Szerelem és bűn cirkusza (L.S.)

2. rész

Az arcomat hirtelen csapta meg a csípős, hideg levegő, amibe a testem beleborzongott. Az égen a fekete felhők egyre gyülekeztek a szél fújni kezdett és a hajamba kapott. Beültem az anyósülésre Anya, pedig mellém a kormány mögé.

A kocsiban halkan zene szólt, én az ablakon bámultam kifelé és néztem az embereket, ahogy a halál unalmas dolgaikat csinálják.

- Amúgy hova is mentek? -hallottam meg Anya hangját mellőlem.

- Asszem 2 múzeumot látogatunk meg, vagy nem tom. -fordultam vissza az ablak felé. - De képzeld megyünk majd este cirkuszba! -kezdtem kicsit fészkelődni az izgalomtól.

- Na akkor ezért várod ennyire a kirándulást? Csak mert nem hiszem hogy a múzeumok miatt vagy ennyire izgatott -nevetett Anya.

- Igen ezért... -a kocsival megálltunk a suli kapujától pár méterre. Gyorsan nyomtam egy puszit Anya arcára, aztán kipattantam a kocsiból. A busz felé futottam, mikor hallottam Anya autójának egyre halkabban szóló zúgását. A busz ajtaja előtt már hosszú sor állt. Az osztályfőnökünk az ajtó mellett állt, egy listát tartott a kezében és a buszra felszálló gyerekek nevét húzogatta ki a papíron.

Végignéztem a kissé kusza soron, egy szőke lobonc után kutatva. Mikor már harmadjára néztem végig a diákokon, kiszúrtam végre a szöszi hajat. Futni kezdtem a szöszi felé és mikor már kb. csak 3 méter volt közöttünk, ő megpördült, én pedig ijedtemben majdnem hátraestem....
Gyorsan megálltam a lábamon mielőtt tényleg elesnék.

- Látom megjöttél -mondta köszönés helyett, megjátszott sértődéssel. - Azt hittem már, hogy soha nem fogsz ideérni!

- Bocsi Ni siettem amennyire csak tudtam... Őfelsége megbocsát esetleg nekem? -vigyorogtam rá idiótán mert tudtam, hogy ez be fog válni.

- Persze megbocsátok te cseléd, ha nekem adod a sonkás szendvicsedet! -olyan szemét és sunyi arcot vágott, amit mindig szokott mikor kaját kunyerál tőlem.

Egy örökkévalóságig tűnt, mire felszállhattunk a buszra. A busz szinte tele volt emberekkel pár szék volt már csak üres. A jármű hátuljába igyekeztünk mikor kiszúrtunk kettő szabad helyet egymás mellett. A szabad helyek mögött, egy barna jól fésűlt hajú fiú ült telefonozva. Mosolyogva huppantunk le a szabad helyekre a szöszivel.

- Sokáig tartott... -nézett fel lustán mogyoróbarna szemeivel a mögöttünk ülő fiú.

- Bocsi Liam, Harold késett... MEGINT! -fordult hátra Niall majd én is csatlakoztam hozzá.

Niall, Liam és én hárman vagyunk legjobb barátok. Niall és én 5.-ben találkoztunk vele, mikor focizni mentünk hétvégén, a sulihoz közeli parkba. Liam egyedül focizott a pályán, szóval meghívtuk és hárman kezdtük rugdosni a labdát. Kiderült a foci közben, hogy az évfolyamtársunk. Később átjött a mi osztályunkba így hárman legjobb barátok lettünk.

Az út csendben telt. Liam zenét hallgatott, Niall mellettem rágcsálta az Anya által készített szendvicseket, én pedig bámultam az ablakon kifelé néhol aludtam kicsit.

Tudom ez a rész lassú volt és rövid, de igyekszem, hogy a következő rész már jobb legyen🥰