|Mindvégig Itt Leszek|

Deadpool apuci

Peter szíve megszakadt. Amikor rájött, hogy a barátnője megcsalta a hároméves zaklatójával, Peter zokogása gyorsabbá és erősebbé vállt. Teljesen megfeledkezett az őt figyelő zsoldosról, aki azon töprengett, hogy megvigasztalja-e a pókot, vagy elmeneküljön, mint a lány, nehogy tovább rontsa a helyzetet.

Wade végül összeszedte a bátorságát, hogy megszólítsa a pókot, és megtörje a sűrű csendet, amely elhomályosította a két hím közötti területet.

"Öh...hé, nézd, ne sírj. Rendben van, csak ne feledd, a lány annak a csávónak a  farkán volt, és nem a tiéden..." kezdte Wade szórakozottan.

(Wade?)

"Igen?"

(Fogd be.)

Peter könnyes, vöröses szeme találkozott a zsoldoséval, majd a homlokát ráncolta. – Mi a fenét keresel még mindig itt?

Wade, akit visszatartott a pók kitörése, hátralépett.

Peter folytatta. "Mi értelme volt, hogy megjelentél?! Az  volt célod, hogy elbasszad azt az egy dolgot az elbaszott életemben, ami boldoggá tett? Igen, tudtam, hogy megcsal, de ezt csak meg kellett mutatnod nekem. Flash-nél volt, mindenkinél! Szóval csak tegyél meg egy szívességet, és menj el."

[Basszus. Ez honnan a fenéből jött?]

(Wade?)

Wade nem reagált a hangokra. Csak bámult az előtte álló kicsi, megtört kamasz fiúra. Deadpool nem hibáztatta Petert a habozásáért. Tudta, hogy a lány iránti féltékenysége minden esélyét elbassza a pókkal szemben. Az ő pókjával szemben.

Végre meg tudja mozgatni a végtagjait, a zsoldos a tinédzserhez vonult, megragadta a vállánál és addig rázta, amíg a fogai megremegtek.

"Egyáltalán hallod magad?! Kurva volt! Őszintén szólva nem értem, miért voltál vele amúgy! NEM VOLT OLYAN SZÉP!" Wade elengedte a pókot, amitől a törékeny tinédzser hátratántorodott, és nekidőlt a sikátor falának. A zsoldos csak meredt a tinédzserre, szemei ​​kemények és elszántak, soha nem hagyta el a pók tekintetét.

Tekintetük egymáson maradt, soha nem mentek el, soha nem távolodtak el, amíg Peter meg nem köszörülte a torkát.

"Uh, köszönöm a félrehúzott buzdító beszédet. Nagyra értékelem ezt." Peter idegesen megdörzsölte a tarkóját, szeme a padlón landolt.

(Jaj, olyan törékenynek tűnik.)

[SEBEZHETŐ! GYORSAN, VEDD LE A NADRÁJÁT!]

– Nem, nem veszem le a nadrágját – válaszolta Wade vissza az őrültségére. Peter szeme elkerekedett, hátrált egy lépést, és megütötte a hátát a fallal szemben.

- Hm... - Peter elpirult, és mindenhova nézett, csak a zsoldosra nem. Wade duplán vett részt, és rohant, hogy megnyugtassa a tini szuperhőst, hogy nem hozzá beszél, hanem a két hanghoz a fejében.

– Hangok? – kérdezte Peter. – Vannak hangok a fejedben?

Wade bólintott. "Igen. Őrültség és logika. Segítenek, amikor a legnagyobb szükségem van rájuk, bár logika egyedülálló anya, az őrület pedig egy perverz állat."

[Esküszöm Hádésznek, hogy ha valaha is kapok egy holttestet, levadászlak, Wilson, és kiverem belőled az élő szart.]

Wade felnevetett. – Ahww, épp megfenyegetett!

Peter nem tudott nem nevetni a mellette álló őrült gyilkossal. Valahogy tudta, mit és mikor mondjon. Tudta, hogy barátság kezd kialakulni.

(Barátság a seggem)