A Marsig, és vissza!

Szerelem első látásra

Ezen a napon találkoztunk először... Soha nem felejtem el ennek a napnak egyetlen pillanatát sem. Április 16...
Egy szép tavaszi napra ébredtem. Éppen szombat volt, és terveztem pár dolgot arra a napra. Viszont attól féltem, hogy nem tudok mindent elintézni aznap, mivel elég későn keltem ki az ágyból.
Első dolgom az ablakhoz vezetett, amit kinyitottam, hogy a friss tavaszi szellő átjárja a benti állott, dohos levegőt, és friss virág illatot hozzon magával. Majd a fürdőig sétálva állítottam össze a napot. Egy gyors langyos zuhany, haj igazgatás, fogmosás, és öltözködés közben is a fejem folyamatosan tele volt gondolatokkal. Szerintem már volt dél, amikor nekiálltam magamnak valami kaját készíteni, de addigra az egész napom előre megterveztem. Azt viszont nem tudtam, hogy ez nem egészen így fog történni. A napom úgy terveztem el, hogy ebéd után leszaladok a könyvtárba, mivel a könyvek, melyeket kikölcsönöztem már ki lettek olvasva. Szükségem volt újabb olvasmányokra. Ez is volt az egyik oka annak, hogy későn keltem. A könyv olvasása túlságosan elvette az időérzékem, és csak hajnali három órakor vettem észre, hogy nekem kellene mennem aludni, de még volt pár oldal a könyv végéig. Könyvtár után egy séta a Plattfields parkban, mely kissé messze van, de gyönyörű a hely. Főleg tavasszal. A sétát egy kisebb bevásárlás követi, melyet a szokásos helyen teszek meg. A pénztáros nő nagyon kedves, és barátságos. Amikor nincs senki a sorban mögöttem, néha váltunk pár mondatot. Bevásárlás után haza, és rögtön a konyhába. Szeretnék valamit főzni magamnak vacsorára, tehát ahhoz kell a bevásárlás. Főzés közben a zene sosem árt, majd amikor kész a vacsora, megterítek, és eszek. Ez után lefekszem, és olvasom a könyvet, melyet a könyvtárból kölcsönöztem ki.
Remélhetőleg meg tudom mindet időben csinálni, és nem fekszem le ugyanúgy hajnalban, mint előző alkalommal.
Így is tettem. Az ebédet befejezve gyorsan elmosogattam, egy kicsit feltakarítottam, amíg nem gyűlik össze. Kiléptem az ajtón, hogy felmérjem milyen kint az idő, és ugyan szép tavaszi nap volt, de a hőmérséklet nem ment feljebb tizennyolc foknál. Aznap egy kicsivel hűvösebb lehetett, körülbelül tizennégy és tizenöt fok között mondanám. Egy bőr dzseki elég is volt. Hátamra vettem a táskám, felhúztam a fekete cipőm, majd a könyvtár felé vettem az irányt. Arra gondoltam, hogy csak egy könyvet kölcsönzök ki, de egy vastagabb kötetet. Nagyon szerettem a krimi, illetve a kalandregényeket. Szerettem volna egy jó krimit olvasni, mivel előző alkalommal egy kalandregény volt soron. Tehát felváltva kell olvasnom a két műfajt. Mivel Manchester egy eléggé forgalmas város, így kissé nehéz autóval, vagy bármilyen tömegközlekedési járművel utazni. Így a gyaloglást választottam. Negyvenöt perc az út a könyvtárig. A probléma az volt, hogy ezt a távot egyedül kellett megtennem. De végre odaértem, leadtam a két kötetet, ami nálam volt, és nyomban a könyvespolcok közé siettem. Negyed óra múlva sem találtam meg a könyvet, mely érdekel is, és vastagabb. Még egy pár perc keresés után megtaláltam a könyvet, amit már a borítón található leírás izgalmassá tett. Ez a könyv egy skandináv írótól, Jo Nesbótól van, a címe pedig A Megváltó. Rögtön meg is fordultam, majd a könyvtáros felé vettem az irányt. Épp kiértem a sorból, amikor megláttam őt. Az egyik