irgalmasságtól. Wade, aki nem tudott válaszolni, egyszerűen félrenézett.

"W-wade? Wade?!" Peter most felült, elejét takarókkal takarta.

Csend.

"WADE?!"

Semmi. Egy szó sem. Peter kipirult arca könnybe lábadt, és most már fékezhetetlenül csuklott.

– Sajnálom, napsugár…

"NE HÍVJ ÍGY!" Peter felrobbant, és az ajtó felé rohant, de Wade volt az első, aki bezárta, mielőtt a tinédzser ki tudott volna lépni.

– Kérlek, várj kicsim, ne menj! – könyörgött Wade. Peter felhördült, és ellökte a zsoldost, mielőtt kiviharzott a szobából, aminek eredményeként Wade utánna futott.

– Baby, kérlek, várj! De amikor Peter be akarta csukni maga mögött a bejárati ajtót, Wade-nek nem volt más választása. "PETER!"

A tinédzser megállt a helyén, és óvatosan átnézett a válla fölött. "...mi az?"

Wade, mivel tudta, hogy nem tud semmit tenni azért, hogy jól kijöjjön ebből a helyzetből, így tette az egyetlen dolgot, amiről tudta, hogy helyes lesz.

Wade sóhajtva megfogta a pók kezét. – Napsugár, beszélnünk kell.