A nap annyira lassan és unalmasan telt, hogy nem emlékszem konkrétan semmire se a múzeumban látott dolgokból. A második múzeumnak, ahol voltunk, a lépcsőjén ültem és bambultam ki a fejemből, mikor hangos rikácsolás szakított ki a gondolataimból.
- Gyerekek szálljatok fel buszra mert indulunk a cirkuszba! -a tanárnő a nevekkel teli listájával a kezében a busz ajtaja előtt idegeskedett, és rikácsolt az osztálynak.
Niall és én összenéztünk egy pillanatra, majd gyermeki mosollyal az arcunkon a busz felé rohantunk, hogy újra Liam közelébe tudjunk ülni az úton.
Az út a cirkusz felé 1,5 óra volt. Mire odaértünk besötétedett és már csak a cirkusz fényei ragyogtak az éjszakában. Színes fényfüzérek voltak felaggatva mindenhová. A cirkuszi sátrak piros és fehér csíkokban pompáztak. Sok ember tolongott a fő sátor előtt. Az előadás 1 óra múlva kezdődött. Amíg a tanárunk beállt a sorba megvenni a jegyeket, addig mi körül nézhettünk a cirkusz területén. Azt vettem észre egy kis séta után, hogy Niall és Liam nincs mellettem pedig együtt indultunk el. Körbe-körbe forogtam hogy hátha látom őket a sok ember között. Mikor kezdtem már feladni a keresésüket, hangos "veszekedés" csapta meg a fülem. Megpördültem a hangok irányába és azt láttam, hogy a kukoricás pultnál ott állt a két jó barátom és azon veszekedtek hogy melyiküké legyen a több kukorica. Ajkaim mosolyra kényszerültek és egy szemforgatás után folytattam utamat a sátrak között, immáron egyedül.
Kezdtem az emberektől távolodni. A nevetések és a hangos csevegések mindenféle faszságról, elhalkultak. A fények halványultak mert a füzérek fényei nem értek már eddig el. Az állatokkal teli kocsiknál járhattam, mert a finom kukorica illat kezdett büdössé átváltozni. Sötét volt, teljesen sötét. Lassan sétáltam a sötétben mikor hangokat, sőt inkább kiabálásokat kezdtem hallani a közvetlen közelemből. Ijedtemben a mellettem lévő kocsi mögé ugrottam és onnan figyeltem a történéseket.
A hangok egyre közeledtek. Pár pillanat múlva egy férfit pillantottam meg, aki egy nála alacsonyabb fiúval kiabált, igen agresszívan.
- VISSZA FOGOD FIZETNI AZ EGÉSZET KÜLÖNBEN ITT FOGUNK HAGYNI MEGDÖGLENI! VILÁGOS VOLTAM?! -a férfi üvöltött. A fiú csak állt, és nem tett semmit, addig amíg a férfi kiabált, aztán mikor befejezte, megszólalt.
- Tőled kapom a pénzt szóval a te hibád lesz ha nem tudok fizetni. -a fiú hangja rekedt és magas volt, de mégis gyönyörű és bársonyos. A férfi a kocsi felé pillantott ahol elbújtam, szóval visszabújtam, így nem láttam mi történik tovább.
- HOGY LEHETSZ ENNYIRE SZEMTELEN?! APÁD IS BIZTOS, EZÉRT ÖLTE MEG MAGÁT! -erre a mondatra megint kidugtam a fejem a kocsi mögül. Egy hatalmas csattanás és a fiú már a földön volt. A férfi elviharzott dühösen a helyszínről.
A fiú lassan feltérdelt és a mellette lévő fának döntötte a hátát. Óvatosan előbújtam a rejtekhelyemről és lassan araszolni kezdtem az ülő fiú felé. Ahogy közeledtem, egyre inkább láttam kinézetét.
Barnás haja volt. Vékony volt, karcsú ahogy láttam. Csíkos pólót, és egy kék farmert viselt. Bőre napbarnított. Szemeit hunyva tartotta, szempillái hosszúak voltak és néha-néha megremegtek. Vékony pirosas ajkai gyönyörűek voltak. Arca a pofontól, amit kapott piros színben pompázott. Véraláfutásos volt. Ez a fiú maga a szépség megtestesítője...
- Jól vagy? -kérdeztem halkan. A fiú a hangomra felkapta fejét és kinyitotta gyönyörű szemeit. Kék íriszei fagyosan méregettek engem. Szerintem a lelkembe is belelátott volna, ha tovább néz.
- Te ki vagy? -kérdezte. Fejét aranyosan oldalra döntötte, és úgy nézett tovább. Tekintete már nem volt annyira hideg mint előbb.
- Harry vagyok. Az osztályommal jöttem ide. Hallottam, hogy az a férfi kiabált veled és megpofozott. Miért csinálta? Jól vagy? -kérdeztem kicsit felháborodva.
- Igen jól vagyok. Csak mérges volt ennyi... -felállt és közelebb jött. Kedvesen elmosolyodott és kezet nyújtott.- Louis vagyok. -kezet fogtam vele majd én is elmosolyodtam.
- Sokszor megüt? Bocsi nem kéne ilyeneket kérdeznem, hiszen nem is ismersz. -jöttem zavarba és megvakartam a tarkómat.
- Hát akkor ismerjük meg egymást Göndör. -nézett rám pajkosan. Az előbbi kérdést mintha nem is hallotta volna. A becenév hallatára, arcom egy paradicsom lett. Szememmel a cipőmet kezdtem tanulmányozni csak hogy Louis ne láthassa paradicsom arcomat. Még jó, hogy sötét volt, szóval nem igazán láthatta de zavaromban erre nem gondoltam.
Bólintottam mosolyogva, majd felvettem vele a szemkontaktust. Nem tudom hány percig állhatunk ott egymás szemébe bámulva. Ezt a csodálatos pillanatot szöszi barátom hangos kiabálásai törték meg.
- HAROLD HOL A PICSÁMBAN VAGY?! -üvöltött. Talán pár méterre volt már csak tőlünk. Megszakítottam a szemkontaktust, és hátrébb léptem egy kicsit a kékszeműtől.
- Azt hiszem mennem kell. A barátom keres már. -mondtam halkan, majd intettem egyet köszönésképpen és elindultam Niall felé. Hátranéztem még egyet utoljára és láttam, hogy a fiú meredten bámul utánam. Már nem mosolygott annyira kedvesen, arca komor volt. "Fura" -gondoltam magamban.
- Na végre Harold azt hittem meghaltál -nevetett Niall, majd elindultunk együtt a sátorhoz ahol Liam várt ránk.
- Bocsi feltartottak -mosolyogtam az előbb megismert fiú gondolatára.
- Majd mesélj -szólt Niall utoljára, aztán odaértünk a sátorhoz.
***
Valahogy éreztem, hogy fogok még találkozni ezzel a szépséggel. Milyen jól éreztem....
Remélem tetszik majd nektek ez a rész is😊 Bocsi ha valamit rosszul írtam, fáradt vagyok már. Szeretnék boldog karácsonyt kívánni mindenkinek, és boldog szülinapot ennek a csodának itten💙
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