asztalnál olvasott. Akár csak egy angyal. Haja rövid, vállig erő, és fekete volt. Lehetséges, hogy nemrég mosta, mert fénylett, amikor a lámpa fénye a megfelelő szögben világított rá. Szeme a könyvre volt fókuszálva a szemüvegén keresztül, de az arcát meg tudtam figyelni. Aranyos, kis szeplős arca, és a valószínűleg allergiától piros orra feltűnő volt. Különleges lánynak tűnt a szememben. Barátaim azt mondanák, hogy nem különleges, hisz csak egy lány, akinek az arca pöttyös. Emily viszont egyetértene velem. Azt is meg tudtam állapítani, hogy nagyjából százhatvanöt centi magas. Az a másfél perc, amíg a pulthoz értem, öt percnek tűnt, mert elvesztem a látványban. A könyv ki lett kölcsönözve, és még mielőtt kimentem volna, egy utolsó pillantást vetettem rá, amikor épp tüsszentett. Édes volt a tüsszentése is. Majd megtörölte piros orrát a zsebkendővel, amit végig a kezében tartott.
A park felé menet végig ő járt a fejemben. Majd a parkban egy padra leültem, és időnként azon kaptam magam, hogy álmodozom. Tehát inkább elindultam haza, mivel még volt pár dolog, ami még vár rám. Útközben befordultam a boltba, ahol legalább fél órát töltöttem, mivel akkor gondolkoztam, hogy mit is szeretnék vacsorára készíteni. Majd elődöntöttem, mit ennék. Egy egyszerű, sajtos, kolbászos, gombás pizzát sütök, mivel az gyorsan kész van, és pont ahhoz volt kedvem. Megvettem a hozzávalókat, azaz a kolbászt, a sajtot, a gombát, a paradicsom szószt, lisztet, és utána szerettem volna egy kis csemegét, szóval vettem 2 tasak chipset, és egy üveg Pepsit. Hazaérve nyomban a konyhába vezetett utam, előkészítettem mindent, kezet mostam, majd hozzáfogtam a pizzatészta gyúrásához. Elnyújtottam a tésztát, a feltétek is rákerültek, és miközben sült, egy pohár whisky lecsúszott a torkomon, majd elkezdtem feltakarítani magam után. Eközben végig ő járt a fejemben. Az a fényes rövid haj, a piros orr, és szeplős arc. Abban reménykedtem, hogy újra látni fogom. A könyvtár ablakán pont belátni oda, ahol ő olvasott. Majd, miközben vacsoráztam, arra gondoltam, hogy megpróbálok pár napig ugyanazokban az időpontokban elsétálni a könyvtár előtt. Az egyetem pont útbaesik. Ha ez nem hoz szerencsét, akkor minden nap másik időpontban lesek be, csak láthassam még egyszer. Esetleg elég bátorságot gyűjtsek, hogy odamenjek hozzá, talán megszólítsam. Vacsora után mosogatás, és egy meleg zuhany következett. Becsuktam az ablakom, mivel miután kezd lemenni a nap, eléggé lehül az idő. Lefeküdtem az ágyra, kezembe vettem a könyvet, de nem tudtam volna odafigyelni arra, amit olvasok, mert csak ő jutna eszembe újra. Ezért bekapcsoltam egy filmet, kibontottam a chipset, majd a Pepsit is, és azt fogyasztottam a film nézése közben. Miután vége lett, lekapcsoltam a villanyt, és úgy döntöttem alszom egyet. Abban reménykedtem, hogy vele fogok álmodni, de sajnos nem emlékeztem az álmomra.
Másnap korábban keltem, az előző nap kezdetét megismételtem, és a konyhában kötöttem ki. A maradék pizzát reggelire megettem, majd elindultam a könyvtár felé. Azt hittem lesz rá esély, hogy látom, de nem volt szerencsém. Meg szerettem volna ismerni, és minden nap nézelődtem, hátha meglátom valahol.

Majd egy héttel később csoda történt. Épp a boltba mentem be, hogy be tudjak vásárolni, amikor megláttam őt az egyik sorban. Nemsokára megtudhatjátok, mi történt. Ugyanis egy váratlan fordulat következik majd.